Maret

(ejtsd: mare), 1. Hugo Bernát, Bassano hercege, francia diplomata, szül. Dijonban, 1763 máj. 1., megh. Párisban 1839 máj. 13. Tanulmányai végeztével ügyvéd lett és 1785. Párisban telepedett le, ahol Méjean barátjával megindította (1789) a Bulletin de l"Assemblée cimű lapot, melyből idővel a Moniteur universel nőtte ki magát. M. eleinte a jakobinusokkal tartott, de 1791. az alkotmányos monárkista párthoz csatlakozott s a Feuillantok klubjának egyik alapítója lett. A Lebrun-kabinetben (1792) elnyerte a külügyminiszteri tárcát. 1793. nápolyi követté nevezték ki, helyét azonban nem foglalhatta el, mert az osztrákok Graubündenben elfogták és Kufstein várába zárták, 1795. azonban kicserélték XVI. Lajos leányáért. 1796. az ötszázak tanácsának lett tagja. Bonaparte konzul, akivel már tiszt korában barátságot kötött, 1799 dec. főtitkárává, 1804. pedig államtitkárrá nevezte ki és számos fontos küldetéssel bizta meg. M. azonfölül a császárt valamennyi hadjáratában követte s rendszerint ő szerkesztette a hadi jelentéseket 1811. a császár szenátorrá, Bassano hercegévé s külügyminiszterré tette. Miután a szövetségesekkel folytatott alkudozásai 1813. célhoz nem vezettek,helyét Coulaincourtnak kellett átengednie, azonban a császár föltétlen bizalmát továbbra is megtartotta. 1814. jelen volt a Châtilloni kongresszuson. A száz nap alatt ismét átvette az államtitkári hivatalt, amiért a visszatérő Bourbonok számkivetésbe küldötték. Erre Svájcban telepedett le, de a bizalmatlankodó osztrákok ott 1816. egyidőre fogságra vetették. Ezidőtől fogva Linzben és Grazban tartózkodott, miglen 1819. ismét visszatérhetett hazájába. Lajos Fülöp pairré tette (1831 nov. 20.) s a középpárt soraiból kiszemelt minisztérium elnökévé (1834 nov. 10.) nevezte ki. Nyolc nappal rá azonban M. lemondott s az államügyektől visszavonult. A pair-kamarában a mérsékelt ellenzékhez tartozott. M. tudományosan képzett, finom műveltségü, ritka becsületességü ember volt, amiért közbecsülésben állott. V. ö. Ernouf, M. duc de Bassano (2. kiad. Páris 1884).

2. M. Napoleon József Hugo, Bassano hercege, l. Bassano (3).

Forrás: Pallas Nagylexikon