Mária

több magyar királynő és hercegnő neve.

1. M. állítólag II. László (megh. 1162.) leánya, kit III. István 1165. Michieli Vitale velencei doge fiához, Miklós arbei grófhoz adott férjhez. Életének körülményei ismeretlenek.

2. M. Izsák bizánci herceg és Theodora leánya, 1143 táján született. A gyönyörü leányt nagybátyjától, Mánuel görög császártól először I. Frigyes német-római császár kérette meg, Mánuel tulzott követelései miatt azonban a házasság meghiusulván, Mánuel 1156. végén, vagy a következő év elején István magyar herceghez adta férjhez, hogy ezen a réven is mentől többször avatkozhassék Magyarország ügyeibe. IV. István görög pártfogással 1162-ben csakugyan király lett, őt hónap mulva azonban elvesztette koronáját s ennek visszaszerzésén görög segítséggel is hiába fáradozott 1164 ápr. 11. mérgezés következtében történt haláláig. felesége sorsáról nincsenek adatok.

3. M. nevet viselt Margit is, III. Béla leánya, mint 1186-1204. Angelos Izsák görög császár felesége.

4. M., II. András és Meráni Gertrud idősebb leánya, szül. 1203. végén, 1218. Aszan János bolgár cár a Palesztinából hazatérő II. Andrást arra kényszerítette, hogy M.-t eljegyezze vele s hogy ez megtörténhessék, elűzte törvényes feleségét. A házasságot 1221. elején kötötte meg s nem kivánta, hogy felesége fölvegye a gör. kel. vallást. Igy lett M. a legdicsőbb bolgár cár (1218-41) felesége, Megh. 1237.

5. M., Laskaris Theodoros niceai császár és Angela Anna második leánya volt. II. András magyar király a Szentföldről 1218. delején hazatérve M.-t személyesen jegyezte el 12 éves fiának, IV. Bélának s magával vivén a hercegnőt, őt 1220 közepén Bélával össze is házasította s ifjabb királynévá koronáztatta. Az apa és fiu közt kitört viszály idején ugyan IV. Béla mindent elkövetett, hogy feleségétől elváljon, a pápa azonban, ki az ügy megvizsgálásával 1223. a váradi és váci püspököt bizta meg, a házasságot nem bontotta fel. Néhány hónap mulva Béla meggyőződvén a feleségéről költött hirek alaptalanságáról, az apósához menekült asszonyt visszavette magához, sőt a most már emiatt is haragvó II. András elől feleségével együtt Babenberg Lipót osztrák hg.-hez menekülvén, atyjával csak 1225. békült ki. Ezóta boldogan élt feleségével s 8 gyermekük volt már, midőn 1241. a mongolok betörtek. Béla M.-t a gyermekkel azonnal Babenberg Frigyes osztrák herceghez küldte s a sajói ütközet után Hainburgban találkozván vele, leküldte őt Spalatóba az év végén, hova maga is lement. Szomoru bujdosásuk közben, Klisszában halt meg két gyermekük, Katalin és az idősebb Margit s 1242. elején itt született egy leányuk, Margit, a szent. Midőn 1242. márciusában a tatárok már Trau előtt portyáztak, IV. Béla hajóra szállíttatta Máriát s gyermekeit, hogy szükség esetén bármely irányban menekülhessenek; egy hónap mulva azonban a mongolok távoztak. Ápr. végén vagy máj. elején maga a király hazatért az elpusztított országba, hova a betegeskedő királyné Klisszából csak szept.-ben követte őt. A rendkivül gondos anya a politikai életben is részt vett. Igy p. 1260 második felében Béla herceget a magyar és kun fegyveresek kiséretében ő maga vezette be Horváthországba, hogy a rendek hódolatát fogadja, ekkor azonban annyira kegyetlenkedett a klisszai magyar őrséggel kötekedő spalatóiak ellen, hogy IV. Béla kénytelen volt visszahivatni. 1261 márc. 31. fő része volt az Ottokár és IV. Béla közt kötött bécsi békében. 1262 ápr. 9. Bihácsban férjével együtt fogadta a spalatóiaktól küldött kezeseket. Azontul főkép legidősebb fiának, Istvánnak, atyja ellen való lázadásai aggasztották. E küzdelmekben IV. Béla Pilis és Pozsega vmegyéket ajándékozta M.-nak, hogy viszonozza az ország védelmére fordított költségeit. Ő maga is szivesebben látta volna idősb fia, István helyett a legifjabbat, Béla herceget, a trónon. Nagyon megtörte őt a hercegnek 1269., majd férjének 1270 máj. 3. történt halála. A fia, V. István és II. Ottokár közt Brünnben még azon év jul-ában kötött fegyverszünet után kevéssel ő maga is meghalt. Férje mellé temették. Gyermekei: Kunigunda v. Kinga legyen hercegnő, Margit (idősebb), Anna macsói hercegnő, Katalin, Erzsébet bajor hercegnő, Konstancia, Ilona, V. István király, szent Margit és Béla.

6. M., V. István és Kun Erzsébet leánya, 1257. táján született. 1269. Károly nápolyi király védő- és támadó szövetséget kötvén V. Istvánnal, ez 1270. fényes kisérettel küldte be leányát Nápolyba, már mint Károly (Sánta) herceg feleségét. 1271. márc. született fiukat a család őséről Martell Károlynak keresztelték s igy Mária lett a magyar Anjouk ősanyja. Anjou I. Károlynak 1285 jan. 6. történt halála után, mivel a trónörökös, Sánta Károly 1283. az aragoniaiak fogságába jutott, Mária lett fiának helytartója s ő a kormányt most a Fülöp francia királytól melléje rendelt d"Artois Róbert tanácsai szerint vezette. Mária, ki bölcs, nagylelkü és igazságos uralkodónőnek bizonyult, udvarának több főtisztségét magyarokra bizta s folyton összeköttetésben maradt hazájával. Férje 1288. végre kiszabadulván s az uralkodást átvevén, M. nyugodtabban élhetett családjának mindaddig, mig IV. Lászlónak örökösök nélkül való haláláról értesülvén, 1290 szept. 21. a magyar rendekhez intézett levelében magának követelte a magyar trónt s azonnal be is küldötte biztosait hódolatuknak elfogadására. Mivel azonban a nemzet III. András mellé sorakozott s ennek okát M. a magyaroknak a nőuralomtól való iszonyodásában kereste, M. 1292 jan. 6. Aixben a magyar koronáról lemondott fia, Martell Károly javára, ki jun.-tól kezdve csakugyan magyar királynak címezte magát. Ez időtől fogva mindent elkövetett fia trónrajuttatása érdekében, de hiában. 1289-94. férjével Franciaországban tartózkodott és csak 1294 ápr. közepén tért ismét vissza Nápolyba. Martell Károly 1295 aug. 19. táján elhunyván, M.-ennek fiát, Károly Róbertet léptette föl magyar trónkövetelőül s ilyenül őt 1297 febr. 24. VIII. Bonifác is elismerte. Károly Róbertet szülei 1300 ápr. 16. küldték be Magyarországba s még megérték azt az örömet, hogy rendkivül hosszas pártvillogások után unokájuk 1308., illetőleg 1309. csakugyan elnyerte a trónt. II. Károly 1309., Mária pedig 1223 márc. 25. hunyt el. Gyermekeik: Martell Károly, magyar trónkövető; Lajos, toulousei püspök, utóbb szent; Margit, Valois Károly neje; Róbert, nápolyi király; Berengár-Rajmond; Trisztán; Péter gravinai gróf; Fülöp tarentói herceg; Blanka, Jakab aragoniai király neje; Eleonora, II. Frigyes császár neje; Mária, előbb Mallorcai Sancho, utóbb Nericai Jakab neje; Beatrix, ki háromszor ment férjhez és János durazzói herceg.

7. M., magyar királynő, szül. 1370., megh. 1395. Szülei Nagy Lajos magyar király és Erzsébet voltak. Nevelését édes anyja visegrádi udvarában nyerte; istenfélelmét, tudományát az édes anyjával karöltve nevelői: Deméndi László és a küküllei esperes, János csepegtették belé. 1379. atyja Nagyszombatban eljegyezte Zsigmondnak, IV. Károly császár második fiának; ugyanekkor ismerték el a lengyel urak a leányág örökösödését, Kis Károly pedig megigérte, hogy a trón birtoklásában nem fogja háborgatni Nagy Lajos leányát. Tizenkét éves korában 1382. szabad választással, mint fiut emelték trónra. Székesfehérvárt megkoronázták, s melléje anyját, Erzsébetet rendelték. A gyermekleány helyett anyja kormányzott, ez meg Garay nádor szavát követte. Egyrészt Erzsébet makacssága, másrészt egyes főurak rakoncátlankodása Garayt, s vele együtt az ország kormányát leterelték arról az útról, melyen Nagy Lajos haladt. Horvátország és Bosznia mutatták ki legelőbb a bizalmatlanságot a női uralom iránt. Utána Lengyelország sáncolta körül szigoru feltételekkel az Anjou-leányok trónöröklését illetőleg. Amott erős terjesztői voltak az elégedetlenségnek Palisnay s a két Horváthy-testvér; Erzsébet hasztalan eskette újabb hűségre a dalmát városokat; a nép hódolata is szalmaláng volt, mely a királynék korútjával együtt véget ért. Lengyelországgal szemben Erzsébet anyakirályné indulatos eljárása legkevésbbé sem volt célra vezető. Mária jegyese, Zsigmond a lengyelek előtt mint német gyülöletes volt; részben ennek, részben a Magyarországtól való teljes különválás vágyának tulajdonítható, hogy M. 1384. testvére Hedvig javára kénytelen volt lemondani Lengyelországról. Ezután M.-nak anyja új férj után nézett leánya számára és 1385 máj. M. megbizás útján házasságra lépett VI. Károly francia király öccsével, Lajos orleansi herceggel. De a politikai viszonyok fordulata elsöpörte e még csupán érvényes, de végre nem hajtott házasságot és Zsigmond kierőszakolta, hogy M. 1385 nov. 1. az ő házastársa lőn. Egybekelésük után rövid időre hivatlan vendégük érkezett. Az igéretét megszegő Kis Károly lepte meg őket Buda várában Zsigmond éppen ezt akarta megelőzni, mikor rokonaihoz ment segítséget kérni. De mig ő oda járt, M. az erőszaknak engedve, odaadta koronáját II. v. Kis Károlynak. Az 1386 febr. 7. merénylet M.-nak, kinek különben II. Károly meggyilkolásában közvetetlen része nem volt, a koronát visszaszerzé. Nemsokára a délvidék lecsöndesítésére újabb körútra ment anyjával. A horvátok azonban Garánál (ma Gorján, Verőce vmegye) a vár közelében megtámadták a királynék kiséretét, s a kiséret vitéz, de sikertelen ellenállása után M. anyjával együtt a Horváthyak fogságába került. Előbb Gomnec, utóbb Novigrád várába vitték s itt szemeláttára végezték ki anyját; neki magának is attól kellett rettegnie, hogy férjének szabadító kisérletei alatt kioltják életét. Végre is Horváthy Pál jun. 4. (1387) megesketve, hogy bosszut nem áll, szabadon bocsátotta. V. ö. Márki, M., Magyarország királynéja (Budapest 1885),

8. M., II. Lajos magyar király neje, I. Ferdinánd király nővére, szül. Brüsszelben 1505 szept. 17. mint Szép Fülöp (I.), kasztillai király és Őrült Janka leánya, megh. Cigalesben 1558 okt. 18. Az 1491. és 1506. kötött örökösödési szerződések értelmében 1515 jul. 22. eljegyezték II. Ulászló fiával, Lajossal, akivel 1520 dec. 11. Innsbruckban forma szerint, 1522 jan. 13. pedig valósággal megesküdött. 1521 dec. 21. Székesfehérvárt magyar, 1522. elején Prágában cseh királynővé koronáztatott. Az udvar zilált pénzügyi viszonyait nagy hozományával egy ideig megjavította, később azonban maga is hozzájárult a romláshoz túlságos költekezéseivel. Férjének 1526 aug. 29. Mohácsnál történt eleste után Pozsonyba ment, ahol erősen buzgólkodott testvére, Ferdinánd megválasztása érdekében, aki később helytartójává nevezte ki. 1530. V. Károly Németalföld kormányzását bízta rá, melyet ügyesen vitt 1556-ig. Ekkor Spanyolországba vonult vissza. v. ö. Juste, M., magyar királynő. Fordította Szász Károly (Pest 1869).

9. M., V. Károly német-római császár és spanyol király idősb leánya, Miksa német császár (II.) és magyar király (I.) felesége (1548 óta), szül. 1528., megh. 1603 febr. 26. 1563. Pozsonyban magyar királynévá koronáztatott. Kilenc fia és hat leánya volt.

Forrás: Pallas Nagylexikon