Marcellus

-család, eredetileg plebejusok, kik később patriciusi díszre jutottak; a hires Claudiusok egyik ága a régi Rómában; a család neve kicsinyités Marcusból (ugy mint Luciusból Lucullus, Latinusból Latellus); ismert nevü tagjai: 1.Marcus Claudius M., szül. Kr. e. 270., megh. 208. Róma legkiválóbb alakjainak egyike a második pún háboruban. Jellemére nagy hatással volt a görög műveltség, mely egész egyéniségét áthatotta, s melynek megnyilatkozásai nagy lovagiassága, tisztelete a tudomány férfiai iránt és erkölcsi ereje hazájának súlyos megpróbáltatásaiban. Első babérjait Sziciliában szerezte, majd 222. konzul lett és az insubrok ellen tüntette ki magát a Clastidium melletti ütközetben. Ezután visszavonultan élt, csak Cannae után lépett ki visszavonultságából, de akkor ő volt ama kevés számu rómaiak egyike, akik fejöket el nem veszítették. Rómát védelemre képes helyzetbe hozta, majd Nolát védelmezte Alsó-Itáliában. A Hannibal ellen folytatott passziv háboruban, melyben Fabius «Róma pajzsa» volt, M.-t nevezték Róma kardjának, ő adta vissza honának a félig elveszett önbizalmat. 214. lett harmadízben konzul, ugyanakkor Szicilia parancsnoka, aki Szirakuzát visszafoglalta (l. Archimedes) és a rendet a szigeten helyreállította. Ezentul (4. és 5. konzulsága idején) mindig többet és többet küzdött Hannibal ellen, de Venusia mellett vereséget szenvedett és egy lesben halálát lelte. 2. Marcus Claudius M., az arisztokraták hive és Caesar ellensége, kinek konzulkorában (Kr. 51.) ellenszegült. Pompejust elvből kisérte és bukása után (melyet előre megjósolt) Leszoboszban tartózkodott, ahol mint szónok is fellépett. Mivel Caesar kegyelmét keresni nem akarta, a diktátor pedig nem szivesen látta bujdosni a népszerü férfiut, a szenátus parancsot kapott, hogy kérjen kegyelmet M. részére, amit Caesar meg is adott. Csakhogy M. ennek már nem sok hasznát vette, mert hazatérőben Athénben orgyilkos kéztől elesett (Kr. e. 45.), - 3. Marcus Claudius M., Octavianus hugának Octavia minornak vérszerinti gyermeke ésa császárnak örökbe fogadott fia, szül. 41 körül; Octavianus nagy reményeket kötött hozzája, leányát, Juliát, adta hozzá feleségül és bizonyára őt szemelte ki örököséül a trónban, de már 22. megh. Bajacban, a közvélemény sejtelme szerint méreg folytán, melyet Livia, Augustus felesége adatott neki. Nővére Marcella, a hires Agrippa felesége, akitől azonban elvált és Antoniushoz, a triumvir fiához ment férjhez.

Forrás: Pallas Nagylexikon