Maranta

L. (növ., nyilgyökér), a róla nevezett család többnyári füve, mintegy 40 faja csak Amerika meleg vidékén nő. Szára többnyire ágas, csomósan tagolt, levele hosszas v. tojásdad, virágzata ágas-bogas, szétterpeszkedő, egész kalászosan összehúzódott, tokja egymagu. A M. arundinacea L. (M. indica Tusac, l. az Eleségnövények I. mellékletén) tőkéje hosszu, ujjnyi vastagságu, csaknem hengerded, tagolt, fehér szára 1 1/2 m. magas, többnyire a tövétől kezdve kétágu, levele elliptikus, mindkét felől gyengén molyhos, virága fehér. Hazája Ny.-India és D.-Amerikának északi része, itt is, valamint a forró tartományokban mindkét földségen, leginkább pedig a Bermunda-szigeteken bőven termesztik. Friss tőkéje csípős, szétdörszölve a bőrt megpirosítja; a nyilsebzette helyre orvosság (L. Hippomane), de használatosabb lisztnek és keményítőnek, s a kereskedők nyugatindiai arrow root (l. o.) néven árulják. Lisztnek más M.-fajt is felhasználnak, sok faját pedig Európában üvegházban ápolják. A M. zebrina Sims levele nagy, sötétzölddel csíkolt, a visszájalilaszin; szalondísznek is alkalmatos. Mindegyik nedves, meleg klimát kiván, Madeirán már nem virágzik.

Forrás: Pallas Nagylexikon