Margalits

Ede, irodalomtörténeti iró, egyetemi tanár, szül. Zágrábban 1849 márc. 17. Egyetemi tanulmányait Bécsben és Párisban végezte. 1870. a bajai állami tanitóképezdében a vidéki szláv nyelvek rendes tanára; 1871. a bajai kir. főgimnáziumban a magyar irodalom tanára; 1885. a zombori állami főgimnázium igazgatója; 1891. a budapesti horvát internátus igazgatója; 1895. a budapesti tudományegyetemen a horvát nyelv és irodalom tanára. Bölcsészetdoktori oklevelet a budapesti tudományegyetemen 1875. kapott. 1884. a koronás arany érdemkeresztet nyerte. Irodalomtörténeti munkái: Párhuzam Vörösmarty és Arany mint eposzköltők között (1875); Lucanus Pharsaliája (1876); Hősi eposzok meséi a világ irodalomban (1883); Zrinyi Miklós a költő (1893); Lukács sólyom, Szlavonia felszabadítója (1894). Műfordításai: Czengics-Szmail aga halála, Mazsuranics Iván eposza, horvátból fordítva (1896); Kraljevics Marko, délszláv népballadák a XIV. és XV. sz.-ból. A nagy gyüjteményt biográfiai egységes egésszé fűzve fordította szerbből és horvátból (1896). Nyelvészeti munkái: Bácskai közmondások és szólásmódok (1877); Florilegium proverbiorum universae latinitatis; proverbia, sententiae gnomaeque classicae, mediae et infimae latinitatis (1895), a legbőségesebb ilynemü munka a világirodalomban, külföldön is nagy figyelmet keltett, mely Razmus Rotterodamus 4000 közmondásával szemben 13458-at tartalmaz. Magyar közmondások és közmondásszerü szólások (füzetekben 1896). Ez a munka 20000 közmondást tartalmaz és mindegyik szólásnál megjegyzi ki használta először. Ez az első történelmi alapon készült ilyen munka, mely összes eddigi gyüjtőink anyagát felöleli. M. buzgó közmondásgyüjtő, gyüjtése 11 nyelvre terjed; a közmondásokat könnyen kezelhető alapszó-rendszerbe osztva adja.

Forrás: Pallas Nagylexikon