E felekezet alapítója Manes v. Mani, kinek életéről,
valamint nevéről is eltérők egymástól a keleti s nyugati irók nézetei. Abban
megegyeznek, miszerint Manes persa nemzetbeli s a tudományokban meglehetős
jártas volt, némelyek szerint a mágusok előkelő családjának ivadéka, a III. sz.
közepe táján élt. Olvasván a keresztények vallási könyeveit, észlelte,
miszerint azoknak vallása némelyekben ellenkezik a mágusok bölcseletével,
másokban pedig hasonlít hozzá, azért a kettőből egy újat alakított, de magára
vonta a mágusok és persa király gyülöletét. Futni kényszerült, de utóléretve, a
király parancsára meggyilkoltatott. Tévtana bizonyos keveréke volt a gnoszticizmusnak
és Zoroaster vallásának. A manicheus tévtan alpvonásai következők: öröktől
fogva két ország van: a világosságé, melyben isten és a sötétség országa, hol a
sátán uralkdok. A sátán elcsábíttatva a világosság országának szépsége által,
abba berontott s a világosság nagy részét elrabolta; isten most elküldte a nagy
«élő lelket», ki a sátán országát legyőzte, a sötét elemeket, melyek a
világosság némely részeit már beszívták volt, hatalmába ejtette, s azokból
isten parancsára megalkotta a látható világot, mely azért részben jó, részben
gonosz; üdvöst is, károst is tartalmaz. De a sátán aggódva, hogy az elrabolt
világosság tőle ismét elvétetik, már előbb a sötét elemekből Ádámot és Évát
alkotta s a világosság legnagyobb részét beléjök zárta, aztán az emberi nem
tovaszaporodását eszközölte, hogy a világosság minél több részre oszoljék.
Végre isten parancsára egy tökéletes világosságszellem, Jézus Krisztus
látszólagos testbe burkolva a napból leszállt a földre, hogy az embereket
megtanítsa, miként szabadíthatják meg magukat az anyag bilincseitől az állati
ösztönök leküzdése által. Jézus a sátán hivei által üldöztetve kereszthalált
szenvedett, de csak látszólagosan. De miután Jézus előre látta, hogy tanát a
keresztények meg fogják hamisítani, eltávozása előtt megigérte a Vigasztalót,
ki minden hamisat el fog választani, s az igazságot teljesen és tisztán fogja
hirdetni. Ez a Vigasztaló megjelent Manesben. Az ember föladata Manesben hinni
és az anyag bilincseiből való szabadulás után törekedni; az ember tartózkodjék
a házasságtól, hús és bor élvezetétől, állatot ne öljön, növényt ne szaggasson
ki, általában ne dolgozzék, hanem a Vigasztalóról való folytonos elmélkedés
közt töltse életét. De miután igy az emberi nem fönn nem állhatna, különbséget
kell tenni a tökéletesek és tökéletlenek közt; ama nélkülözésekre szorosan csak
a tökéletesek kötelezvék, a tökéletneknek a házasság és munka meg van engedve.
A tökéletesek haláluk után bemennek világosság országába, a tökéletlenek
különféle testekbe fognak vándorolni, tökéletlenségökért hosszu fájdalmas
tisztulások által kell eleget tenniök, mig a világosság országába jutnak. De a
gonoszok, kik Manesben nem hisznek, átadatnak a sátánnak s a világ végeig
kínoztatnak. Manes követői, a M. az egész ószövetségi szentirást elvetették, az
újból pedig azokat, melyek tanaikkal ellenkeztek, kiküszöbölték. A keresztséget
vagy elvetették, vagy üdvös hatását tagadták; az oltári szentséget sem
tartották ugy, mint amelyben Krisztus teste és vére valósággal jelen van;
tagadták a test feltámadását. A felekezetnek sajátságos hierarkikus szervezete
volt. Az öt rangfokozatot a főpásztor 12 mesterével, 72 püspök, áldozárok,
diakonok és evangelisták képezték. Istentiszteletök, mint állíták, egészen
szellemi volt. Legfőbb ünnepök az u. n. szék-ünnep volt, Manes vértanuhalálának
emléknapja, mely alkalommal egy ünnepiesen feldíszített szék előtt földre
borultak. A választottak tulajdonképeni vallásgyakorlataikat titokban
tartották. Későbbi kutatások napfényre hozták, hogy összejöveteleikben a legundokabb
kicsapongásokat űzték. A M. felekezete eleintén csak kevés hivőt számlált.
Manes halála után azonban gyorsan elterjedt Indiában, Khinában s az egész római
birodalomban. Diocletianus császár politikai indokokból hevesen üldözte őket
főnökeiket és irataikat megégettetni, követőiket lefejeztetni, jószágaikat
elkoboztatni rendelvén; Persiában azonban védelemre találtak. Szt. Ágoston,
megtérése előtt, mintegy 7-9 évig tagja volt e felekezetnek; később pedig
milenei Faustus, mint fő emberök ellen 33 könyvet irt. Diocletinaus és némely
keresztény császárok példájára a vandal királyok is erőszakkal igyekeztek a
M.-at kiirtani. Hunnerich tömegesen Európába szállittatta őket, innen még Nagy
Szt. Leo pápa idejében sokan voltak Rómában. Tanrendszerök némi változásokkal a
középkorban is átterjedt. l. Bogomilok.
Forrás: Pallas Nagylexikon