Mangán oxidjai
A mangán következő oxidjait ismerjük: 1. Manganooxid
(mangánoxidul), Mn2O2. A természetben mint manganosit
található. Képződik a mangánhiperoxidnak (barnakő) hidrogén áramban való hevitésekor
és a mangánoxálátnak izzításakor, ugyszintén ha mangánoklorid és
nátriumkarbonát keverékét összeolvasztjuk. Zöldes szinü por. Erős bázis lévén,
savakban könnyen oldódik és ekkor a megfelelő sók keletkeznek belőle. A levegőn
igen magas hőmérsékletre hevitve, mangánoxiduloxiddá alakul át. 2. Mangánioxid
(mangánoxid), Mn2O3. A természetben előforduló braunit
többé-kevésbbé tiszta mangánioxid. Előállítható az előbbiből, a
mangánhiperoxidból és a mangánoxiduloxidból, ha azokat száraz oxigén-áramban
hevítjük. Fekete por; az előbbinél sokkal gyengébb bázis, ezért savakkal igen
nehezen alakul át a megfelelő sókká. Hideg sósavban barna szinnel feloldódik;
ez az oldat a melegítéskor mangánokloridra és szabad klórra bomlik szét. 3.
Mangánomangánioxid v. mangánoxiduloxid, Mn6O8. A
természetben mint hausmannit található. Előállítható barna por alakjában, ha az
előbbeni oxidokat vagy a mangánhiperoxidot a levegőn huzamosan igen magas
hőmérsékletre hevitjük. 4. Mangánhiperoxid v. mangándioxid, Mn2O4
= 2MNO2. A természetrben igen nagy mennyiségben található mint
pyrolusit (barnakő), továbbá mint polianit. Mesterségesen többféle módon
készül; így mangánokarbonát és káliumklorát keverékének óvatos hevítése révén.
A természetben előforduló mangánhiperoxid acélfényü kristályos test, a
mesterségesen előállított fekete por. Hevítve oxigént fejleszt és előbb
mangánoxiddá később mangáno-mangánioxiddá változik át. Mint a hiperoxidok
általában véve, ugy ez sem bázis, ezért higított savak nem támadják meg, de
ezek jelenlétében is igen erélyesen oxidál. Koncentrált kénsavval melegítve
oxigént fejleszt és a hőmérséklettől függően mint mangáno- v. mint
mangániszulfát odódik fel. Töményebb sósavval már enyhe melegítéskor is klórt
fejleszt, mert a sósavnak hidrogénjét vizzé oxidálja. A természetben előforduló
mangánhiperoxid igen becses ásvány, mert az iparban a legkülönfélébb célokra és
a többi mangánvegyületek előállítására használják (l. Barnakő). 5.
Mangántrioxid, MnO3. A mangánsav (HMnO4) anhidridjének
tekinthető. Sötétvörös, sajátságos szagu nedves tömeg, mely 50°-on ibolyaszinü,
köhögésre ingerlő gőzzé alakul. E gőz kálium- v. nátriumhidroxid-oldatban zöld
szinnel oldódik és ekkor az oldatban káliummanganát van. Összetétele egész
biztonsággal még nem ismeretes. 6.Mangánheptoxid, Mn2O7.
A felmangánsav (H2Mn2O8) anhidridje. Képződik
akkor, ha porrá tört káliumhipermanganátot apró részletekben jól lehűtött
koncentrált kénsavba dobunk, amidőn intenziv sötétszinü folyadék képződik,
melyből a levegőn álláskor zöldesfekete olajos test válik ki. Igen erélyes
oxidáló test, mely a hevítéskor v. meggyujtható testekkel érintkezve, igen
hevesen eldurran. A mangánheptoxidnak koncentált kénsavval készült oldatából
Frankénak sikerült előállítani a mangántetroxidot, MnO4 is, melynek
gőze sötétkék szinü, de ennek összetétele és sajátságai még biztosan
megállapítva nincsenek.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|