Mannakőris

(növ., Ornus Pers.), az olajfafélék génusza, gyakrabban a kőrisfa algénusza, amelytől kivált a belombosodás után való virágzása, pároséltü, kelyhes, szirmos virága, mely az ágak végét nagy thyrtussal tetőzi és mélyen két vagy négy felé hasadt szirma különbözteti meg. 8 faja (hazánkban 1) az É-i földgömbön mind a két világrészben terem. Az Ornus Europaea Pers. (Fraxinus Ornus L., virágos kőrisfa) csinos, 6-9 m. magas fa v. cserje hazánkban, Európa D-i részén és K-en. Virága szép fehér, jóillatu, négy metszete keskeny és hosszura megnyulik. Levele 3-4 párjával szárnyalt, a visszáján a főere szőrös, termése zászlós. M.-nek azért mondjuk, mert némely fajtái kérgéből magától, a mannakabóca (Cicada Orni) szúrása v. naponként ismtelt kerszthasítás következtében édes nedv folyik, s a kevegőn megkeményedik. Ez a gyógyszertári manna. Legjobb fajta a csöves manna (manna electa v. cannellata). A vastag vagy kövér manna nem igen tiszta, a vénebb törzsről gyüjtik, de a csöves manna utolját is hozzászámitják. Fő része 30-60% mannacukor, vagyis a mannit (l. o.). Mannát leginkább Calabriában és Szicilián külön ültetvényesben juliustól októberig gyüjtik (Manna Calabrina et Siciliana), még pedig a magas kőrisfáról is. Hazai kőrisfáinkban is van manna, de nem sok, gyüjteni nem érdemes. A M.-t Németországban díszfául ültetik. Van kerekded levélkéjü fajtája (Ornus rotundifolia Ait.), a hazaiak közül pedig az Orn. diversifolia Roch. és P. stenoptera Borb. fajtája említésre méltó. Emennek a zászlója csak 2-3 mm. széles és hegyes (Fonyód).

Forrás: Pallas Nagylexikon