Mandolafa

(növ., Amygdalus L.), a róla nevezett család cserjéje vagy alacsony fája, Európában és hazánkban a termesztetteken kivül egy fajjal (törpe M.) vadon. Levele hosszas, lándsás, virága a lombfakadást közönségesen megelőzi, az ágból oldalvást 1-2-ként nő, csonthéjának külső rétege levetlen, bársonyszőrü, száraz, ez választja el főképen a szilvától meg a baracktól, amellyel egyesítik is. Csonthéja csaknem egészen sima v. apró gödröcskés. A csemege-M. (Amygdalus communius L., Prunus Amygdalus Baill., l. az Eleségnövények II. mellékletén) 5-10 m.-nyi fa, levele lándsás, mirigyesen fürészelt, kopasz, a levélnyelén egy v. több mirigye van. Ez különbözteti meg az őszi baracktól, valamint a keserü M.-tól is. Virága rózsaszinü v. fehér, gyümölcse tojásdad, lapított, külső héja bőrnemü, zöld, de a bársonymolyhától szürkés, belső héján (csonthéj) mély gödröcskék vannak. Mind a két héj hasznavehetetlen, csak a tojásdad, hegyes, lapos magva ehető. Hihetőleg Szíriából különösen az antilibanonról ered, innek terjedt el K- és Ny-felé. Kaukázusból és Afrika É-i részéről is gyakran említik. Homeros a M.-t nem említi, de Kr. e. a VI. sz.-ban a görög a M.-t már ismerte. A rómaiak nuces Graecae néven, Kr. e. az I. sz. közepénél előbb nem ültették. Ma Ázsiában meg a mediterrán vidéken sőt Európában föntebb is termesztik, Attikában el is vadult. Németország É-i és közép tájain csak kedvező helyen gyümölcsözik. A M. mint gyümölcsfa szintén elfajzik (l. Mandola); D-en január-februárban, nálunk március-áprilisban virit. A törékeny vagy papirhéju M. (A. fragilis Pers.) apróbb virágu, levélfoga mirigytelen. Csonthéja barázdált, könnyen törik. Németország D-i részén, különösen bajor Pfalzban termesztik. A törpe M. (A. nana L., hanga barackfa, hanga M.) apró cserje, hazánk erdőtlen vidékein jellemző virága szép élénk piros, ritkán fehér (var. leucantha, a Svábhegyen), az egri kapás gyakran a kalapjához tűzi. Levele lándsás, nem mirigyesen fürészet. Gyakran kertbe is ültetik, itt egy méternyire is megnő, több fajtája van. Kora tavasszal hosszu vesszeit a virág sürüen ellepvén, gyönyörü dísz. Hazánktól K-felé terjed. A mitologiában a M. a fájdalom jelképe, vagy (miként a szentirásban is) a kora fejlődésé, mivel Dél-Európában már január hónapban virágba borul.

Forrás: Pallas Nagylexikon