Marggraff
Hermann, német iró, szül. Züllichauban 1809 szept. 14. megh.
Lipcsében 1864 febr. 11. Berlinben filologiai tanulmányokat végzett; 1836-38. a
Berliner Konversationsblatt-ot szerkesztette, majd Lipcsében, Münchenben és
Frankfurtban élt mint hírlapíró, 1853. pedig átvette a lipcsei Blätter für
litterarische Unterhaltung szerkesztését. Irt több humorisztikus regényt:
Justus und Chrysostomus, Gebrüder Pech (1840); Johannes Mackel (1841); Fritz
Beutel (1857); népies zamatu költeményeket: Gedichte (1857); továbbá
tragédiákat: Heinrich IV. (1837); Das Täubchen von Amsterdam (1839); Elfride
(1841). Nagy irodalomtörténeti munkásságot is fejtett ki: Deutschlands jüngste
Litteratur- und Kulturepoche (1839) c. munkája fontos adatokat szolgáltat az
ifju Németország korának megismeréséhez.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|