Mária

(héber, Mirjám), 1. szűz, Jézus anyja. A szentirás az ő életéből csak keveset tartott fönn. A hagyomány szerint Jeruzsálemben született, most is őrzi ott a jámbor hit a házat, mely az első századokban M. születéshelyének tartatott. Szülei Joachim s Anna, Dávid nemzetségéből. Azon körülményből, hogy Mária is fölment Dávid városába, Betlehembe beiratni magát, kitünik, hogy az ő családját képviselte s mint egyetlen gyermek örökösödő leány volt, mert csakis ily nők irattal be (Luk. 25.). A megtestesülés tekintetében első előkészület, melyet az evang. Máriáról előad, az ő eljegyzése s férjhezmenetele szt. Józsefhez (l. o.). M.-nak megjelent Gábor főangyal, aki üdvözlete után kijelentette neki, hogy méhében fiat fogant és szülend, aki Jézusnak neveztetik, isten fiának hivatik és atyjának, Dávidnak trónján fog örökké uralkodni. A jegyesek azonnal siettek Hebronba, a régi papi városba, hol Erzsébet lakott, az öreg Zakariás neje. Ez azonnal üdvözölte: «Áldott vagy, ugymond, az asszonyok közt s áldott a te méhednek gyümölcse; honnét jutott nekem a szerencse, hogy az Úrnak anyja hozzám jöjjön?» Mire Mária a magasztaló énekre fakadt (Luk. 1, 46). M. 3 havi tartózkodása után Judeába távozva, Názáretbe ment; de ekkor már a titok megnyilatkozott s József föltette magában, hogy elbocsátja válólevél átadásával. Ámde Isten lép föl ismét közvetítőül, megintve álmában Józsefet, hogy ne féljen elvenni M.-t, az ő feleségét, mert ami ő benne fogantatott, a Szentlélektől van (Mát. 1,20); megváltoztatva azért szándékát, tüstént magához veszi M.-t, szt. Jeromos szerint: a szűznek őre inkább, mint férje. Ez által a világgal szemben az egészre a titok fátyola lett vetve, M. Józsefnek nejéül tünt fel s volt is és mint ilyen utazott 6 hónappal később, midőn Augustus császár egyetemes összeirást rendelt, ősi helyökre, Betlehenbe, ahol elérkezék az idő, hogy szüljön s nem kapván szállást, egy állatpihenő barlangba vonult meg s mennyei seregek üdvözlése mellett itt szülte a világ megváltját, Jézus Krisztust (Luk. 2,7). Nyolcad napra körülmetéltette és bemutatta gyermekét (Luk. 2. 22). Folytonosan egymást követő isteni kinyilatkoztatások közt Betlehembe telepedett le; innét azonban Herodes üldözése folytán egyiptomba menekült a szent család s Heliopolisz környékén, a mai Kairo táján, hol sok zsidó lakott, vonult meg; itt kevés ideig tartózkodva, visszatértek és pedig a zsarnokul föllépő trónutód Archelaos miatt új veszélytől tartva Názáretbe, amely a gyermek Jézusnak nagyobb biztonságot látszott nyujtani Herodes Antippas jogora alatt (Mát. 1, 19.) Ettől fogva ismét fátyol borul Mária életére, csak négyszer emliti őt a szentirás fia életében: a husvéti utazáskor, amidőn a 12 éves eltéved kis Jézust hosszu keresés után a templomban megtalálja (Luk. 2, 41); a kánai menyegzőn kéri Jézust, hogy a lakodalmas népet segitse ki zavarából (Ján. 2, 1); említés van róla Kafarnaumnál (Mát. 12, 46), végre a szenvedés napjaiban a kereszt alatt (Ján. 19, 25), ahol őt Jézus kedvelt tanítványának, Jánosnak adja át. Jézus mennybemenetele után csak egyszer van róla szó (Apost. cs. 1, 14). További életéről a szentirás nem értesít. A hagyomány szerint a keresztény időszámítás után 48. évben Jeruzsálemben meghalt s a gecsemáni kertbe temettetett el, harmadnapon halottaiból föltámasztatott (Nicephor Callistus Hist. Ecel. Lib. XV. C. 14.; Borron. Annal. Tom. I. ad annum 49.) Már az V. sz.-ban ülték meg mennybe fölvétele ünnepét, melyet aug. 15. ünnepel most az egyház.

A kat. egyház tanítja Szűz M.-ról 1. a szeplőtelen fogantatást. A hittudósok különbséget tettek a fogantatás és születéskor való megszentelés közt, s némelyek azt tanították, hogy bűnben fogantatott, de azonnal megszenteltetett, mint történt az Ker.-szt. Jánossal. Maga az egyház folyton azt a tant védte, mely a fogantatás pillanatában való menekülést védte. Miután már a tridenti zsinat is az eredeti bűnről szóló határozatában kimondotta, hogy nincs szándékában ebbe a határozatba foglalni M.-t s igy azt kivette az eredeti bűn hatályossága alól, IX. Pius e tant 1854 dec. 8. 8. hitágazati méltóságra emelte; a hittitok ünnepe dec. 8. - 2. M. szűz volt szülése előtt, születésében és szülése után is az maradt, miután a Szentlélek természetfölötti ereje által lett Jézusnak anyja, szüzessége nem szenvedhetett cosrbát. - 3. M. Isten anyja. Legnagyobb méltósága M.-nak, hogy Isten egyszülött fiát testében foganta és szülte. E hitcikk érdeme: az, a kit Isten öröktől fogva szeretett, Istennél személyesen létezett, ugyanaz időben fogantatott és született, mint szűz fia szűztől. A nemzés ugyanis személyre vonatkozik, vagyis az egész alanyra és nem csupán a természetre: Krisztusban pedig csak egy és pedig isteni személy van: azért M., aki Istennek igaz tulajdonképeni fiát szülte, valóban s tulajdonképen Isten anyja, nem ugyan azon értelemben, mintha az Istenséget, vagy az Ige Istent önmagában szülte volna akkép, hogy belőle vette kezdetét, hanem mert azt szülte, aki az emberi és isteni természet személyi egyesülése miatt mint igaz ember is Isten fia, vagyis Isten. - 4. Szűz M. soha bűnt nem követett el, ez következménye a szeplőtelen fogantatásnak; őt üdvözölte az Isten angyala s malaszttal teljesnek mondotta, aki méltó volt Isten fiát méhébe fogadni; azért nevezték a szt. atyák legszentebbnek, mentnek a bűn legcsekélyebb árnyékától. L. még Mária tisztelete.

M. a protestánsok előtt is nagy tiszteletben állt és áll, anélkül azonban, hogy a protestáns egyház őt a közönséges nők sorából kiemelné. A protestáns egyház a M. tiszteletére rendelt ünnepeket, imaórákat elvetette; az evangelikus egyház megüli ugyan a gyertyaszentelő és gyümölcsoltó boldogasszony (febr. 2. és márc. 25.) néven ismert ünnepeket, de nem mint M., hanem mint Krisztus emlékére vonatkozó ünnepeket.

2. M., szent egyiptomi. 12 éves korában szüleit elhagyta, 17 éven át Alexandriában a kicsapongásba merült. Jeruzsálemben megtért. A Jordán folyó partján pusztába vonult és bűneiért ott bánkódott. Megh. 432. Emléknapja ápr. 2.

Az újszövetségben még a következő M.-k említtetnek: 3. M., Kleofás neje, b. Szűz Mária testvére, Jakab, József, Somon, Tádé anyja. A kálváriára felkisérte Jézust s eltemetéseig ott is maradt. Husvét napján drága kenettel ment más asszonyokkal Jézus sirjához. De Jézust a sírban nem találta, mert akkor már feltámadt. Emléknapja ápr. 9. - 4. M. Szalome, Zebedeus neje, Jakab (id.) és János apostolok anyja, Jézus unokatestvére, azt kérte egy alkalommal Jézustól, hogy két fia üljön majd Jézus jobbja és balja felől. Jelen volt Jézus kereszthalálán és temetésén. Emléknapja okt. 22. - 5. M. Jeruzsálemben szt. János Márk anyja, szt. Barnabás apostol huga. Emléknapja junius 29. - 6. M. Magdolna, l. Magdolna.

Forrás: Pallas Nagylexikon