Margit-legenda

néven ismeretes a magyar nyelvemlékek sorában az a kézirat mely magyar szent (boldog)Margitnak, IV. Béla leányának életét, csodatételeit stb. tartalmazza és mely a margitszigeti kolostorban, valamely régibb (latin) eredeti nyomán 1510. készült. Elején csonka a végén befejezetlen példánya a magyar nemzeti muzeum könyvtárában őriztetik. Leirója Ráskay Lea, nyulakszigeti dömés apáca, ki ezenkivül meg a Példák-könyve első felét, a Cornides-kódexet, Szent Domonkos életét és a Horvát-kódexet is másolta és igy egyike legszorgalmasabb középkori könyviróinknak. Kiadták: Pray (Nagyszombat 1770), Vajda Sámuel, tihanyi apát (Buda 1782) és Toldy (a régi magyar legendák tára első kötetében). Legtöbb érdemet szerzett a M. története megállapítása körül Volf György; előtte az egész dolog homályos tapogatózásokkal magyaráztatott (V. ö. a M. irója és kora és A M. és eredetije, két értekezés, Egyet. Philol. Közl. V. évf. 1881.) A M. kor- és műveltségtörténeti szempontból rendkivül nevezetes. Elsőrangu egykoru forrás a középkori magyar kolostori élet ismeretére nézve, mely hiven feltárja az akkori vallási felfogást, a műveltségi viszonyokat, sőt bepillantást enged az ország történetébe, irodalmunknak IV. Béla alatti állapotába és a hazai műtörténetbe is; igen érdekes a főváros helyrajzára, főleg a Margitszigetére is. Tárgyi érdeke is nagy, mint tisztán magyar eredetü legendáé. A M.-nak van még egy német földolgozása is a XV. sz.-ból (a bécsi titkos levéltárban), mely azonban nem egyezik a magyarral. Ráskay Lea történetét költői elbeszélésben eszményítette. Beöthy Zsolt (Budapest 1881 és 1887). V. ö. Zolnai Gy., Nyelvemlékeink a könyvnyomtatás koráig (u. o. 1894) és Beöthy Zs., A szépprózai elbeszélés (1 köt., u. o. 1886).

Forrás: Pallas Nagylexikon