Marat
(ejtsd: mará) János Pál, francia forradalmár és demagog,
szül. Boudryben (Neuchâtelnél) 1744 máj. 24., megöletett 1792 jul. 13. Miután
Párisban jogot és orvosi tudományokat hallgatott. Angliában és Skóciában
utazgatott és egy ideig (1774) mint nyelvmester Edinburgban lakott. Ott adta ki
első forradalmi szellemü munkáját is: The chains of sclavery (1774, franciául
Páris 1792). Ezt követte a De l"homme, ou des principes et des lois de l"intluence
de l"âme sur le corps et du corps sur l"âme c. filozofiai mű (Amsterdam 1775, 3
köt.), melynek következtében Voltairerel polemiába keveredett. Azután számos
paradox állításokkal telt természettudományi munkákat irt; ilyen a Découvertes
sur le feu, l"électricité et la lumiere (1779); Recherches physiques sur le feu
(1780); Découvertes sur la lumiere (1792); Recherches physiques sur
l"électricité (1782) stb., melyekben különösen Newton ellen kelt ki. (Németre
Weigel fordított néhányat, Lipcse 1782-1784.) Azután visszatért Párisba és
Artois herceg lovászainak orvosa lett. A forradalom kitörése után véresszáju
demagognak csapott fel és izgató beszédeivel lázításra birta a tömeget. Ő maga
kerülte a veszedelmet, de cikkeivel a népet egyre felkelésre izgatta. Előbb a
Publiciste parisien, azután az Ami du puple, végül a Journal de la République
hasábjai szolgáltak gyanusításainak és izgatásainak közegül. Midőn a községi
tanács durva fenyegetései miatt perbe fogta, a cordeliersklub pincéjében
rejtőzött és csak a király szökési kisérlete után tért vissza a nyilvánosságra.
Azután a girondisták ellen izgatott, szeptember havában pedig százával
gyilkoltatta meg «a gyanusakat». Erre a konventbe választották, de még ez a
testület is utálattal fordult el a testileg és lelkileg egyaránt rút szájhőstől
és nem engedte őt szóhoz jutni, kit a tömeg ellenben bálványozott. A király
halálára szavazott és azt indítványozta, hogy a konvent tagjainak a felét adják
át a hóhérnak. Emiatt újból perbe fogták, de a birák felmentették, a
sansculottok pedig vállaikon vitték vissza a konventbe. Jun. 2. ő rendezte a
népfölkelést, mely a girondiak elfogatására vezetett. Később több ezer gyanus
ellen tett feljelentést és Custine és Biron tábornokokat is bevádolta mint
állítólagos árulókat. A jólét-bizottság vezérférfiai végre megsokalták M.
garázdálkodását és Robespierre már-már elfogatását tervezte, midőn Corday
Sarolta (l. o.) a zsarnokot saját házában, a fürdőkádban, tőrrel megölte. A
tömeg vértanut látott a nyomorultban és a cordeliers-klub kertjébe kisérte
tetemét nyugalomra; Dávidtól festett képét a Louvreban, később a konvent
termében függesztették fel, szeretőjének pedig nyugdíjt utalványoztak. 1793
nov. 4. a konvent M. tetemét a Pantheonba vitette át, ahonnan azonban 1795
febr.-ban kihányták és ugyanekkor arcképét is eltávolították a konvent
terméből.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|