Manometer

(gör.), oly készülék, mellyel zárt helyen levő gázak v. gőzök nyomását lehet mérni. Többféle rendszerü M. van. Ha csekély a gáznyomás, akkor U alaku üvegcsöveket használnak, melyek kétszárában vmely folyadék, p. festett viz van (1., 2. ábra).

[ÁBRA] 1. ábra.

[ÁBRA] 2. ábra.

Az egyik szárnak lefelé menő folytatását dugattyu segélyével ráerősítik a gáztartó edény nyilására (p. gázfejlesztő palackra), ugy, hogy az ezzel közlekedő csőrész folyadékára a gáz gyakorol nyomást. A másik szár a levegővel közlekedik. Ha a nyomás a két szárban levő folyadékra egyenlő, akkor a folyadék egyenlő magasan áll a két szárban. Ha p. a gáz nyomása nagyobb, mint a levegőé, a megfelelő folyadékoszlop mélyebben fog állni, mint a levegővel közlekedő oszlop és a két folyadékoszlop magasságbeli különbsége mértéke a nyomáskülönbségnek. Ilyen M.-t alkalmaznak a világítógázgyárakban a gáztartókon és vezetéki csöveken. Ezen M.-ekhez sorozhatók a Welter-féle biztosító csövek, melyeket a gázfejlesztő palackokba szokás dugattyun keresztül beállítani. Itt a M. csöve a folyadékba merül, mig a gázvezető cső csak éppen a dugattyu alá ér (l. 3. ábra).

[ÁBRA] 3. ábra.

Amint a gáz (p. hidrogén) fejlődik, ez a folyadék fölötti térben gyülemlik meg és hogy eltávozhassék, nagyobb nyomással kell birnia, mint amilyen a levegőé. Nyomásával a folyadékot a biztosító csőbe hajtja föl. Nagyobb nyomások mérésére viz helyett kénesőt használnak. A 4. és 5. ábra olyan berendezést tüntet fel, amilyen néha álló gőzgépeknél alkalmaznak. A gg vasedény, melybe fölül is nyitott, hosszu mm vascső nyulik, az rr cső által azon zárt térrel közlekedik, melyben a gőznyomás meghatározandó. A hosszu csőben és az edényben kéncső van és a gőz nyomása a kénesőt az edényből a csőbe szorítja. Hogy mily magasan áll a kéncső a vascsőben, azt a csőbeli kénesőn nyugvó vas-uszóval összekötött z elensúly mutatja meg, mely skálával ellátott léc előtt mozoghat. A skála v. légnyomásokat tüntet föl, vagy kilogrammokban kifejezett nyomást négyzetcentimétrenként. A vasedény helyett, melybe cső nyulik be, U alakulag görbült, szivornyaszerü cső is használható. Mivel nagy nyomások esetében igen hosszu csövet kellene alkalmazni, több, p. négy U alaku csövet használnak, melyek alul és fölül közlekedhetnek. A csövek alsó részét megtöltik kénesővel, felső részét vizzel s a levegőt csupán az utolsó fölfelé menő csőrész kénesőjére engedik nyomni, mig a második vég a gőztérrel közlekedik. A kéneső az 1-ső, 3-ik, 5-ik és 7-ik csőben leszáll, a többiekben fölemelkedik; az utolsó csövön skála van alkalmazva. Mig az eddig leirt M.-ek egyik végen a levegő nyomásának vannak kitéve, addig más szerkezetüeknél a gőztérrel nem közlekedő vég el van zárva és a kéneső zárt levegőt szorit össze. Mivel Mariotte törvénye szerint a 1/2, 1/3, 1/4, 1/8 térfogatra szorított gáz 2,3,4,8 légköri nyomásnak van alávetve, ily módon a térfogat csökkenéséből is meg lehet ítélni a gőznyomást. Hengeres csövön az osztási vonalak mindig közelebb és közelebb esnének egymáshoz, mennél nagyobb nyomásnak felelnek meg. Ezért fölfelé szűkülő csöveket használnak, melyeken az osztási vonalak egymástól való távola ugyanaz maradhat, ha egyenlő nyomáskülönbségeket jeleznek.

[ÁBRA] 4. ábra.

[ÁBRA] 5. ábra.

Újabban kénesőnélkül fém M.-eket is alkalmaznak a gőzgépeken. Lényeges részök vékonyfalu, ívalakulag görbült fémcső, mely egyik végén rá van erősítve a körülvevő fémszelence oldalához, mig másik vége a csőbe tóduló gőz nyomásának engedhet és emeltyü segélyével mutatót mozgat. Az egész szelence csapos csővel ellátva, rácsavarható a kazánra, a mutató pedig üveglap mögött látható skála előtt mozog (l. 6. bára, Bourdon-féle M.). A fémcső helyett hullámzatos felületü fémszelencét is használnak.

[ÁBRA] 6. ábra.

Forrás: Pallas Nagylexikon