Maradékföldek

(fundi remanentiales), azok, amelyek az első úrbéri szabályozás alkalmával az egyes úrbéri birtokosoknál mértéken felül találtattak. Az 1836. évi törvényhozás szerint (hivatkozással az 1723. XVIII. t.-c. rendelkezésére) a M.-et új telkek felállítására, vagy a meglevő hiányos telkek kiegészítésére kellett fordítani. Az 1853 márc. 2. úrbéri nyilt parancs szerint a M. a földesuraknak adandó kárpótlás mellett a tényleges birtokosoknál maradtak. A M. címén azonban a volt jobbágy a legelő s erdő elkülönitésénél úrbéri telke után járó törvényszerü mértéket meghaladó illetményt nem követelhet. A kárpótlást az ország közrejárulása nélkül a birtokosok kötelesek fizetni. Ugyanigy szabályozza a kérdést az 1871. LIII. t.-c. azzal, hogy a birtokosok a megváltás könnyítésével az ország közvetitését vehetik igénybe. A kárpótlási összeg ugyanannyi, mint az úrbér váltság címén megállapított országos kárpótlás. A felek azonban akként is egyezhetnek meg, hogy készpénz-kárpótlás helyett a földesúr a M. egy részét kapja. A törvény által meghatározott bizonyos esetkben: felszámításának nincs helye. Nincs helye maradványnak zsellértelkek belsőségeinél sem. A volt jobbágyok érdekében különösen megtiltotta az 1841. LIII. t.-cikk, hogy az egyes váltságkötelezettek egymásért egyetemleges kötelezettséget vállaljanak; hogy a különböző birtokosok kezén levő M. egyetemlegesen leköttessenek; hogy magánbirtokosok váltságtartozásaiért a községi vagyon jelzálogul leköttessék.

Forrás: Pallas Nagylexikon