Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Margit... ----

Magyar Magyar Német Német
Margit Margarete

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Margit

(Margareta, franc. Marguerite olasz Margherita), több magyar hercegnő és külföldi fejedelemnő neve.

1. M. (szent), a Magyarországba menekült Eduárd angol királyfinak állítólag Ágotától (l. o.) v. ö. Knopf értekezését Ágotáról a m. heraldikai társaságban 1896 febr.), Szt. István rokonától Nádasdon, Baranya vmegyében 1046. született leánya. Atyja 1056. visszatért Angliába, hol tiz év mulva szintén Magyarországban született fiát, Edgárt királyul kiáltotta ki, Nádasdot azonban okleveleink még 1235. is a britannok földének nevezték. Az özvegy királyné 1068. odahagyta Angliát, 1070. pedig gyermekeivel együtt Magyarországba akart visszatérni, azonban a vihar Skóciába vetette hajóját. III. Malcolm (l. o.) skót király szivesen fogadta Edgárt, az elűzött angol királyt és testvéreit, kik közül M.-ot még azon évben feleségül vette és Skócia királynéjává koronáztatta M. a házasság emlékére Daumfermliben, Edinburgtól 15 mérföldre, nagyszerü templomot építtetett. Gyermekei közül különösen Dávid lett nevezetes, kit utóbb anyjával együtt a szentek közé iktatott az egyház, a skótok pedig őt hazájok védőszentjéül tisztelték. M. sürgetésére Malcolm király több egyházi zsinatot tartott s az egyiken maga a királyné is tartott beszédet s vitatkozott a nézetét támadókkal. Beszédét maga a király tolmácsolta, mivel ő maga angolul nem tudott teljesen. A szegények iránt való könyörületességét és szeretetét, önmegtagadását és áhitatosságát életiről egyhanguan magasztalják. Férjével egy esztendőben, 1093 jun. 10-ikét rendelte neve ünnepéül. Ereklyéit a kat. skótok a reformnáció idejében Malcolm csontjaival együtt II. Fülöp spanyol királynak ajándékozták, ki azokat az Escurialban szt. Margit tiszteletére emelt kápolnában helyezte el. V. ö. Rézbánya József, Magyarorsz. Szt. M., Skótország királynéja (Katolikus Szemle 1896., 68-97. old.).

2. M., II. Géza leánya, szül. 1161 táján; anyjával, Eufrozinával (Fruzsinával) Görögországba menekült. Ott, vagy pedig hazatérte után ment férjhez András somogyi főispánhoz, kitől egy Andronikus nevü fia maradt. 1208 ápr. 13. III. Ince pápa a házaspárról már mint néhairól emlékezik.

3. M., VII. Lajos francia király és Kasztiliai konstancia leánya, szül. 1158 táján, s félév mulva már eljegyezték II. Henrik angol királynak 3 éves fiával Henrikkel. A neveltetés végett Angliába vitt gyermeket jelképileg már 1161 nov. 2., tényleg pedig 1172 aug. 21. férjhez adván, őt 1172 aug. 27. meg is koronáztatták. E házasságból 1177. született Vilmos herceg, ki azonban már három hónap mulva elhunyt s 1183 jun. 11-én meghalt M. férje, Henrik herceg is. Az özvegyet, ki bátyja, II. Fülöp Ágost francia király párisi udvarában élt, 1185. III. Béla magyar király kérette nőül, kezét azonban csak a második megkérés alkalmával, 1186. II. Henrik angol király közbenjárására nyerte meg. M. 1186 aug. 25-én Kökényes és Renold magyar főurak s igen sok más úr kiséretében indult Magyarországba, hova megérkezve, lemondott az első házassága alkalmával nyert hozományról, mely most Franciaországra szállt vissza. 1189. Frigyes császárt, ki Magyarországon át ment a keresztes hadjáratra, a legnagyobb fénnyel fogadta s a császár közbenjárását megnyerve, rábirta férjét, hogy ez alkalommal szabadon bocsássa öccsét, a 12 év óta raboskodó Géza herceget, ki azután a keresztes sereghez csatlakozott. 1197., férje halála után egy évvel, M. maga is nagy kisérettel zarándokolt Palesztinába, hol Ptolemaisban még azon év szeptemberének elején elhunyt, ugy látszik, gyermektelenül.

4. M., III. Béla és első neje, Châtilloni Ágnes leánya, szül. 1175. Tiz éves korában már férjhez adták II. Angelos Izsák görög császárhoz, ki jegyesének a görög keleti hitre való áttérése után, 1186. fényesen ülte meg lakodalmát, ennek költségeire azonban oly nagy adót vetett ki, hogy e miatt a bolgárok még azon évben elszakadtak a birodalomtól. M., kit a görög trónon Máriának neveztek, kiváló szép asszonnyá fejlődött. Férje, kitől Angelos Manuel nevü fia született, 1195-ben trónját és szemét veszítette, de ő hiven megosztotta vele a börtönt, melyből csak 1203. szabadult ki; 1204 febr. özvegyen maradt, de már ápr. 13. nőül kérte őt sógora. Montferrati Bonifác, a keresztes hadak fővezére. Máj. 16. meg is ülték a lakodalmat; szept. végén M. már mint királynő vonult be Szalonikiba, hol csakhamar visszatért a római katolikus hitre s a csatatérre indult férje helyett a kormányt is átvette. A bolgárok azonban megtámadták Szalonikit, melynek lakossága is fellázadt s M.-ot csak férjének visszatérése (1205 jun.) mentette meg a veszélytől. Bonifác 1207. elhunyt s 2 éves fia, Demeter fölött a gyámságot a latin császárságtól függő szaloniki királyság fővezére, Buffa Amadé s a helytartó, Oberto, Biándrata grófja vette át. Ezek azonban arra törekedtek, hogy a gyermeket megfosszák trónjától és Szalonikit független királysággá tegyék, M. Henrik latin császár pártfogását kérte, ki bevonult Szalonikiba s Demetert 1209 jan. 6. lovaggá ütvén, királlyá koronáztatta, s M.-ot özvegyi részének birtokában megerősítette, mit 1210 márc. 31-én III. Ince pápa is helybenhagyott s a királynét védelmébe vette. Ekkor tájban már St. Omeri Miklós felesége volt, kitől, ennek 1212. történt haláláig, Béla és Vilmos nevü fiai születtek. Ugy látszik, ez a házasság is ellene bőszítette a szaloniki urakat. Biandrata az ország kormányzója maradt, de csak rövid ideig, mert a királyné két várát elfoglalván, M. őt elfogatta s lemondásra kényszerítette. Erre nyilt lázadás tört ki, melyet II. Henrik latin császár alkalmul használt arra, hogy Szalonikit szorosabban füzze birodalmához. Biandrata ismételten visszaszerezte helytartói méltóságát, igy különösen 1216., midőn III. Honorius pápa is védelmébe vette M.-ot s fiát, kit Henrik császár újra királlyá koronáztatott. A császár halála (1216 junius 11.) után azonban M. nem tarthatta meg a királyságot, melyet 1222. elfoglalt Theodorus, Epirusz zsarnoka, mire M. első házasságából való ifjabb fiával, Jánossal Magyarországba tért vissza, hol testvére, II. András, Keve és Bács vmegyében több jószággal ajándékozta meg s rábizta a Szerémség kormányát. Második házasságából való fia, Demeter 1227. halt meg; M. halálának éve ismeretlen. V. ö. Wertner, Árpádok, 394-412.

5. M. (szent), IV. Béla és Laskaris Mária leánya, szül. Klissában 1242 jan. 27., s kevéssel azelőtt elhunyt nénjének nevét nyerte a keresztségben. Szülői, kik istenes életre szánták, már 1246-ban beadták a veszprémi domonkosrendi apácákhoz, hol neveltetésének vezetését a kolostor fejedelemasszonyára, Olympias volt nádornéra bizták. Megtanult latinul is és jól tudta a magyar királyok történetét. Mikor a királyi szülék szűz Mária tiszteletére a Nyulak-szigetén új kolostort építettek, az ugyanazon rend vezetésére bizták s 1254-ben odavitték át leányukat is, ki Umberto, domonkosrendi főnök kezeibe nagy ünnepségek közt tette le a fogadalmat, melyet önmaga iránt való igazi kegyetlenséggel tartott meg, ugy hogy élete már e korban is az aszkétaságnak igazi mintaképe. A szépséges hajadonná fejlődött M.-ot megkérte mind II. Ottokár cseh, mind Anjou Károly sziciliai király, mind pedig egy ismeretlen nevü lengyel főúr; ő azonban apáca akart lenni s visszautasította kérőit, kik közül pedig IV. Béla II. Ottokárt (1261) szivesen fogadta volna vejéül. Szent életének hire országszerte elterjedt s a magyarok hozzá már életében mint szenthez fohászkodtak. Rendkivül önmegtagadó életét a legenda nagy részletességgel beszéli el. 1261. Marcel domonkosrendi tartományfőnök kezébe az ünnepélyes fogadalmat is letevén, valóságos apáca lett s oly szegényesen élt, hogy előbb rendesen meg kellett foltoztatni ruháját, hogy atyja vagy rokonai látogatását fogadhassa. Hanem azért megvolt benne a családi büszkeség s legszivesebben az árpádházi szentek életéről beszélt a sororoknak. Teljesen elsanyargatott teste végkép kimerülvén, M. 12 napi betegség után, 1271 jan. 18. elhunyt. Febr. 17. maga az esztergomi érsek temette el, de 12 napig nyitva hagyatta sirját, mely fölé utóbb vörös márványkövet állítottak. Öccse, V. István király, X. Gergely pápától már 1272 jun. 13. kérte szentté avattatását, a vizsgálattal megbizott Fülöp esztergomi érsek azonban csakhamar meghalván, a vizsgálatot Lodomér, nagyváradi püspök folytatta. V. Ince azonban újabb vizsgálatot rendelt el, mely 1276 jul. 26-tól két hónapig tartott, eredményre azonban nem vezetett. Az egyház ugyan nem vette föl M.-ot a szentek közé, de a magyar nép mindig mint ilyet tisztelte; számos templomot szentelt nevének s ma is hat helység viseli nevét. Róla nevezték el utóbb a Nyulak-szigetét is Margit-szigetnek.

6. M., Nagy Lajos királyunk első felesége, Károly morva őrgróf, később német császár és Valoisi Blanka (Margit) leánya. Szül. 1335 máj. 24. megh. 1349. Eljegyeztetése megerősítése volt a magyar király és az őrgróf közt 1338. kötött szövetségnek. Még ugyanezen évben hazánkba hozták, hogy a királyi udvarban a magyar nyelvet s hazai szokásokat elsajátitsa s hogy négy év mulva esküvője is meglegyen. De a még gyermekleány éretlen kora miatt ez csak 1345. történt meg azért, hogy rövid négy év mulva a halál fölbontsa azt V. ö. Pór, Nagy Lajos király (11.12. 208. 556. old.).

7. M. Klementina Mária, Thurn-Taxis Albert herceg felesége, I. József (4).

8. M. Zsófia Albrecht württembergi herceg felesége, l. Károly Lajos.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is