Mancini

(ejtsd: - csini), olasz család, mely Mazarin bibornok segélyével nagy hirnévre és méltóságokra emelkedett. M. Mihály Lőrinc, M. Pál fia, Mazarin hugát vette nőül. Gyermekeikről Mazarin gondoskodott, aki Fülop Juliánt Nivernais hercegévé tette. Laurát (1636-1657) Mercoeur herceggel házasította össze; Máriát pedig (1639-1715), aki az ifju XIV. Lajos király szerelmét birta, Colonna herceggel, Nápoly connétable-jával, házasította össze, kitőn azonban Mária 1672. megszökött. Emlékiratai Apologie c. Lejdában jelentek meg 1678. (új kiadás Páris (1882). A negyedik Olympia (szül. Rómában 1640., megh. 1708 okt. 9.), Jenő Mór, Szavója-Carignau hercegének, Soissons grófjának lett nejévé (1657). Nagy szerepe volt a királyi udvar cselszövényeiben; egy hálára kötelezett szeretőt akart mindenképen rátukmálni XIV. Lajosra; belekeveredett a méregkeverő Voisin pörébe, mire Belgiumba s utóbb Spanyolországba kellett menekülnie. Szavójai Jenő herceg, a zentai hős, az ő fia volt. Az ötödik Hortensia (szül. Rómában 1646., megh. 1699 jul. 2.9, 1661. ment nőül Mazarin herceghez, akit azonban már 1688. elhagyott s azóta a londoni udvarnál kicsapongó életet folytatott. V. ö. Renée, Die Nichten Mazarins (Drezda 1858); Chantelauze, Louis XIV. et Marie M. (Páris 1888); Perrey Luc., Le roman de Louis XIV. et M. M. (Páris 1894). Perrey M. elveszettnek vélt emlékiratait is megtalálta.

M. Pasquale Szaniszló, olasz államférfiu szül. Castel Caroniában (Ariano mellett) 1817 március 17., megh. Capo di Monte villájában, Nápoly mellett, 1888 dec. 16-án. 1848. tagja lett a nápolyi parlamentnek, 1849. pedig Torinóban a nemzetközi jog tanszékét kapta. 1860. képviselővé választották: mint ilyen a balpárthoz csatlakozott s 1862 márc. rövid időre közoktatásügyi miniszter lett a Ratazzi-kabinetben. 1872 óta Rómában tanárkodott 1876 márc. igazságügyi és közoktatásügyi miniszter lett és keresztülvitte az iskolakényszerről szóló törvényjavaslatot. 1878 visszalépett, de 1881-85. a külügyi tárcát birta a Depretis-kabinetben. - Felesége Laura Beatrix, családi nevén Oliva, ismeretes költőnő, szül. Nápolyban 1823., megh. Firenzében 1869 jul. 17. Tizenhét éves korában ment férjhez s 1845. adta ki Ines cimü tragédiáját (Firenze). Művei közül még megemlítendők: Colombo al convento della Rabida (Genova 1846); Poesie varie (u. o. 1848); L"Italia sulla tomba di Vincenzo Gioberti (Torino 1853). 1860 óta megjelent verseiben az olasz egységes Itália kivívásáért lefolyt harcokat és azok népies vezéreit énekelte meg. Összegyüjtött lirai költeményei halála után, Patria ed amore cím alatt jelentek meg (Firenze 1874). Életrajzát Savini irta meg (u. o. 1863). Leányuk Grazia, szül. 1843., szintén irónő, Pierantoni szenátor felesége. Regnyei közül Dora és Lidia magyarul is megjelent.

Forrás: Pallas Nagylexikon