Mária

1. (I.) angol királynő, a Tudor-családból, 1553-58., kit «vérengző» (the blood) M.-nak is neveznek, szül. 1516 febr. 18., megh. 1558 nov.17. Egyetlen életben maradt gyermeke volt VIII. Henriknek és Aragoniai Katalinnak. Midőn Henrik nejét magától eltaszította és házasságát saját hatalmából felbontotta, M.-ra szomoru napok virradtak. Az 1544. kihirdetett trónörökösödési rend elismerte ugyan a trónra való igényeit, de mivel M. a VI. Eduárd nevében uralkodó államférfiak sürgetése dacára sem mondott le kat. hitéről, ezek (első sorban a morthumberlandi herceg) Eduárd korai halála után M.-t a tróntól kizárták és Gray Jankát (l. o.) ültették a trónra. Ennek uralkodása azonban már néhány nap mulva véget ért és M., a legitim elv képviselője, valóságos diadalmenetben vonult be 1553 aug. 3. Londonba. Eleitől kezdve M.-nak minden törekvése oda irányult, hogy az angol protestantizmusnak véget vessen és Angliát a szentszékkel megint kibékítse. Kezét vallásos buzgóságától indíttatva, Fülöp spanyol hercegnek (II. Fülöp), az ellenreformáció buzgó és hatalmas előharcosának ajánlotta fel. Fülöp át is rándult 1554 jul. és megtartotta M.-val az esküvőt, de már néhány hét mulva elhagyta nejét és nem tért többé vissza az előtte nem rokonszenves Angliába. A spanyol házasság hire nagy aggodalmat keltett az angol protestánsokban és a Wyatt-féle összeesküvésre vezetett, melyet M. szigorral elnyomott. Ekkor fejezték le a többi között Gray Jankát és férjét is. A parlament megszüntette a VIII. Henrik és VI. Eduárd által kiadott egyházi törvényeket és elismerte a pápának szupremáciáját; M. pedig örömmel mondott le az «angol nemzeti egyház feje» ciméről. Egyúttal azonban üldözni kezdte a protestáns hithez ragaszkodó főpapokat, és utoljára Crammer érseket is máglyára itélte. Néhány hónap alatt számos tudós papot égettek el és ennek a révén nevezték el a protestánsok a királynét vérengzőnek. Mind a mellett M. nem érte el célját. A külügyi politika terén nagy veszteség és szégyen érte a spanyolok érdekében Franciaország ellen harcoló angol csapatokat és Calais, a franciák hatalmába esett (1558). Abban a keserü meggyőződésben hunyt el, hogy teljesen hasztalan küzdött és hogy mostoha nővére, Erzsébet, Angliát újra protestánssá fogja tenni.

2. M. (II.), angol és ir. királynő, 1688-94., III. Vilmos neje, szül. 1662 ápr. 30., megh. 1694 dec. 28. Atyja II. (Stuart) Jakab, anyja Hyde Anna, Jakab első neje vala. Szülei 1667. Vilmos orániai herceghez, az akkori németalföldi kormányzóhoz adták nőül, aki 11 évvel később az angolok felszólítására zsarnok apósát elűzte és 1689 febr. 11. nejével együtt maga választatott meg angol királlyá. M., aki nem gyakorolt befolyást a kormányra, szenvedélyesen szerette férjét, akit M. korai elhunyta mélyen elkeserített. M. tiszta lelkét és nemes gondolkozását újabban kiadott naplója is tanusítják.

3. M., bajor királyné, Vilmos porosz herceg leánya, született 1825 okt. 25. megh. Hohenschwangau kastélyban 1889 máj. 17. 1842 okt. 12. nőül ment Miksa József bajor herceghez(aki 1848. II. Miksa néven a trónra lépett). 1864 márc. 10. pedig özvegy lett. ezen idő óta teljes visszavonultságban élt és 1874 okt. 12. a katolikus hitre tért. Megélte még, hogy fia, II. Lajos öngyilkossá lett; második fia, Ottó király szintén elmebeteg. V. ö. Schultze M., Marie, Kőnigin von Bayern (München 1892); Vasárnapi Újság (1889. évf. 387).

4. M., burgundi hercegnő, Vakmerő Károly herceg és Bourbon Izabella leánya és örököse szül. Brüsszelben 1457 febr. 13., megh. u. o. 1482 márc. 27. Előbb a francia trónörököst szemelték ki számára vőlegénynek, de azután atyja megszakította a burgundi nép örömére a XI. Lajos királlyal való alkudozásokat és Miksa osztrák hercegnek igérte oda M. kezét. A szépségükről hires jegyesek 1477 aug. 11. tartották meg esküvőjüket. Atyja halála után Burgundnak nagyobb fele Miksa, kisebb fele a francia király birtokába került. Öt évvel később M. sólyomvadászat közben lováról lebukott és halálosan megsérült. A brüggei Miasszonyunk templomában neki és atyjának 1500. pompás síremléket állítottak. Fia, Szép Fülöp, nőül vette Janka spanyol infánsnőt; leánya, Margit pedig Németalföldön lett kormányzó V. Károly alatt.

5. M., francia királyné, a Melici-családból, IV. Henrik neje, szül. Firenzében 1573 ápr., megh. Kölnben 1642 jul. 3. Atyja, I. Ferenc toscanai herceg 1600. IV. Henrik francia királlyal jegyezte el M.-t, akit azonban férje, szépsége dacára uralomra vágyódása és féltékenysége miatt a trónörökös (Lajos herceg) születése óta, lehetőleg mellőzött. Midőn Henrik 1610. a német háboruba készült távozni, M. arra birta, hogy őt máj. 13. megkoronáztassa. Egy nappal később Henriket Ravaillac megölte. M. ellenfelei ekkor azt a vádat emelték M. ellen, hogy a merényletről tudomása volt; mind a mellett a parlament XIII. Lajos gyámjának és kormányzónak nevezte őt ki. Ebben az állásban megnyirbálta a hugenották kiváltságait és ármányokban lelte kedvét, de uralomra való termettségének nem adta jelét. A spanyol követre és a nunciusra szokott leginkább hallgatni, és komornájának, Galigai Eleonorának férjét, az olasz Concinit szemelte ki kegyencének, akit d"Anere marsallá és marquisvá emelt. A felszaporodó állami adósság azonban elégületlenséget támasztott az uralomból kizárt francia főnemesek (Rohan, Soubise, Condé) és parlamentek soraiban, mignem a nagykorunak nyilvánított XIII. Lajos Concinit Luynes herceg (l. o.) által megbuktatta (1617 ápr. 24.). Concinit és nejét erre kivégezték, M.-t pedig a király Bloisba küldte számkivetésbe. Az epernoni herceg segélyével azonban M. 1619 febr. 22. Bloisból Angoulemebe menekült, mire fiával némiképen kibékült és Luynes halála után (1621 dec.) Párisba tért vissza. Hogy az államtanácsban megint befolyást szerezzen, többi között a fiatal Richelieut (l. o.) is kinevezte annak tagjai közé, aki azonban rövid idő alatt a királyné befolyását teljesen megtörte.

6. M., francia királyné, Leszczynski Szaniszló lengyel király és utóbb lotaringiai herceg leánya, szül. 1703 jun. 23., megh. Versaillesben 1768 jun. 24. Midőn atyjának sok viszontagság után 1719. Lengyelországból menekülnie kellett, magával vitte M.-t Elzászba, hol az gondos nevelésben részesült. 1725 szept. 5. a nálánál 7 évvel fiatalabb XV. Lajos királynak kellett kezét nyujtani, akivel mindvégig boldogtalan házasságban élt. Megadással és nem méltóság nélkül töltötte napjait és a vallásban és a szegények segélyezésében lelt vigasztalást. Tiz gyermeke közül négy leány élte őt tul.

7. M., görög királyné, l. Margit (4, XII. k. 316).

8. M. Zsófia Amália, nápolyi királyné, Bajor Miksa herceg leánya, királynénk nővére, szül. Possenhofenben 1841 okt. 4. 1859 febr. 3. nőül ment a nápolyi trónörököshöz, ki II. Ferenc néven már máj. 22. foglalta el az atyja trónját. Uralkodásuknak a Garibaldi által támasztott szabadságharc vetett véget, mire M. trónvesztett férjét Gaäta eleste után (1861 febr. 13.) Rómába, 1870. pedig Bajorországba költözött; Párisban meg Angolországban is élt egy ideig. Házassága gyermektelen maradt.

9. M. (II.) da Gloria, portugál királynő, I. Dom Pedro, Brazilia császárjának és Leopoldina osztrák főhercegnőnek leánya, szül. Rio de Janeiróban 1819 ápr. 4., megh. 1853 nov. 15. Nagyatyjának, VI. János Portugália királyának halála s atyjának önkéntes lemondása után, a portugál trón 1826 máj. 2. ő reá szállott. A gyermek királynőt atyja 1827. Dom Miguel nagybátyjával jegyezte el, 1828. pedig az osztrák császárnak (nagybátyjának) udvarában küldte. Útközben azonban, Gibraltárban, kisérői arról értesültek, hogy Dom Miguel Portugália királyává tette magát, mire nem Bécsnek, hanem Londonnak vették útjukat, abban a reményben, hogy az angol király segítségére fog sietni M.-nak a trónbitorló ellen. IV. György király szivesen fogadta a követséget, de az angol parlament mitsem tett érette. M. tehát 1829 okt.-ben visszakerült Braziliába. Atyja azonban nem nyugodott, hadat vezetett Portugáliába s legyőzte Dom Miguelt; erre leányát Lisabonban (1833) királynőnek kiáltották ki és nagykorusitották, mire M. 1834 szept. 24. tényleg átvette a kormányt. Első férje Ágost, Leuchtenberg hercegének korai halála után M. 1836 ápr. 9. Ferdinánddal, Koburg-Koháry herceggel újabb házasságra lépett Pártokra szakadt országát e szeszélyes nő nem volt képes kormányozni. Gyermekágyban halt meg. Fia V. Dom Pedro lett utóda.

10. M. (I.), skót királynő, a Guise-ek családjából, Stuart Mária anyja, szül. 1515 nov. 22., mint Guise Kolos (l. o.) legidősebb leánya, megh. 1560 jun. 10. 1534. neje lett Lajos orleansi hercegnek, aki azonban már egy évvel utóbb meghalt. 1538. V. Jakab skót királyhoz ment nőül, kinek halála után (1542 dec. 14.) eleintén Arran gróf mellett (Hamilton), 15554 óta pedig egyedül vitte kiskoru leánya nevében a kormányt. Több háborut folytatott, különösen a protestáns Anglia s igy VIII. Henrik angol király ellen, kinek fiától, Eduárdtól, leányának, a kis Máriának kezét megtagadta volt; midőn pedig Somerset herceg, VI. Eduárd gyámnoka, fegyveres kézzel akarta M.-t ez eljegyzére kényszeríteni, ez leányát Franciaországba küldötte, melynek trónörököse Ferenc a szép hercegnőt 1558. nőül vette, és egyúttal Skóciát az angol támadás ellen támogatta. 1559. magában Skóciában került a dolog felkelésre, melynek élére a Knox reformátor szaván induló protestáns főnökök állottak. A felkelők az angolok közreműködésével éppen Edinburgot ostromolták, midőn m. váratlanul meghalt. A trónon leánya követte.

11. M. (II.), skót királynő, a Stuart-családból, V. Jakab és Guise Mária leánya, szül. Linlithgow kastélyban 1542 dec. 8., lefejezték Fotheringayben 1587 febr. 18. Atyja nehány nappal M. születése után halt meg, anyja pedig az iránta ellenséges érzelmü Skóciában és minduntalan beavatkozó Angliával szemben nehéz helyzetbe került. VIII. Henrik angol király, hogy az angol befolyást Skócia felé megújítsa, a kis Mária kezét kérte meg fia, Eduárd herceg számára, de a francia szövetséghez és katolikus hitéhez ragaszkodó özvegy királyné erről hallani sem akart és inkább háborura szánta el magát. Midőn pedig Somerset herceg (VI. Eduárd gyámnoka), utóbb fegyveres kézzel akarta Máriának Eduárddal való eljegyzését kierőszakolni, a királyné serdülő leányát titokban bátyjaihoz küldötte Franciaországba, ahol azután a szépsége által feltünő M. az udvarba került és végre 1558 ápr. 24. Ferenc dauphin (a később II. Ferenc király) nejévé lett. Anyja halála után M. mint Margit angol hercegnőnek (VI. Henrik angol király leányának) unokája, az angol királyi címert és címet is vette fel és ezzel éles ellentétbe helyezkedett rokonával, Erzsébet angol királynővel, kit egyébiránt prot. hite miatt sem tekintett Anglia törvényes királynőjének és VIII. Henrik legitim leányának. Midőn a francia trón II. Ferencre szállott, M. teljes mértékben élvezte a fényes francia udvar ünnepélyeit, mig a kormányzás teendőit nagybátyjai, a Guise-ek végezték. De eme boldog napok csakhamar letüntek: II. Ferenc 1561 aug. 19. váratlanul elhalt, mire a Guise-ek hatalma egyelőre megingott. M. pedig szülőföldjére volt kénytelen visszatérni. Mint költeményei elárulják, sajgó szivvel mondott búcsut a szép Franciaországnak, hol annyira boldognak érezte magát. A rideg s zord Skóciában eleitől kezdve rosszul érezte magát. A durva erőszakos clanok társaságát nem birta megszokni; nagy nehezen nyerte meg az engedélyt, hogy legalább a saját várkápolnájában tarthasson misét; politikai tekintetben pedig tehetetlenségre látta magát kárhoztatva. Mindezek arra utalták, hogy Erzsébet angol királynővel barátságos viszonyt folytasson. Mig Erzsébet a forrongó skót kálvinistákban bizott, addig M. az elégületlen angol katolikusokra számított és mig a protestáns Európa Erzsébetbe vetette reményeit, addig a katolikus Európa M.-hoz fűzte Anglia és Skócia katolizálásának reményét. Ebben a két csodálatos nőben a XVI. sz. nagy ellentétei tehát mintegy testet öltöttek és ez adja meg e két királynő életének a világtörténeti hátterét.

M. mindenekelőtt az eltörpült királyi hatalom helyreállítását tűzte ki magának célul. De hogy ezt elérje, előbb erős kezü hitves után látott. Először II. Fülöp spanyol királlyal bocsátkozott alkudozásokba, aki azonban maga helyett fiát, Don Carlost hozta javaslatba; csakhogy az infans boldogtalan kedélyállapota folytán ez a terv is dugába dőlt. Szó volt más külföldi hercegekről is, de M. ezek egyikétől sem remélhette, hogy kellőképen segélyére leend. Ekkor Erzsébet kinálta meg Essex gróf kezével, akit országszerte Erzsébet szeretőjének tartottak és akit M. éppen ez okból utasított vissza. Elszigeteltségében elvégre rokonát, Darnley Henriket szemelte ki második férjének, egy fiatal és szép s amellett katolikus hitü lordot, kivel azután 1565 jul. 29. egybekelt. De Darnleynek csiszolatlan és durva magaviselete, nemkülönben erélytelensége Muray és az ellenzékkel szemben csakhamar kiábránditották M.-t, aki férje iránt elhidegült. Emiatt a mellőzött darnley bosszura készült és szövetségre lépvén a Murraytól és Mortontól vezényelt ellenzékkel, 1566 márc. 9. többedmagával M.-nak olasz titkárát, Rizzio Dávidot (kit némelyek M. szeretőjének mondottak), a királyné szemeláttára leszúrta, mig M.-t az összeesküvők gyámság alá helyezték. Nemsokára ugyan Darnley, hogy M.-t kiengesztelje, cinkosait elárulta és segédkezet nyujtott M.-nak a trón visszafoglalásában. De őszinte kibékülésre ez éppen oly kevéssé vezetett, mint a trónörökös, Jakab herceg születése (1566 jun. 19.). Ezen idő óta M. nem ismert hőbb vágyat, mint gyülöletes férjétől szabadulni. Erre M. Bothwell Henrik (l. o.) vakmerő s rossz hirü kalandor életü főnökbe vetette reményét. 1567 január 23. visszatért beteg férjéhez Glasgowba, akit arra beszélt rá, hogy a Kirk of Field nevü, Edinburg közelében magánosan álló házba költözzék, hol majd több kényelem és jobb ápolásról fog gondoskodni. Ápolta is egy ideig. De a febr. 9-10. közötti éjjel Bothwell cinkosai M. távollétében a házat Darnleyvel együtt levegőbe röpítették, a robbanást tulélő, félholt királyt pedig megfojtották. A felháborodó közvélemény az első pillanattól kezdve Bothwellre sütötte a gyilkosság gyanuját, aki, hogy e vádtól szabaduljon, a szokott vakmerő és fenyegető hangol maga kérte a vizsgálat megindítását. Helyesen számított, mert a megfélemlített birák csakugyan nem merték elitélni. M. erre végzetessé tevén hibáját, tengernaggyá nevezte ki Bothwellt, aki, mihelyt a papság első nejével kötött házasságát felbontotta, M.-t sétalovaglás közben megbeszélt terv szerint ápril. 24. elrabolta és kastélyába vitte, május 15. pedig Holyroodban nőül vette. Ezek hirére a skót nagyok Murray vezérlete alatt fegyvert fogtak és Hoolyrood kastély előtt teremvén, az új házaspárt mámorából felriasztották. Bothwell, akit halálra kerestek, jókor a tengerpartra és azután Dániába menekült, mig a magára hagyott M. futás közben jun. 15. Carbery Hillnél (Edinburg mellett) ellenségeinek kezébe adta magát, akik Locheven várába zárták és jul. 24. a férjgyilkosság vádját emelvén fel ellene, kis fia javára a trónról lemondani kényszerítették. M. elviselhetetlennek találván a fogságot, 1568 máj. 2. Douglas György segélyével a várból kiszabadult és még egyszer a fegyverre bizta ügyét. Hivei azonban oly csekély számban gyülekeztek körülötte, hogy Murraynek nem esett nehezére, M.-nak kis csapatát Langgsidenél szétugrasztani. Most már M. is felismerte, hogy Skóciában nem tarthatja magát többé; hátat fordított tehát országának és mint földönfutó lépte át az angol határt, abban a reményben, hogy Angliában menedékhelyet lel. Mihelyt máj. 16. angol földre ért, Carlisleből érzékeny hangon levelet irt Erzsébetnek, melyben segélyt kért lázongó alattvalói ellen.

Ebben a reményben azonban keservesen csalatkozott; Erzsébet királyné a politikai veszélyre és Cecilre hallgatván, M.-t, a reá nézve veszedelmes katolikus trónkövetelőt, letartóztatta és azt követelte, hogy magát a férjgyilkosság vádja alól tisztázza, továbbá pedig, hogy M. az angol trónra való igényeiről lemondjon. Mivel pedig M. ezt a követelést büszkén visszautasította, őrizet alá helyezték, majd börtönbe zárták. A katolikusvilág élénk részvéttel fordult M. felé; II. Fülöp, az angol katolikusok, a pápák és egyes merész jezsuiták mindent megtettek, hogy M.-t kiszabadítsák. Többi között a hős Don Juan is tervezte M. kiszabaditását. Mendoza spanyol követ közreműködése mellett pedig több összeesküvés alakult Erzsébet megbuktatására. Az angol rendőrség azonnal valamennyi összeesküvést (igy a Norfolk hercegét is) jókor felfedezte és az illetőket a hóhér kezébe szolgáltatta. 1586 végén újabb összeesküvés támadt, melynek feje bizonyos Babington vala. Ez abban állapodott meg társaival, hogy M.-t nemcsak kiszabadítják, hanem ugyanakkor a partra szálló spanyol hadsereg támogatásával Erzsébetet megbuktatják, ha pedig Erzsébet ellent állana, akkor megölik. Valsingham éber ügynökei által azonban ennek a tervnek is nyomára jöttek; a cinkosokat elfogták és vallomásaik alapján halálra itélték. Egyúttal Cecil és az államtanács a lefoglalt levelezés nyomán M. ellen is emeltek főbenjáró vádat. A lordokból alakított rendkivüli törvényszék kimondotta a halálbüntetést. Az angolok kitörő örömmel fogadták halálának hirét, a katolikus világot ellenben gyász és elkeseredés hatotta át és II. Fülöp spanyol király egy évvel később bosszúhadjáratot indított Erzsébet ellen (l. Armáda) Fia, Jakab, midőn 1603. angol trónra lépett, Westminsterben temette el anyját. A szépségéről és tragikus sorsáról egyaránt ismeretes királyné élete már 300 év óta foglalkoztatja a történetirókat, kik első sorban a férjgyilkosságban (noha nem e miatt fejezték le) majd ártatlannak, majd vétkesnek iparkodtak őt feltüntetni. Kézzel fogható bizonyítékot azonban sem egyik, sem a másik félnek nem sikerült előteremteni és azért arra a kérdésre: része volt-e M.-nak Darnley megöletésében, ma is csak «non liquet»-tel lehet felelni.

Forrás: Pallas Nagylexikon