Mandelli

(Mandel, másként Menteli) Dávid, a «magyar Diogenes», különc tudós, szül. Pozsonyban 1780 körül, megh. Párisban 1836 dec. 22-én. Pozsonyban, Prágában és Berlinben végezte bölcsészeti és teologiai tanulmányait. Azután Offenbachban nevelősködött és végre Párisba ment abban a reményben, hogy a nagy városban függetlenül élhessen. Ismerősei csodatudósnak mondják; állításaik szerint M. több nyelvet beszélt mint Mezzofanti és a mennyiségtanban is kiváló tudósnak bizonyult. A bölcsészek közül Platont szerette legjobban, de életmódjában a cinikus Diogenest választotta mintaképének. Oly furcsán öltözködött és oly igénytelen életet élt, hogy több ízben kellemetlenségei voltak a rendőrséggel. 1822. a francia kormány bibliográfiai munkával bizta meg. Halálát baleset okozta. Midőn ugyanis kora reggel a Szajnából vizet merített, elvesztette az egyensúlyt és a vizbe fult. Több francia tudós (különösen Nodier) emlékbeszédet szentel M.-nek. V. ö. Rumy, Der ungarische Diogenes (Der Wanderer 1837, 36. sz.); Vasárnapi Újság (1854. évf. 5. sz.).

Forrás: Pallas Nagylexikon