Mangán oxidjai

A mangán következő oxidjait ismerjük: 1. Manganooxid (mangánoxidul), Mn₂O₂. A természetben mint manganosit található. Képződik a mangánhiperoxidnak (barnakő) hidrogén áramban való hevitésekor és a mangánoxálátnak izzításakor, ugyszintén ha mangánoklorid és nátriumkarbonát keverékét összeolvasztjuk. Zöldes szinü por. Erős bázis lévén, savakban könnyen oldódik és ekkor a megfelelő sók keletkeznek belőle. A levegőn igen magas hőmérsékletre hevitve, mangánoxiduloxiddá alakul át. 2. Mangánioxid (mangánoxid), Mn₂O₃. A természetben előforduló braunit többé-kevésbbé tiszta mangánioxid. Előállítható az előbbiből, a mangánhiperoxidból és a mangánoxiduloxidból, ha azokat száraz oxigén-áramban hevítjük. Fekete por; az előbbinél sokkal gyengébb bázis, ezért savakkal igen nehezen alakul át a megfelelő sókká. Hideg sósavban barna szinnel feloldódik; ez az oldat a melegítéskor mangánokloridra és szabad klórra bomlik szét. 3. Mangánomangánioxid v. mangánoxiduloxid, Mn₆O₈. A természetben mint hausmannit található. Előállítható barna por alakjában, ha az előbbeni oxidokat vagy a mangánhiperoxidot a levegőn huzamosan igen magas hőmérsékletre hevitjük. 4. Mangánhiperoxid v. mangándioxid, Mn₂O₄ = 2MNO₂. A természetrben igen nagy mennyiségben található mint pyrolusit (barnakő), továbbá mint polianit. Mesterségesen többféle módon készül; így mangánokarbonát és káliumklorát keverékének óvatos hevítése révén. A természetben előforduló mangánhiperoxid acélfényü kristályos test, a mesterségesen előállított fekete por. Hevítve oxigént fejleszt és előbb mangánoxiddá később mangáno-mangánioxiddá változik át. Mint a hiperoxidok általában véve, ugy ez sem bázis, ezért higított savak nem támadják meg, de ezek jelenlétében is igen erélyesen oxidál. Koncentrált kénsavval melegítve oxigént fejleszt és a hőmérséklettől függően mint mangáno- v. mint mangániszulfát odódik fel. Töményebb sósavval már enyhe melegítéskor is klórt fejleszt, mert a sósavnak hidrogénjét vizzé oxidálja. A természetben előforduló mangánhiperoxid igen becses ásvány, mert az iparban a legkülönfélébb célokra és a többi mangánvegyületek előállítására használják (l. Barnakő). 5. Mangántrioxid, MnO_3. A mangánsav (HMnO₄) anhidridjének tekinthető. Sötétvörös, sajátságos szagu nedves tömeg, mely 50°-on ibolyaszinü, köhögésre ingerlő gőzzé alakul. E gőz kálium- v. nátriumhidroxid-oldatban zöld szinnel oldódik és ekkor az oldatban káliummanganát van. Összetétele egész biztonsággal még nem ismeretes. 6.Mangánheptoxid, Mn₂O₇. A felmangánsav (H₂Mn₂O₈) anhidridje. Képződik akkor, ha porrá tört káliumhipermanganátot apró részletekben jól lehűtött koncentrált kénsavba dobunk, amidőn intenziv sötétszinü folyadék képződik, melyből a levegőn álláskor zöldesfekete olajos test válik ki. Igen erélyes oxidáló test, mely a hevítéskor v. meggyujtható testekkel érintkezve, igen hevesen eldurran. A mangánheptoxidnak koncentált kénsavval készült oldatából Frankénak sikerült előállítani a mangántetroxidot, MnO₄ is, melynek gőze sötétkék szinü, de ennek összetétele és sajátságai még biztosan megállapítva nincsenek.

Forrás: Pallas Nagylexikon