Máramaros-Sziget

rendezett tanácsu város Máramaros vmegyében, a Tisza és Iza egyesülésénél, magas hegyektől övezett gyönyörü völgylapályon fekszik. M. a vármegye törvényhatóságának s a szigeti járás szolgabirói hivatalának, királyi törvényszeknek, járásbiróságnak, pénzügyigazgatóságnak és pénzügyőrségnek, királyi erdőigazgatóságnak és erdőfelügyelőségnek, királyi kincstári ügyészségnek, államépítészeti hivatlnak, ügyvédi kamarának, királyi közjegyzőségnek, adófelügyelőségnek és adóhivatalnak, kir. tanfelügyelőségnek, közúti kerületi felügyelőnek, állami állatorvosnak, fatenyésztési vándortanítónak, szőllőszeti és borászati közegnek, továbbá a 85. számu hadkiegészítő kerületi, csendőrszárny- és szakaszparancsnokságnak székhelye. Van ref. liceuma jog- és államtudományi karral (jogakadémia), ref. fő- és kat. algimnáziuma, állami tanítóképző intézete, felsőbb leányiskolája, alsófoku kereskedelmi és iparostanonc iskolája. Itt jelennek meg a Máramaros (XXXII. évf.), Máramarosi Lapok (XI. évf.) és Máramarosi Tanügy (XII. évf.) c. lapok. Ipara és kereskedelme (utóbbi főleg Galicia felé) jelentékeny; nevezetesebb ipartelepei, nagy fürésztelepei, melyek a tutajokon szállított szálfát dolgozzák fel, továbbá butorgára s gőzmalmai. A hazai fakereskedésnek egyik legjelentékenyebb piaca itt van, ugyszintén itt összpontosul a sószállítás a máramarosi sóbányákból; van egy sóraktára is. Van vasúti állomása, posta- és táviróhivatala és postatakarékpénztára. A városban székel több pénzintézet s az osztrák-magyar bank mellékhelyiséget tart itt fenn. Lakóinak száma 1850. csak 6336 volt, 1870. már 8833, 1881. 10852 és jelenleg (1891) 14758; ezek között van 9988 magyar, 2533 német, 1455 oláh s 643 rutén; hitfelekezetre nézve 4242 róm. kat., 3538 gör. kat., 165 ág. ev., 1832 ev. ref. és 4960 zsidó. A házak száma 1820. Határa 10027 hektár.

Története. M. keletkezése legvalószinübben összeköttetésben van a vármegyének királyi birtoklásával és királyi jobbágyok voltak első telepesei. Nagy Lajos király 1352. a máramarosi koronavárosok jogaiban részesítvén, sorsa és viszontagságai közösek amazokéival. Mint a magyarságnak ezen vidéken középpontja, számos nemes családot vonzott kebelébe, akik itten a városi hatóság alá nem tartozott külön nemesi községet képeztek, mely pallosjoggal is birva, egész 1848-ig megtartotta külön kiváltságait. M. mint a nemesség középponti lakóhelye, középpontja volt a vármegye szellemi műveltségének is. A reformációhoz korán csatlakozva, ennk elvei szerint iskolát is szervezett, melyben a gimnáziumi tárgyakon felül már a XV. sz.-ban bölcsészetet is tanítottak. Az erdélyi fejedelmek alapítványokkal látták el, hogy ott a vidék oláh és orosz lakói is tanulhassanak. Versenytársa akadt az ott 1730. letelepített kegyesrendi szerzetesek iskolájában. Ettől kezdve azok az 1877. alapított állami felsőbb leányiskolával együtt nemes versenyben teljesítik magyar közművelődési hivatásukat. M. a «Részek»-kel együtt visszacsatoltatván Magyarországhoz, székhelyévé lett a sóbányakamarának, majd a kincstári erdészetnek. Mióta a magyar északkeleti vasút vonalát odáig vezették, ez a tutajozás mellett forgalmát nagyban emelte s a gyorsan épülő város, mint a vmegye székhelye és a magyar kultura egyik végvára, szép jövőnek néz eléje. Műemléke a Róbert Károlykirálytól építtetett r. kat. templom. V. ö. Századok 1889. VIII. f.; Rupp, Magyarorsz. helyr. tört. II.; Molnár Al., A közokt. tört.

Forrás: Pallas Nagylexikon