Malonyay

Dezső, iró és tanár, szül. 1866. Tanulmányait a kolozsvári és párisi egyetemeken végezte. Képesített tanára a magyar és francia nyelvnek, a magyar és francia irodalomtörténetnek, tagja s volt titkára az Erdélyi irodalmi társaságnak. Kolozzsvárt két évig tanárkodott, aztán tanulmányútra ment. Beutazta Olaszországot, a Nyugatot s járt Keleten 1893. óta Párisban él. Ir párisi lapokba is. A magyar hirlapoknak 1886 óta dolgozik. Elbeszélései, regményei mellett sűrün ir társadalmi mű- és könyvkritikai cikkeket, regény- és szindarab-fordításokat. Lefordította Ibsen Kisértetek c. darabját (előadták a kolozsvári nemzeti szinházban); Müntz műtörténeti nagy francia munkáját, a Renaissance történetét. 1892 óta tárcairó, belső munkatársa és párisi levelezője a Pesti Naplónak. Önállóan megjelent munkái: Pipacsok (elbeszélések, 1 köt., Kolozsvár 1890);Tanulmányfejek (elbeszélések, 1 köt., Budapest 1891); A gyáva (regény, 1 köt. u. o. 1893); Vergődés (elbeszélések, 1 köt., u. o. 1895); Az utolsó (regény, 3 köt., u. o. 1895, 2. kiad.); A Nilus országa (1 köt., u. o. 1896). Legújabban részt vett a magyar költők Polignac-féle francia autologiájának fordításában (Páris 1896).

Forrás: Pallas Nagylexikon