Mandola

mondola vagy mandula, a mandolafa magva. Kétféle M.-t ismerünk: édeset és keserűt (anyagdala dulcis et amara). Az édes M.-nak java D-i Európából kerül, keserü M.-t főleg Észak-Afrika szolgáltat. Az ókorban a maxoszi és ciprusi M. volt hires és Mygdale v. Mygdonia (a. m. mandolaország) város Felső-Lidiában nevét a M.-tól vette. A M. leginkább csemegébe használatos sajtolás útján kövér olaj (50%) lesz belőle (l. Mandola-olaj). A keserü M. apróbb, hegyesebb, nagyon keserü; sok kéksavtartalmu éteres olajánál fogva veszedelmes méreg, kisebb emlőst és madarat meggyilkol, de nagyobb mennyiség az embernek is komoly bajt okoz. Kis mennyiségben elejét veszi az ittaságnak, azért Görögországban poharazás közben maig is szokás a vendéget vele megkinálni. A keserüség csak a héjban rejlik; főzés, pörkölés és hámozás útján a keserüsége és mérges hatása is tökéletesen elenyészik. Szisztematikailag a keserü M.-t tartják eredeti tipusnak. Az édes M magról ültetve gyakran a keserü M.-ra hanyatlik vissza. A kereskedelmi fajták közül legjobb az édes valencei (Dauphiné), követi a sziciliai (Arola, Girgenti), a pugliai (Bari), provencei (Avignon), spanyol (Malaga), portugál (Oporto, Lissabon). Legkevesebb értékü az apró barbaricai Marokkóból. A nagy, vastag és jóizü ambrózia-M. Firenze környékéről ered. A papirhéju M.-t leginkább Marseilleből és Sziciliából kapjuk. A kereskedésbeli kurta és vastag, kemény és kerekded héju M. Franciaország D-i részéről való s tulajdonképen nem is M., hanem kajszi fajta. Ilyent, de még inkább a belőle sajtolt kövér olajat gyakran Sziriából szállítják. A legjobb keserü M. Sziciliából és Provenceből való a marokkói meg az oportói már nem olyan jó. A törpe M. (hanga barackfa) magva használatlan. A keserü M. darabokra vágva és liszttel meghintve egeret és patkányt pusztít.

Forrás: Pallas Nagylexikon