Marggraff

Hermann, német iró, szül. Züllichauban 1809 szept. 14. megh. Lipcsében 1864 febr. 11. Berlinben filologiai tanulmányokat végzett; 1836-38. a Berliner Konversationsblatt-ot szerkesztette, majd Lipcsében, Münchenben és Frankfurtban élt mint hírlapíró, 1853. pedig átvette a lipcsei Blätter für litterarische Unterhaltung szerkesztését. Irt több humorisztikus regényt: Justus und Chrysostomus, Gebrüder Pech (1840); Johannes Mackel (1841); Fritz Beutel (1857); népies zamatu költeményeket: Gedichte (1857); továbbá tragédiákat: Heinrich IV. (1837); Das Täubchen von Amsterdam (1839); Elfride (1841). Nagy irodalomtörténeti munkásságot is fejtett ki: Deutschlands jüngste Litteratur- und Kulturepoche (1839) c. munkája fontos adatokat szolgáltat az ifju Németország korának megismeréséhez.

Forrás: Pallas Nagylexikon