Mangán szulfátjai

kettő ismeretes: 1. mangánoszulfát, Mn₂(SO₄)₂. E só ugy készül, hogy finom porrá tört tiszta barnakövet hesseni tégelyben koncentrált kénsavval keverve, gyenge izzásig mindaddig hevítenek, mig csak fehér gőzök (kéntrioxid) távoznak el. Az igy kapott szürkés-fehér, vizmentes mangánoszulfátból álló tömeget porrá törve vizben oldják és kikristályosítják. E halvány vörös szinü kristályok különféle alaknak és különböző mennyiségü kristályvizet tartalmaznak, aszerint, amint a kristályosodás alacsony (+6°-on 14H₂O) vagy magasabb hőfokon (+30°-on 8H₂O) történt; a közönséges hőfokon (20°) kiváló kristályok 10H₂O-ot tartalmaznak. Vizben igen könnyen oldódik, borszesz azonban nem oldja. A többi fémek szulfátjaival többnyire jól kristályosodó kettős sóket képez. 2. Mangániszulfát, Mn₂(SO₄)₃. Előállítása ugy történik, hogy mangánioxidot, mangánhiperoxidhidrátot koncentrált kénsavban feloldanak. Sötétzöld, a levegőn könnyen szétfolyó por; vizben igen könnyen oldódik, de az oldatból nem kristályosítható. Az alkáli fémek szulfátjaival kettős sókat képez. E kettős sók közül említésre méltó a káliummangániszuilfát v. mangántimsó, K₂Mn₂(SO₄)4 + 24H₂O, mely ugy készül, hogy a mangániszulfát tömény oldatát káliumszulfát tömény oldatával elegyítik és ezt az oldatot enyhe melegítéssel szörpminőségüre bepárologtatják. Kihüléskor az oldatból sötét ibolyaszinü oktaéderek válnak ki, melyek a közönséges timsóval izomorfok. A mangániszulfátnak e kettős sói nem állandók, a viztől is lassankint omlanak.

Forrás: Pallas Nagylexikon