Mangán

(manganium), a vascsoportba tartozó fémes elem; jele Mn, atomsúlya 54,8. Tiszta állapotban a természetben nem található, de vegyületei nagyon elterjedtek. Nevezetesebb ásványai a barnakő (pyrolusit), a braunit, manganit, hausmannit, melyek a M.-nak oxigén vegyületei: továbbá a karbonátja, a mangánpát és ezen kivül számos kovasav vegyülete. Ezek közül legnagyobb mennyiségben található a barnakő, melyből a M.-t és a többi M. vegyületeket előállítani szokták. A M.-t legelőször Gahn állította elő 1774., később St. Claire-Deville és Brunner, akik nagyban való előállítási módját is megállapították. Előállítása ugy történik, hogy vagy az oxidját redukálják szénnel fehér izzáson, v. a mangánokloridot bontják el elektrolizissel, v. pedig ez utóbbi vegyületét folypáttal és nátrium-fémmel olvasztják össze. A M. kissé vöröses árnyalatu szürkésfehér, nehezen megolvasztható, merev, nem nyujtható fém; fajsúlya az előállítási módtól függően 6,85 és 7,99 között változik; a nátrium-fémmel előállított M. olyan kemény, hogy az üveget is megkarcolja. A levegőn már közönséges hőmérsékleten könnyen oxidálódik és a meleg vizet hidrogén fejlődés közben elbontja; higitott savakban hidrogént fejlesztve, könnyen feloldódik. A legtöbb negativ elemmel könnyen egyesül, igy a klórral, brómmal, kénnel, oxigénnek, foszforral stb. A M. vegyületeiben mint 4, 6, v. 8 vegyértékü gyök szerepel; más szóval, vegyértékét változtatja és a változással kapcsolatosan a M. kémiai jelleme is megváltozik. Ennek megfelelően kétféle vegyület sorozatot képez, egyikben a M. pozitiv, a másikban pedig negativ gyök szerepét játsza. Azokban a vegyületekben, melyekben a M. pozitiv, rendesen a gyököt két atom: képezi és ez 4 v. 6 vegyértékü lehet, aszerint amint az atomok a kapcsolódásra két, illetve egy pár vegyértékét használtak fel.

[ÁBRA] manganogyök 4 vegyértékü, manganigyök 6 vegyértékü.

Mindazokban a vegyületekben pedig, melyekben a M. negativ, 1 atom M.-nak a vegyértéke 6 v. 8. A M. vegyületnek száma igen nagy és változatos kémiai sajátságu, ami a M. vegyértékének változásában leli magyarázatát. A M. reakciói különbözők aszerint, amint 4, 6 v. 8 vegyértékü M.-ról van a szü; legbiztosabban és legegyszerübben ugy mutatható ki, ha az illető vegyületet platinalemezen káliumhidroxiddal és kevés káliumkloráttal összeolvasztjuk, amikor sötétzöld szinü tömeg (káliummanganátból álló) képződik, mely vizben zöld szinnel oldódik fel. Mennyiségének meghatározása M.-oxiduloxid, mangánoszulfid stb. alakjában történik.

Forrás: Pallas Nagylexikon