Mannit
(mannacukor). Hatvegyértékü alkohol. Leszármaztatható a
hexannak nevezett szénhidrogénből (C6H14), ha ebben 6
hidrogén-atomot 6 hidroxil- (OH) gyökkel helyettesítünk; képlete tehát C6H8(OH)6.
Izomer a dulcittal, a sorbittal és azonos a régebben granatin-, fraxinin-,
primulin-, syringinnak nevezett vegyületekkel. Számos növényben előfordul, de
legnagyobbmennyiségben a mannakőrisben (l. o.). A M. képződik a nádcukor és más
gyümölcsnedvek erjedésekor, továbbá a nátriumamalgamnak gyümölcscukorra való
hatásakor. A M. alkoholból finom tűkben, vizből rombos kristályokban válik ki,
melyek vizben és forró vizben könnyen oldódnak. Oldata borax jelenlétében a
poláros fény sikját jobbra csavarja el (jobbra csavaró M.) és igen édes ízü;
op. 166°. 200°-ra hevítve, vizet veszítve mannitánná C6H12O5
és manniddá C6H10O4 alakul át. Salétromsavval
óvatosan oxidálva gyümölcscukorrá lesz, erélyesebb oxidációkor cukorsav és
sósav képződik belőle. Jódhidrogénsav hexiljodiddá reduékálja. A lúgos
rézoxidoldatot (Fehling-féle oldat) nem redukálja (különbség a gyümölcs- és
szőllőcukortól). Fémoxidokkal a cukorfélékhez hasonlóan u. n. mannatokat, a
savakkal pedig összetett étereket képez. Igy kalciumoxiddal a kalciummannatot C6H14O6.CaO
és salétromsavval a nitromannitot C6H8(NO3)6.
Utóbbi vegyülete ütéstől igen hevesen explodál, ez ugy készül, hogy a M.-ot
koncentrált kénsav és salétromsav elegyében oldják és azután kikristályítják. A
M.-nak ismeretes még két optikai izomerje is, egyik a poláros fény síkját balra
csavarja, a másik a fény síkjára nincs hatással. A M.-ot az orvosi gyakorlatban
hashajtó szeü használják. Hamisítani szokták cukorral, az ilyen M. néhány csepp
higított kénsavval főzve, a Fehling-féle oldatot redukálja.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|