1. tartomány Olaszország É-i részében Brescia, Verona,
Rovigo, Ferrara, Modena, Reggio és Cremona közt, 2359 km2 területtel
(1892) 308974, 1 km2-re 124 lak. A lombardiai sikságba esik bele;
vizei számosak (Po, Oglio a Chiesevel, Mincio és Secchia); talaja termékeny.
Főtermékei: gabona, rizs, kender és bor; méh- és selyemhernyó-tenyésztés igen
jelentékeny; olaj- és bőrgyártás virágzó. 11 járásra van fölosztva. - 2. M., az
ugyanily nevü tartománynak s az egykori M. hercegségnek fővárosa, erős vár,
püspöki székhely, a több tavat (Lago superiore, di mezzo és inferiore) alkotó
Mincio és több vasúti vonal mellett, (1881) 28048, számítás szerint (1893)
29500 lak., jelentékeny bőrgyártással és selyemkereskedéssel. A nagyobbára
egyenes utcákból álló városban, a Piazza delle Erben áll Dante szobra, továbbá
a Leona Battista Alberti tervei szerint 1472. megkezdett hatalmas St.
Andrea-templom, modern kupolával, fehér márvány-homlokzattal és mellette vörös
téglából készített campanilével; a Piazza Sordellón van az 1851., 1852 és 1853.
évek politikai mártirjainak emléke. Jelentékenyebb épületek még a dom, amelynek
belsejét Giulio Romano tervei szerint átalakították; a Gonzagák régi palotája,
amelyet II. Gonzaga Frederico megbizásából Giulio Romano átalakított és
freskókkal ékesített; a Teatro di Corte; a Castello di Corte, szintén a
Gonzagák egykori palotája, Andrea Montagna falfestményeivel, amelyek közt a
Camera degli Sposi freskói a legkiválóbbak; a művész-akadémia freskókkal és
gipszmintákkal; a Palazzo del Te, amelyet Giulio Romano épített és freskókkal
díszített; az igazságügyi palota. A közművelődési és jótékonysági intézetek
közt kiválóbbak: a nyilvános könytár (80000 köt.), a muzeum, a csillagvizsgáló.
A régi körfalakon kivül külső erődök (Pradella, miglioretto, Pictola, di Porto,
San Giorgio) védik, ezenkivül egész környéke vizzel önthető el. M. eredete
ismeretlen. Az etruszkok és gallusok hatalmából a rómaiak birtokába került.
Julius Caesar ruházta fel municipalis jogokkal. A longobardok 568. foglalták
el, későbben Nagy Károlynak jutott hatalmába. Miként a többi felsőolaszországi
városok, sokat szenvedett a guelf és ghibellinek közt folyó háboruk alatt;
1090. IV. Henrik ostromolta. 1110 után sikerült a tusciai őrgrófok fenhatóságát
leráznia és független várossá lett. 1236. II. Frigyes, 1256. pedig Ezzelino da
Romano sikertelenül ostromolta. 1630 jul. 18-án azonban az osztrákok
elfoglalták és szörnyen elpusztították. Ezután hanyatlásnak indult. 1796. a
franciák ostrom alá fogták és miután a fölmentő seregeket megverték, 1797 febr.
2-án el is foglalták. 17999. az osztrákok Kray vezérlete alatt ugyan újra
hatalmukba kerítették, de 1801 elején kénytelenek voltak újra átengedni a
franciáknak. Az egykori M. hercegség területe Nagy Ottó idejében a német
birodalomhoz került. Mint császári hűbért az Este-család, 1052. Mathild tusciai
őrgrófnő, utóbb a Bonacossiak kapták meg, akik magukat a század végén
függetlenítették, ezektől 1323. a Gonzagák örökölték, akiknek uralma alatt a
tudományok és művészetek virágzottak. Az utolsó Gonzaga, IV. Károly, 1708.
Padovában örökös nélkül halt el. Ekkor ismét Ausztria foglalta el és 1785. a
milanói vidékekkel egyesítvén, belőlük az osztrák Lombardiát alakította. 1797.
az Alpokon inneni, későbben az olasz köztársasághoz. 1814. ismét Ausztriához
került, amely 1859. annak Ny-i feléről, 1866. pedig a többi részeiről is kénytelen
volt lemondani. V. ö. D"Arco, Storja di M. (1871-74).
Forrás: Pallas Nagylexikon