Mamiani

Terenzio, della Rovere gróf, olasz filozof és államférfiu, szül. Pesaróban 1799 szept. 29., megh. Rómában 1885 máj. 25. Ő is részt vett az 1831. évi politikai zavarokban, miért is az osztrákok elől menekülnie kellett. Párisban ment, ahol az irodalomnak szentelte idejét. IX. Pius közbenjárására amnesztiát kapott, visszatért Olaszországba (1846) és Rómában telepedett le, mire a pápa belügyminiszterré nevezte ki, azonban az újabb zavarok miatt már aug. lemondott állásáról és Torinóba költözött, hol Gioberti és más hazafiak közreműködésével azt a társaságot alapította, mely Itália egyesítését tűzte ki céljának. Rossi (l. o.) megöletése után visszatért Rómába (1848 nov.) és a Galetti-kabinetben a külügyminiszteri tárcát vállalta magára. A francia intervenció következtében azonban otthagyta Rómát és Genovába költözött. Ugyanitt 1856. a képviselőházba választották. 1860 jan. 21. közoktatásügyi miniszter lett a Cavour-minisztériumban; 1861. Athénbe, 1865. pedig Bernbe ment mint követ, ahonnan 1867. visszatért. Ebben az évben az olasz szenátus alelnökévé választotta. Számos bölcsészeti és szépirodalmi munkái közül említendők: Rinnovamento della filosofia antica italiana (Páris 1834); Poeti dell" etá media (Páris 1842); Dialoghi di scienza prima (u. o. 1844); Del papato (u. o. 1851); Scritti politici (Firenze 1853); Confessioni d"un metafisico (u. o. 2 köt. 1865); Teorica della religione et dello stato (u. o. 1868); Prose letterarie (u. o. 1867); Compendio di sintesi della progria filosofia (Torino 1878); Psicologia di Kant (Róma 1877); La religione dell" avvenire (Milano 1879); Critica della rivelizioni (u. o. 1880.); Questioni sociali (Róma 1882); Novelle e favole (Nápoly 1883); Il papato nei trei ultimo secoli (Milano 1885); Megjegyzendő, hogy M. mint elvrokonai, Rosmini és Gioberti, erősen bizott a modern tudományok és a katolikus egyház közötti kibékülés lehetőségében. V. ö. Gaspari, Vita di T. M. (1887).

Forrás: Pallas Nagylexikon