Mantegazza

Pál, szenátor, olasz fiziologus és antropologus, szül. Monzában 1831 okt. 31. Anyja, Laura Solera-M., költői lelkületü, művelt nő volt, ki mindent elkövetett, hogy fiának kitünő nevelést adjon. (V. ö. Mantegazza, La mia Mamma, Firenze 1893.) Pisában, Milanóban és Paviában orvostudományt tanult s 19 éves korában már feltünt egy tudományos dolgozatával. Családi bajai miatt utazni indult, s hosszasabb tanulmányutakrat tett Európa nagyobb államaiban meg Indiában és D.-Amerikában. Párisban időzése alatt irta Fisiologia del Piacere (10. kiad., Milano 1891) c. művét, mely egyszerre előkelő helyet biztosított neki a tudományos világban. Miután Argentinában megnősült, visszatért Olaszországba s Milanóban telepedett meg 1858. mint orvos, de már 1860. a patologia tanárának hivták meg a paviai egyetemre, 1870. az antropologia tanára lett Firenzében, hol az első antropologiai és etnologiai olasz folyóiratot alapította. M. nagyon sokat dolgozik; számos, a folyóiratokban megjelent nagybecsü tanulmányain kivül önálló művei: Fisiologia del I"amore (magy. is: A szerelem élettana, ford. P. Zempoléni Gy., Berlin 1891); Fisiologia del dolore (Milano 1880); Fisiologia dell"odio (u. o. 1882); Fisiologia dell"uomo ammalato (u. o. 1862); Gli amori degli uomini (u. o. 1886); Iglene dell"amore (u. o. 1877); Elementi d"igiene (u. o. 1878); Fisonomia e mimica (u. o. 1883); Le estasi umane (u. o. 1887); Fisiologia della donna (u. o. 1894); L"arte di maritarsi (magy. is: A házasság művészete, Székesfehérvár 1891); L"arte di trovar marito (magy. is: A férjhezmenés művészete, ford. Nyitray J. és Lyka K., Budapest 1894); L"arte di esser felici (Firenze 1886) stb. M. nemcsak mint tudós fiziologus kiváló, hanem mint költő is előkelő helyet foglal el hazájában; Le leggende dei flori (magy. is: Virágregék, ford. Warga Janka, Pécs 1892) egyik legszebb műve. Regényei: Un giorno a Madera (15. kiadás Firenze 1895); Upilio Falmali, domatore di belve (Milano 1886); Dio Ignoto (u. o. 1880); Testa (ifj. irat. u. o. 1895); le glorie e le gioje del lavoro (magy. is: A munka öröme és dicsősége, Kerékgyártó E. átdolgozásában. Budapest 1890) stb. A politikai életben is tevékeny részt vett; 1865-1876. tagja volt a képviselőháznak, 1876 óta szenátor. Utazási kedve sohasem lankadt; becses tapasztalatairól a következő művekben számol be: Rio della Plata e Teneriffe (Milano 1877); India (u. o. 1880); Studi sull" etnologia dell" India (u. o. 1886); Viaggio in Lapponia (u. o. 1884); Studi antropologici sui Lapponi (Firenze 1880); Ricordi di Spagna e dell" America spagnuola (Milano 1894). Kiadta továbbá: Il secolo tartufo (u. o. 1876); Il secolo nevrosico (u. o. 1879); Epicuro, saggio di una fisiologia del bello (u. o. 1894); Dizionario delle cose belle (u. o. 1892).

Forrás: Pallas Nagylexikon