-család, eredetileg plebejusok, kik később patriciusi díszre
jutottak; a hires Claudiusok egyik ága a régi Rómában; a család neve
kicsinyités Marcusból (ugy mint Luciusból Lucullus, Latinusból Latellus);
ismert nevü tagjai: 1.Marcus Claudius M., szül. Kr. e. 270., megh. 208. Róma
legkiválóbb alakjainak egyike a második pún háboruban. Jellemére nagy hatással
volt a görög műveltség, mely egész egyéniségét áthatotta, s melynek
megnyilatkozásai nagy lovagiassága, tisztelete a tudomány férfiai iránt és
erkölcsi ereje hazájának súlyos megpróbáltatásaiban. Első babérjait Sziciliában
szerezte, majd 222. konzul lett és az insubrok ellen tüntette ki magát a
Clastidium melletti ütközetben. Ezután visszavonultan élt, csak Cannae után
lépett ki visszavonultságából, de akkor ő volt ama kevés számu rómaiak egyike,
akik fejöket el nem veszítették. Rómát védelemre képes helyzetbe hozta, majd Nolát
védelmezte Alsó-Itáliában. A Hannibal ellen folytatott passziv háboruban,
melyben Fabius «Róma pajzsa» volt, M.-t nevezték Róma kardjának, ő adta vissza
honának a félig elveszett önbizalmat. 214. lett harmadízben konzul, ugyanakkor
Szicilia parancsnoka, aki Szirakuzát visszafoglalta (l. Archimedes) és a rendet
a szigeten helyreállította. Ezentul (4. és 5. konzulsága idején) mindig többet
és többet küzdött Hannibal ellen, de Venusia mellett vereséget szenvedett és
egy lesben halálát lelte. 2. Marcus Claudius M., az arisztokraták hive és
Caesar ellensége, kinek konzulkorában (Kr. 51.) ellenszegült. Pompejust elvből
kisérte és bukása után (melyet előre megjósolt) Leszoboszban tartózkodott, ahol
mint szónok is fellépett. Mivel Caesar kegyelmét keresni nem akarta, a diktátor
pedig nem szivesen látta bujdosni a népszerü férfiut, a szenátus parancsot
kapott, hogy kérjen kegyelmet M. részére, amit Caesar meg is adott. Csakhogy M.
ennek már nem sok hasznát vette, mert hazatérőben Athénben orgyilkos kéztől
elesett (Kr. e. 45.), - 3. Marcus Claudius M., Octavianus hugának Octavia
minornak vérszerinti gyermeke ésa császárnak örökbe fogadott fia, szül. 41
körül; Octavianus nagy reményeket kötött hozzája, leányát, Juliát, adta hozzá
feleségül és bizonyára őt szemelte ki örököséül a trónban, de már 22. megh.
Bajacban, a közvélemény sejtelme szerint méreg folytán, melyet Livia, Augustus
felesége adatott neki. Nővére Marcella, a hires Agrippa felesége, akitől
azonban elvált és Antoniushoz, a triumvir fiához ment férjhez.
Forrás: Pallas Nagylexikon