Marczibányi-család

(puchói és csókai), eredetileg trencsénvármegyei, további birtokszerzés után azonban az alsóbb vmegyékben is kiterjed régi nemes család, melynek első ismert törzse, pucból István, a XV. sz.-ban Trencsén vármegyében élt. A kiváltságos levél 1467. Budán Mátyás király által adatott ki. A család ismeretesebb tagjai: II. György 1650. mint a lednici vár kapitánya van fölemlítve. - I. Lőrinc (1740-50) Csongrád vmegyének főjegyzője, utóbb alispánja, országgyülési követ és királyi tanácsos, a tornyai és kamenici birtok szerzője lett, 1781. - II. Lőrinc és III. Imre a csókai uradalmat, ennek fia Antal pedig Trencsénben a kosóci uradalmat egyéb birtokokkal szerezte. - István (l. o.) I. Lőrinc fia, jótékony alapítványairól ismeretes. - Ugyancsak I. Lőrinc fia volt a jótékonyságban a föntebbivel vetélkedő M. Imre, ki 1814 dec. 14. a lévai kegyesrendi gimnázium részére 10500 forintos alapítványt tett le. Említendő azután M. Lajosné (szül. Motesiczky Mária), ki 1845. életfogytiglan tartó alapítványt tett a Kisfaludy-társaság által jutalmazandó költészeti művekre. - Imrének fia, Antal (szül. 1793. Puchón), sokat szerepelt a közéletnek terén. 1825., 1830. és 1836. alispánja, 1839. ismét követe, 1841. Árva vármegyének főispáni helytartója, 1845. pedig Tencsén vármegyének főispánja lett, e méltóságban 1848. a magyar kormány által megerősíttetve, azt 1849. viselte. III. Lőrinccel kihalt a család.

Forrás: Pallas Nagylexikon