Manteuffel

1. Elvin János Károly, porosz tábornok, szül. Drezdában 1809 febr. 24., megh. Karisbadban 1885 jun. 17. Katonai pályára lépett s 1828 tisztté lett. 1834-36. a hadi iskolát látogatta. 1838 Müffling tábornoknak, 1839. Albrecht hercegnek, 1848. pedig a királynak szárnysegéde lett. Több ízben diplomáciai megbizatásban is járt és teljesen kiérdemelte királyának megelégedését. 1854. ezredes, 1857. pedig a katonai kabinet feje lőn. Mint ilyen nagy érdemeket szerzett a hadsereg újjászervezése körül; a politikára azonban kevesebb befolyása volt, mint a közönség hitte, mely benne a reakció egyik megtestesült előharcosát látta. Ennek a nézetnek Twesten is adott kifejezést, midőn őt 1861. megjelent röpiratában (Was uns noch retten kann) átkozott férfiunak nevezte. M. emiatt párbajra hivta ki Twestent, aki megsebesült, mig M. rövid időre Magdeburg börtönébe került. Állását azonban továbbra is megtartotta, miglen 1865 jun. 29. saját kérelmére a porosz csapatok élén Schleswig-Holsteinba küldték s aug. 22. Schleswig kormányzásával is megbizták. Részt vett ugy az 1866-iki osztrák-porosz, mint az 1870-71-iki német-francia háboruban. 1871. márc. 22. a vaskereszt nagykeresztjét, jun. 16. pedig, a fekete sasrendet kapta jutalomképen, s egyúttal évi járulékot. Jun. 20. az összes, Franciaország állandó megszállására kiszemelt német hadseregek fővezérévé nevezték ki, mely feladatának hasonlóan becsülettel megfelelt. 1879 okt. 1. átvette Elzász és Lotaiának kormányát s hogy a francia lakosságot megnyerje, a papságnak és befolyásosabb köröknek oly engedményeket tett, melyek még követelőbbekké tették azokat, de kibékítésre nem vezettek, ugy hogy a viszonyok mindinkább kedvezőtlenebbekké váltak. Életét Keck irta meg (Bielefeld 1889). V. ö. Aus dem Leben des Generalfeldmarschalls Edwin Freiberrn v. M. (Berlin 1874).

2. M. Ottó Tivadar báró, porosz államférfiu, szül. Lübbenben (Alsó-Luzsácia) 1805 febr. 3., megh. Krossen birtokán 1882 nov. 26. Schulpfortában és Halléban végezte tanulmányait és 1830. Frankfurtba nevezték ki előadónak. 1841. kormánytanácsos lett Kőnigsbergben, 1843. pedig a stettini kormánytanács alelnökévé nevezték ki. Vilmos porosz régens (az államminisztérium akkori elnöke) előadóvá tette 1844. és egyúttal királyi tanácsos minőségében maga mellé hivta, 1845. pedig igazgatóvá nevezte ki a belügyminisztériumban. 1848 nov. 8. belügyminiszter lett a Brandenburg-kabinetben, mely az 1848 dec. 5. porosz alkotmányt kidolgoza. De még ezeket az alkotmányos engedményeket is megsokallta és nem nyugodott, mig az 1850 jan. 7-iki rendelet értelmében az alkotmány több lényeges pontját felfüggeszthette v. módosíthatta. Brandenburg halála után egy ideig a külügyet is vezette; 1850 december 19. miniszterelnökké és külügyminiszterré nevezték ki, mely állásában a reakció szellemében vezette az államügyeket és részt vett az 1856. párisi kongresszusban. Valamivel a kormányzóság megalakulása (1858 okt.) után állásáról az egsz kabinettel együtt lemondott (nov. 6.) és birtokaira vonult visza. Görlitzben utóbb képviselőnek választották, de M. nem vett részt a tárgyalásokban. Az urakházában ellenben, melybe 1864. nevezték ki, több alkalommal hangoztatta reakcionárius elveit.

3. M. Ottó Károly Gottlob báró, az előbbinek fia, szül. Berlinben 1844 nov. 29. Előbb (1872) tartományi tanácsos volt Luckau kerületben, melyet 1877 óta a Reichstagban képvisel. M. a konzervativ párt egyik vezére, különösen a Tivolinap (1892 dec.8.) óta, melynek főrendezője volt. 1883. tagja, 1891 óta első alelnöke az urak házának, s 1892 óta a konzervativ frakció elnöke; 1894. megválasztották a brandenburgi tartományi és a luzsáciai községi gyülés elnökévé.

Forrás: Pallas Nagylexikon