Máramaros

(Mármaros) vármegye (l. a mellékelt térképet), hazánk Tisza jobbparti (előbb tiszántuli) részének egyik nagyobb és az anyaország legkeletibb vármegyéje: Ny-on Bereg, Ugocsa és Szatmár, D-en Beszterce-Naszód vmegye, K-en Bukovina és Galicia, É-on Galicia határolja.

[ÁBRA]

Területe 10354,90 km². M. hazánk leghegyesebb vmegyéi közé tartozik. Csekély lapály csakis Ny-i részében van, ahol a Tisza völgye 4-5 km. széles síksággá tágul, mely Técső vidékéig nyulik fel. A vmegye többi részét hegységek borítják, melyek három hegyrendszerhez tartoznak. A vmegyét DK-ÉNy-i irányban átszelő Tiszától északra ugyanis a Kárpátok ÉK-ihatárláncolata, tőle D-re a Vihorlát-Gutin trachitláncolata s végül az Iza és Borsa völgyétől D-re a Keleti-Kárpátok emelkednek. Az ÉK-i határláncolatnak több csoportja hálózza be M. vmegye nagy részét. Ny-felé a Szolyvai havasok nyomulnak a vmegyébe, melyek a vmegye határán emelkedő Sztojban (1679 m.) érik el legnagyobb magasságukat; ettől K-felé, s a Tisza mellékfolyóinak völgyei által egymástól elkülönítve, több jelentékeny hegycsoport emelkdik, melyeket Máramarosi havasok (l. o.) neve alatt szoktak összefoglalni; ennek főbb csoportjai és emelkedései a galiciai határon emelkedő Csorna Répa (1288 m.), Gorgan 1443 m.), Popágya (1742 m.), Bisztra (1818 m.) és Csorna Kleva (1723 m.), melyek elé a Nigrovec (1712 m.), Mencsul (1481 m.) és Szvidovec (1883 m.) csoportjai települnek. A Fekete-Tisza völgyén tul emelkedő Csorna Hora csoport a magashegység jellegét veszi fel; itt emelkednek a Pietrosz (2022 m.) hegyóriásai, melyekhez a Fehér-Tiszán tul a Pop Iván (1940 m.), a Vasér és Ciszla völgyei közt a Torojága (1939 m.) csoportjai csatlakoznak. E jelentékeny csoportokat csak a Vissó völgye és a Priszlop-hágó (1159 m.) választja el a már a Keleti-Kárpátokhoz számított Radnai havasoktól, melyek itt a Nagy-Pietroszban (2305) m.) kulminálnak és az ettől Ny-ra emelkedő Cibles-hegységtől (1842 m.). Ehhez közvetlenül csatlakozik az a hosszu trachitláncolat, mely a Tiszát délfelől kiséri s melynek jelentékenyebb tagjai a Lápos (1336 m.), Gutin (1447 m.), Kőhát (1241 m.) és Avas-hegységek (Viskikő 917 m.), a Vihorlát-Gutin hegyláncnak sűrűn egymásután következő tagjai, melyek M. vmegyét Szatmár és részben Beszterce-Naszód vmegyéktől választják el.

[ÁBRA] Máramaros vármegye címere.

Folyóvizek a hegységek sűrü hálózatából nagy mennyiségben sietnek alá. A vmegye fő folyója a Tisza, két forrásvizból a Fekete- és Fehér-Tiszából egyesülve, eleintén D-i, majd Ny-i és Ény-i irányban hasítja a vmegyét. Beléje jobbfelől (azaz É-felől) a Kisva, Soporka, Tarac, Talabor, Nagy-Ág és Borsova, balfelől (vagyis D-felől) a Vissó és Iza ömlenek, mindegyik ismét számos bővizü hegyipatakkal gyarapodva meg. A vmegye legkeletibb részén a Szeret vizkörnyékéhez tartozó Aranyos-Beszterce és Cibó erednek. Tavai, kivéve az ozorai tavat Szinevér fölött, és mocsarai nincsenek, azonban van néhány figyelemre méltó ásványforrása, minő a gyertyánligeti, viskvárhegyi, suliguli, vissói, borsabányai vasas forrsáok, az akna-szlatinai, rónaszéki és királymezői konyhasós források, a brébi kénes és a szaploncai égvényes forrás; nagyobb fürdők Gyertyánligeten. Akna-Szlatinán, Brében és Visk-Várhegyen vannak; kisebb fürdő több is van.

Éghajlata meglehetősen zord; az évi középhőmérséklet M.-Szigeten és Akna-Szlatinán 9,0°C., a legmelegebb hónap a julius 20,2, a leghidegebb a január -3,2 C. fokkal; a hőmérséklet szélsőségei - 18,0 és +33,6o, abszolut ingadozása 51,6°C. A magasabb hegység felé azonban jóval zordabb az éghajlat s az évi átlagos hőmérséklet 6, sőt 5 fokra is leszáll. A csapadék mennyisége általában nagy; aránylag legcsekélyebb Akna-Sugatag s Felső-Vissó táján, ahol az 817-852 mm. közt ingadzik; M.-Szigeten már 920 mm., de a hegységek felé gyorsan emelkedik; igy Gyertyánligeten már 1198, Mokrán 1421, Szinevér-Polyánán 1504 mm.

[ÁBRA]

Terményei az ásványországból meglehetős számosak; legnagyobb kincse sóbányáiban rejlik, melyeknek sótömege szinte kimeríthetetlen; a vmegye területén fekvő 3 sóbánya (Rónaszék, Sugatag, Szlatina) évenként (1893) 776102 a kősót és 51768 q iparsót termel 7000000 frt értékben. Emellett bányászat tárgyai még némi arany és ezüst (Budfalva) s előfordul réz, mész, márvány, hegyi kristály (máramarosi gyémánt); jelentékenyek továbbá M. vmegye petroleum-forrásai Dragomérfalva és Kőrösmező mellett. Növényvilágára a magas hegység rányomja bélyegét; az összes területnek több mint fele erdő és a szántóföld csak 10%-ra rúg; van ugyanis a vmegyében szántóföld 106070 és erdő 534957 ha., mig a nemtermő terület 23780 ha.; szőllője nincsen. Szántóföldje alig terem annyit, amennyi a lakosság saját szükségletének fedezésére szükségeltetik; főbb terményei a zab 81894. 16011 ha. területen 370Ö58 hl. termett), tengeri (27226 ha. területen 144849 q) és burgonya (9052 ha. területen 408233q), ellenben sokkal kevesebb a búza (36128 hl.), rozs (17858 hl.) és árpa (18576 hl.); terem továbbá még tatárka, kender, kevés len, hüvelyes vetemények, takarmányrépa s kevés cukorrépa. Mindezen termények csak a völgyekben mivehetők, de ezeknek is nagy része, valamint a havasok legelőül használtatnak. A havasi legelők egymagukban 80000 ha. területet foglalnak el. M. vmegyében, különösen a Tisza völgyében és mellékvölgyeiben a gyümölcsök sokféle neme is szépen díszlik. Az erdőkből 25474 ha. tölgyerdő 329961 ha. bükk- és egyéb lomberdő és 184842 ha. fegyves; az egész erdőkerületből 52330 ha. védőerdőnek van kijelölve, 252377 ha. erdő az állam tulajdonában van. Az erdőségekből nagymennyiségü fa s egyéb erdei termény kerül a piacra. Az állatvilág az erdős hegységekben a vadnak számos fajával (medve, vaddisznó, farkas, őz, szarvas, kisebb vad, ragadozó madarak) van képviselve; a háziállatok száma az 1884. évi összeirás szerint volt: 13408 ló, 72 szamár és öszvér, 65374 magyar fajtáju és 30181 nem magyar (borzderes) hegyi fajtáju szarvasmarha, 1012 bivaly, 38004 sertés, 118001 juh és birka és 16805 kecske. A lótenyésztés nem jelentékeny, a régebben tenyésztett borsai lófaj, mely igen erős, kitartó volt, kiveszőben van. A fedeztetési állomások száma 5. A szarvasmarha tenyésziránya a Tisza völgyében az erdélyi faj, egyébként a borzderes hegyi faj; a tejelő marhának s a borjuknak nyári tartása a községi sovány legelőn történik, a nyári tartás iscsak szénára van szorítva; egészben véve a szarvasmarhatenyésztés hanyatlik, annyire, hogy saját szükségleteit sem birja a vmegye fedezni. A juhtenyésztés leginkább a havasok vidékén dívik. Az 1884. összeirt baromfi száma volt: 140461 tyúk, 7255 pulyka, 41721 lúd, 15950 kacsa és 1608 galamb; a méhkasok száma 13914.

Lakóinak száma 1870-ben 220506, 1881-ben 227436 és 1891-ben 268281 lélek volt, mihez még 574 katona járul; az utolsó tiz évi szaporulat 40845 lélek, vagyis 18%. Egy km²-re 26 lélek esik s igy M. vmegye Csik vmegye után hazánk legritkábban lakott vmegyéje. Nemzetiségre nézve van a lakosok közt 33610 (12,5%) magyar, 45679 (17,0%) német, 492 tót, 64957 (24,2%) oláh és 122528 (45,7%) rutén. A magyarság csak a régi öt koronavárosban: Szigeten, Técsőn, Huszton, Visken és Hosszumezőn él tömegesen, egyébként más nemzetiségekkel kevrve; tiz évi szaporulata 9012 lélek vagyis 36%. Az oláhok leginkább az izavölgyi, szigeti és visói, a rutének a huszti, ökörmezői, taracvizi, técsői és tiszavölgyi járásban élnek. Hitfelekezet szerint van a vmegyében 20879 róm. kat.194044 görög kat., 7763 helvét és 45073 zsidó.

Foglalkozása szerint akként oszlik el a lakosság (1891): értelmiség 1402, őstermelés 59095, bányászat 1462, ipar 8008, kereskedelem 2833, hitel 85, közlekedés 610, járadékból élő 1184, napszámos 37553 házi cseléd 3994, háztartásban 44181, egyéb foglalkozásu 270, foglalkozás nélküli 14 éven alul 94493, 14 éven felül 9067, letartóztatott 138. A lakosság főfoglalkozása a földmivelés mellett az állattenyésztés és bányászat; a sóbányákban 1161 munkás van alkalmazva. (Rónaszék 370, Sugatag 266, Szlatina 425), a sóbányászaton kivül még némi vasbányászatot (Fejér-patak, Gyertyánliget, Dolha, Rókamező) és arany-ezüst- s ólombányászatot (Budfalva, Borsa) is űznek. Az ipari vállalatok közül legjelentékenyebb a nagybocskói Klotild vegyészeti gyár, a ferencvölgyi és trebusa-fejérpataki üveggyár, a bustyaházai, técsői s M.-szigeti gőzfürészek, a M.-szigeti butorgyár és fürészgyár s a M.-szigeti és bustyaházai műmalmok. A kézműipar nem jelentékeny, leginkább a faedények, teknők s a gyapjuszőnyegek készítése van elterjedve (l. Háziipar). A kereskedelem Galicia felé élénk, főcikkei fanemüek, állatok, só, vegyi szerek stb. Van a vmegyében 6 bank, 7 takarékpénztár és 7 szövetkezet.

A közlekedést csak kevés vasúti vonal szolgálja; a magyar kir. államvasutak vonala Huszt és M.-Szigeten át Kőrösmezőig megy, s ebből ágazik ki a taracvölgyi vasút (Tarackozről Tereselpatakig) és a Máramarosi sóvasutak (Rónaszékre és Sugatagra); e vonalak hossza 151 km.; épülőfélben van a M.-sziget- stanislaui vasút, mely a Fekete-Tisza völgyén megy fel s a Jablonica-hágón lép át Galiciába. Az állami utak hossza 382 km., a tövényhatósági utaké 544 km., amiből azonban 212 km. kiépítetlen. Fontos közlekedési eszköz gyanánt a Tisza és főbb mellékvizei szolgálnak, melyeken a faúsztatás jelentékeny.

A közművelődés, mely még nemrég a visszamaradás jelit viselte, kettőzött erővel küzdi fel magát az általános szinvonalra; 54894 tanköteles gyermek közül ennek alig fele járhat iskolába, habár csak 3 kivételével minden községben van iskola, és ezek mind a zsufolásig telve vannak, de csak kevés helyen elégségesek az összes tankötelesek befogadására. Van a vmegye területén 269 tanintézet, ugyanis: 1 ref. jogakadémia, 1 ref. fő- és 1 kat. algimnázium, 1 állami tanítóképző intézet, 1 állami felsőbb leányiskola, 1 polgári leányiskola (ezek mind M.-Szigeten), 1 felső népiskola, 4 ipar- és kereskedelmi iskola, 246 elemi népiskola (ezek közt 52 állami, 5 községi, 26 róm. kat., 151 gör. kat., 11 ref. és 1 magán jellegü), 8 óvoda, 3 állami állandó gyermekmenedékház, 1 börtöniskola. A népiskolák közt tannyelv szerint van tisztán magyar 106, román 34, rutén 30, román-magyar 11, rutén-magyar 65. A 283 néptanító közül csak 1 nem képes a magyar nyelven való oktatára. A szellemi élet központja minden tekintetben M.-Sziget.

Közigazgatás. Máramaros vármegye kilenc járásra oszlik és egy rendezett tanácsu város van benne, u. m.:

[ÁBRA] L. táblázat.

A házak száma 54019. Ez időszerinti főispánja Boszner Ervin dr. báró cs. és kir. kamarás (1894); alispánja Kutka Kálmán kir. tanácsos (1894). A lakosságból magyar 33610, német 45679, oláh 64957, rutén 122528. A német ajkuak közé van felvéve az izraeliták egy jelentékeny része. M. vármegyében van 1 rendezett tanácsu város, 12 nagyközség, 147 kisközség és 217 puszta és telep. A községek általában középnagyságuak, helyenkint nagyok; 40 községnek több mint 2000 lakosa van; legnépesebbek M.-Sziget 16758, Kőrösmező 7620, Huszt 7461, Felső-Vissó 6385, Borsa 6219, Rahó 5767 és Nagybocskó 4538 lakossal. Székhelye M.-Sziget. Az országgyülésbe M. vármegye 6 képviselőt küld. Egyházi tekintetben M. vármegye 14 r.kat. egyházközsége a szatmári püspöki, 88 gör. kat. egyházközsége a munkácsi, 49 a szamosújvári egyházmegyébe, 1 ág. evang. fiókegyháza a tiszai, 6 helvét egyháza a tiszántuli egyházkerülethez tartozik; vn továbbá 11 izraelita anyakönyvi kerülete. Az állami anyakönyvi hivatalok száma 85. Törvénykezési szempontból az egész vármegye a debreceni királyi tábla s a M.-szigeti királyi törvényszék kerületéhez van beosztva; 6 járásbirósága van, u. m.: M.-Sziget, Ökörmező, Rahó, Técső, Felső-Vissó és Huszt, utóbbi kettő telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel van felruházva; a vármegye területére illetékes főügyészség és sajtóbiróság Debrecenben, bánya- és pénzügyi biróság Szatmár-Németin székel; királyi közjegyzőségek M.-Szigeten, Huszton és Felső-Vissón vannak; ügyvédi kamara, M.-Szigeten székel. Hadügyi tekintetben a vármegye a M.-Szigeten székelő 85. sz. hadkiegészítőparancsnökság, a 11. és 12. honvéd gyalogezred s a 35. és 38. sz. népfölkelési járás területéhez tartozik; alakítja a 35. és 38. sz. I. oszt. és a 131. és 134. sz. II. oszt. népfölkelő zászlóaljat. M.-Szigeten csendőrszárny- és Szigeten, Huszton és Felső-Vissón szakaszparancsnokság székel. Pénzügyigazgatóság M.-Szigeten, adóhivatal Felső-Vissón, Huszton és M.-Szigeten pénzügyőri biztosság a két utóbbi helyen van; az államépítészeti hivatal M.-Szigeten. A vármegye területén 15 gyógyszertár van.

Története. Neve okleveleinkben 1199. fordul elő először. Hosszu időn át «terra » névvel jelölik, mint királyi birtokot és kedvelt vadszterületet, melyet Árpád nemzetségéből volt királyaink gyakran kerestek fel. Bronzkori leletek, római és bizánci császárok pénzeinek nem ritka leletei mutatják régi lakottságát. A honfoglalás előtti lakóit nem ismerjük, leghihetőbben oroszok voltak azok, a XIII. sz.-ban telepítése gyorsan történik: magyar urak, szász vendégek kapnak birtokokat és települő helyet, majd IV. László király a tatárok ellen segítségére jött oláhokat telepíti le. Az első telepek a Tisza völgyében voltak. Vissó lakóiról egy 1445. kelt oklevél szerint, melynek hitelességére nézve több kétség merült fel, már Szt. István idejében lenne szó. A vármegye neve, eddigi tudtunkkal, okmányilag 1199. fordul elő először. A sóbányászat igen régi nyomai és emlékei mutatják, hogy az említett rendszeres telepítést jóval megelőzően is volt habár igen gyér, lakossága. M. vmegye már a XIII. sz.-ban egyházilag az erdélyi püspökséghez tartozott. Az egri püspökség igényt támasztott rá és zt érvényre is juttatta s a XIV. sz.-tól már joghatósága alá tartozik. A XIII. sz.-ban letelepült oláhok kikötötték, hogy a gör. kel. egyház hivei maradhassanak. Vallásukban történt háboríttatásuk miatt hagyte el nagy részük M.vármegyét Nagy Lajos korában Bogdán vezetése alatt. A visszamaradtak és az új települők egyházukat a XV. sz.-ban újra szervezték és a szomszéd vármegyék hiveivel alakították a XVIII. sz. közepéig létezett máramarosi gör. kel. püspökséget, melynek utóda napjainkban a munkácsi gör. egyesült püspökségnek máramarosi vikáriátusa. Mint vármegye csak a XIV. sz.-ban kezd szerepelni. A koronabirtokon Huszt, Visk, Técső és Hosszumező 1329. már kiváltságos városok, hozzájuk csatlakozik 1352. Sziget. A XV. sz.-ban mai községei közül már igen sokról van tudomásunk. A vmegye szellemi életének középpontjai a koronavárosok, hadászati főpontja a huszti vár. Ezek köré csoportosulnak nevezetesebb eseményei is. A Huszt váránál és a koronavárosoknál említetteken felül nevezetesek a sóbányákra, mint legfőbb gazdasági érdekekre vonatkozók. A máramarosi sókamarát a huszti várral együtt a királyok birták, már IV. Béla hitbérül adta a bányákat leányának, Kunigundának, II. Lajos 1522. azokat Huszttal együtt nejének, Máriának, 1541. I. Ferdinánd Majláth Istvánnak zálogosította el. 1556. Huszttal a koronauradalom is az erdélyi fejedelmek birtokába jutott s az 1570-iki egyezmény értelmében M. vármegye a «Részek»-hez tartozott. 1733. véglegesen visszacsatoltatott az anyaországhoz. Hazánk viszontagságaiban sok része volt M. vármegyének. A kunok betörései ellen állítólag már Szt. László építtette a huszti várat; Nagy Lajos és Zsigmond oklevelei többször említenek Moldva felől történt betöréseket; a török világban a tatárok többször, igy 1594., 1598. majd 1717. ütöttek a vármegyére. Ezen utolsó alkalommal történt a nagy tatárverés, amikor a borsai pap, Sándor Farkas vezetése alatt a máramarosiak a tönkrevert tatárok kezéből 10000 foglyot kiszabadítottak. Az erdélyi fejedelmek hadai többször megjárták a vmegyét és II. Rákóczi György szerencsétlen lengyel hadjárata alkalmával Lubomirszky György seregei annak nagy részét feldúlták (1657). II. Rákóczi Ferenc felkelése alkalmával M. vmegye derék lakói, legelsőkül, 4000 gyalogossal és 800 lovassal csatlakozotak a fejedelemhez. A «Részek»-hez tartozott vmegye általában osztozott az erdélyi fejedelemség jó és balsorsában. Csak az anyaországhoz visszacsatoltatva tért vissza nyugalma is mindinkább, területének jókora része ismét korona-, majd kincstári birtokkálévén. A vármegye szerepet játszott nevezetesebb családairól s általában a vármegye történetéről és annak irodalmáról legjobb tájékoztatást ad a Századok 1889. VIII. füzete; Wenczel G., Kritikai fejtegetések M. m. tört. (akad. ért. 1859); Duliskovics Mihály, M. m. ismertetése (Tud. Gyüjt., 1841).

Forrás: Pallas Nagylexikon