Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Margit... ----

Magyar Magyar Német Német
Margit Margarete

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Margit

1. angol királynő az Anjou-házból, Renatus nápolyi és jeruzsálemi címzetes királynak és Lotaringiai Izabellának leánya, szül. 1429 márc. 23., megh. Franciaországban 1482 aug. 25. Szülei szép, okos és nagyratörő szellemü leányukat a gyámoltalan és utóbb elmebeteg VI. Henrik angol királyhoz adták nőül (1445 máj. 10.), aki rövid idő mulva mindenben M.-ra hallgatott. A királyné csakhamar magához ragadta a hatalmat, Gloucester herceget, a régenst, megbuktatta és azután kegyencével, Suffolk herceggel osztotta meg a kormányt. Ezzel azonban a York-család haragját vonta magára és felidézte a fehér és piros rózsa párt (l. o.) közötti háborut. A Yorkpártbelie százféle vádat emeltek ellene és M. fiának, Eduárd trónörökösnek törvényes származását is kétségbe vonták. A csatatéren azonban M.-nak mosolygott a szerencse: Yorki Rikárd 1460. Wakefleldnél vesztette életét, és Warwick gr. St. Albans táján szenvedett 1461-ben vereséget. Ekkor azonban megfordult a kocka, M. hadai és pártjai hátterébe szorultak és M.-nak a Warwick által trónra emelt IV. Eduárd elől (a Towton mellett szenvedett kudarc után) ott kellett, hagynia az országot. előbb Skóciába, majd Franciaországba ment, hol XI. Lajos király 2000 zsoldost bocsátott rendelkezésére. Ezekkel és több száz menekült Lancaster-pártival Skócia felől Angliába tört, honnan azonban csakhamar hátrálnia kellett, mire 1463. másodízben ment Franciaországba. Itt XI. Lajos M. és Warwick között kibékülést hozott létre (1470), akik ezóta közös erővel folytatták a harcot IV. Eduárd ellen. Az 1471-iki támadás azonban balul ütött ki: Warwick a Barnet mellett vívott csatában életét hagyta, M. pedig fiával és hiveivel Tewkesburynál döntő vereséget szenvedett és maga is fogságba esett. Fiát futás közben ölték meg; a Towerben fogva tartott királyt (IV. Henriket) Eduárd ölette meg és M. csak XI. Lajos közbenjárásának köszönhette, hogy a győző életét nem bántotta. Három év mulva IV. Eduárd (Lajos kérelmére) szabadon bocsátotta s azóta M. Franciaországban élt.

2. M. dán, norvég és svéd királynő, szül. Kopenhágában 1353., megh. Flensburgban 1412 okt. 12. Atyja, IV. Waldemar dán király, 1363. VIII. Hakon norvég királyhoz adta nőül okos, vállalkozó és minden tekintetben uralomra termett leányát. Atyja halála után (1375) kiskoru fia, Oluf helyett vette át a dán kormányt, férjének halála után (1380) pedig Norvégia fölött is kezdett uralkodni. Oluf korai halála után (1387 aug. 3.) a dán és norvég rendek törvényes királyuknak ismerték el M.-ot, és unkaöccsét, Pomerániai Erichet jelölték ki örökösének. Két évvel később Svédországban felkelés támadt a német (mecklenburgi) származásu Albrecht király ellen; M, a saját hasznára fordítván ezt a mozgalmat, Svédországban termett, Albrecht hadát 1389. febr. 24. Axelwaldenál legyőzte és erre a svéd rendek beleegyezésével maga lépett a svéd trónra. 1397 jul. 12. irta alá a kalmari unió c. alaptörvényt, melynek értelmében Dániát, Svédországot és Norvégiát egy birodalommá egyesítette jogara alatt. ez az unió nem felelt meg ugyan a három ország elütő érdekeinek, de mindamelett a XVI. sz. elejéig érvényben maradt. 1404. M. Schleswiget csatolta vissza Dániához és 1412. éppen Flensburgot ostromolta, midőn váratlanul elhalt. V. ö. a három északi ország történetét; Ersley, Dromming M. (Kopenhága 1882).

3. M. (Margot), francia hercegnő és navarrai királynő, a Valois-családból. II. Henrik és Medici Katalin leánya, szül. St. Germain-en Layeban 1553 máj. 14., megh. Párisban 1615 márc. 27. Guise hercegnek volt a szeretője, midőn a király IX. Károly arra kényszerítette, hogy a hugenották fejéhez, a későbbi királyhoz (IV. Henrikhez) menjen nőül. Ez az eljegyzés azonban nem hozta meg a felekezetek kibékülését, ellenkezőleg az 1572 augusztus 17-én megtartott esküvő után (a bertalanéji mészárlás alkalmával) a polgárháboru teljes erővel megújult. Csak 1578. követte M. férjét Pauba, kinek szeretetét azonban most sem tudta megnyerni. Midőn V. Sixtus Henriket 1585. átokkal sujtotta, M. otthagyta férjét, sőt a ligával szövetkezvén, fegyvert fogott ellene. Midőn a trón IV. Henrikre szállott, ez szabadulni óhajtott M.-tól, aki azonban attól tartván, hogy Henrik kedvesét d"Estrées Gabriellát veszi majd nőül, csak 1599. (Gabriella halála után) egyezett a válásba. 1605 óta M. haláláig Párisban élt, részben ájtatossági gyakorlatokban, részben szerelmi kalandokban lelvén kedvét. Amellett emlékiratokat és költeményeket irt. Benne kihalt a Valois-család női ága. Emlékiratai 1648-ban jelentek meg először Párisban (újabban Guessard adta azokat ki 1847., németre Schlegel ford., Lipcse 1803); leveleit többen (igy Guessard) adták ki, szintugy költeményeit V. ö. Mongez, Hist de la reine M. de Valois (Páris 1777); Saint-Ponczy, Hist de M. de Valois (u. o. 1887, 2 köt.).

4. M. navarrai királynő, azelőtt angoulemei hercegnő, Orieansi Károly, angoulemel hercegnek és Szavójai Lujzának leánya, szül. Angoulemeben 1492 ápr. 11., megh. Béarnban 1549. Első férje, Alençoni Károly, már 1525. meghalt. Ugyanebben az évben M. Madridba távozott, a spanyolok fogságába esett forrón szeretett testvére, I. Ferenc érdekében, hogy V. Károlytól a fogoly szabadon bocsáttatását kérje, de óhaja nem teljesedett 1527. d"Albret Henrik navarrai királyhoz ment nőül, akitől d"Albret Janka (IV. Henrik anyja) született. M. rendkivül szeretetreméltó, vidám kedély s költői ihletségü nő volt s amellett buzgó hive a protestáns tannak, melynek hirdetőit és követőit néraci udvarába fogadta és I. Ferenc poroszlóival szemben megvédte. Egyéb tekintetben a király viszonozta huga ragaszkodását és szeretetét és politikai dolgokban is élt tanácsával. A hozzá menekült irók pedig hálával emlegették és halhatatlanná tették nevét. M. saját munkái közül említendő a Héptaméron des nouvelles, melyet Gruget CI. rendezett sajtó alá (páris 1559. és többször; újabb kiadás Franktól, 3 köt., 1879-80). Ez a munka Boccaccióra emlékeztető elbeszéléseket foglal magában és különösen a francia kulturtörténetre nézve fontos. Költeményeinek egy része már életében jelent meg; Marguerite de la Marguerite des princesses, tres illustre royne de Navarra c. alatt; kamarása, Sylvius de la Haye adta ki (Lyon 1547, újabb kiad. Franktól, Páris 1873, 4 köt.). Levelezését Génin adta ki (u. o. 1841), melyhez a nouvelles lettres járultak (1842).

5. M. Mária Terézia Janka, olasz királynő, szül. 1851 nov. 20. Ferdinánd genovai herceg és nejének, Erzsébet szász hercegnőnek leánya. 1868. ápr. 22. unokatestvérének, Uberto olasz trónörökösnek lett nejévé, akinek oldalán 1878 jan. 9. a trónra lépett. E házasságból egy fiu született, Viktor Emánuel, a trónörökös (1869 nov. 11.). A nagy műveltségü és szép királynőt az olasz nemzet eleitől kezdve szeme fényének tekintette és még a köztársasági érzelmü politikusok és irók (mint Carducci) is a nemzet őrangyalát üdvözölték benne. (Vasárnapi Ujság 1878. 7. sz.).

6. M. osztrák hercegnő, a spanyol németalföldi tartományok kormányzója, I. Miksa német császár és Burgundi Mária leánya, szül. Gentben 1482 jan. 10., megh. Mechelnben 1530. dec. 1. Szülei Károly francia hercegnek (a későbbi VIII. Károlynak) szánták nőül és XI. Lajos udvarában nevelték. Károly azonban Annát vette el, a Bretagne örökösnőjét, mire M. hazatért és csak 1496. ment férjhez, még pedig János aszturiai herceg spanyol infánshoz. Ennek korai halála után II. Philibert szavójai hercegnek nyujtotta kezét, akit 1504. eltemetett. Később atyja Németalföld kormányzójának tette meg, mely állásban M. haláláig működött. 1529. az ugynevezett hölgy- (v. cambrayi) békét hozta létre Szavójai Lujzával. 1850. Mechelniben emlékszobrot állítottak neki. Költeményeit s beszédeit Lemaire János adta ki Couronne Margaritique c. alatt (Discours de sa vie et de ses infortunes); I. Miksával való levelezését Leqlay tette közzé (Páris 1840, 2 köt.). V. Továbbá 6. Leglay, Maximilien I. empereur d"Allemagne et M. d"Autriche (u. o. 1840); van den Bergh, Correspondance de M d"Autriche, gouvernante des Pays-Bas, avec ses amis de Pays-Bas (Lejda 1845-47, 2 köt.); Juste Tiv., Charles V et M. d"Autriche (Brüsszel 1858).

7. M., parmai hercegnő, a spanyol Németalföld kormányzója, V. Károly természetes leánya (Gheenst Jankától), szül. 1522., megh. Ortonában 1586 jan. 18. Első férje, Medici Sándor halála után Farnese Ottavióhoz, Parma és Pacenza hercegéhez ment nőül (1538). Kormányzósága idején kezdődtek Németalföldön azok a politikai s vallási mozgalmak, melyek Németalföld elszakadását vonták maguk után II. Fülöp gyöngének találván M. fellépését, Alba herceget küldte korlátlan hatalommal Németalföldre (1567 aug.), ami M.-ot arra birta, hogy állásáról lemondjon. Utolsó éveit második férje hazájában töltötte. (L. Németalföld története.)

8. M. tiroli grófnő, másként Maultasch M., szül. 1318., megh. Bécsben 1369. Atyja Karintiai Henrik volt, Csehország címzetes királya, aki M.-ot 1330. János cseh királynak még csak 8 éves fiához, János Henrikhez adta nőül. Atyja halála után (1335) Bajor Lajos császár Karintiát a Habsburgoknak adományozta; hogy pedig Tirolt a maga családjának biztosítsa, M.-ot (a válás kimondása nélkül) a saját fiához, Brandenburgi Lajoshoz adta nőül. Csak később (1359) bontotta fel a pápa M. első házasságát és ismerte el Lajost M. törvényes férjének 1361. Lajos is elhalt, egyetlen fiuk, Meinhard pedig 1363. mult ki és igy M.-nak kellett Tirol kormányát átvenni; de mert a Wittelsbachok is igényt emeltek Tirol birtokára, M. pedig nem érezte magát eléggé erősnek azoknak törekvéseit kijátszani, Tirolról a Habsburgok javára lemondott és Bécsbe költözött. V. ö. Egger, Gesch, Tirols: Huber Alf., Geschichte der vereinigung Tirols mit Österreich (Innsbruck 1863).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is