Mania

(gör.) a. m. dühösség; elmebetegség, melynek főbb jellegzetes vonásai a kórosan emelkedett kedélyhangulat, fokozott önérzet, az eszmetársítás élénkülése, növekedett mozgási ösztön. A ritkább elmebajok közé tartozik, gyakrabban jelentkezik a női, mint a férfinemnél, többnyire a 18-25. életév között tör ki. A betegség többnyire lehangoltsággal, bányadtság, fejnyomás, álmatlanság jelenségeivel kezdődik; ez a depresszionális szak, melynek tartama 4-8 hét, de hiányozhatik is. Ebből fejlődik az izgatottsági szak, melyben a beteg folyton beszél, jár, veszekszik, díszíti magát, henceg, borban, dohányban, nemi élvezetekben excedál. Az eszmetársítás rendkivül megkönnyített (eszmetolongás, eszmeszökellés), azelőtt hallgatag, szófukar egyének bőbeszédüekké válnak, szórják a szellemes megjegyzéseket, elmésségeket. A beteg szaval, énekel, hevesen gesztikulál, nőbetegek kacérkodnak, szokatlanul dekolletálják magukat. Az énnek tulbecslése hencegés, nagyzás, tervelés, súlyosabb esetekben valóságos nagyzási téveszmék alakjában nyilvánul, melyek azonban gyorsan mulók, folyton változók. A M. súlyosabb alakjainál (M. gravis) a kóros emelkedettség vad dühöngéssé fajulhat. A M. testi tünetei között a kifáradás érzetének csökkenése v. hiánya, a reflexek fokozottsága, súlyos esetekben fokozott hőmérsék egész 39,5°-ig, nyáladzás, néha fehérjevizelés, álmatlanság, eleinte étvágytalanság, később néha fokozott étvágy említendők. A M. utószakában a beteg többnyire ingerlékeny, szeszélyes, néha siránkozó. A betegség tartama átlag 5 hónap, de egy évig, sőt azon tul is eltarthat. Kórjóslata kedvező, kb. 90%, gyógyul, 5% meghal, a többi másodlagos elbutulásba, vagy rendkivül ritkán idült M.-ba megy át, mely utóbbinál a maniakális emelkedettség több éven át fennáll az intelligencia csorbulása nélkül. A periodikus M.-nál csak időszakos javulás jön létre s a betegség bizonyos időszakokban mindig újra jelentkezik; ennél gyógyulás csak 15%. Az időszakos M. egyik faja a cirkuláris elmezavar, melynél maniakális időszakok melankoliás szakokkal váltakoznak. Leirtak egy perakut v. tranzitorikus M.-t is, melynél azonban a M. tünetei nincsenek is jelen. A M. kórokai között a családi terheltség 75%-kal, a periodikusM.-nál 80%-kal szerepel, azonkivül kedélyi megrázkódások, kimerülés (súlyos betegség, szülés, vagy vérvesztés után), hószám, alkoholizmus, napszúrás, fejsérülések okozhatják. Kezelése intézeti elhelyezés, érzéki behatásoktól való megóvás, ágyban fekvés, a mozgási ösztön csillapítására foglalkozás, bróm, hyoscin, sulfonal, prolongált fürdők, bő táplálás. - A M.-nak nevezett különleges lemekóralakokat, l. Monomania.

Forrás: Pallas Nagylexikon