Mária Antoinette

francia királyné, XVI. Lajos neje, I. Ferenc német császár és Mária Terézia császárnő és királynő legifjabb leánya, szül. 1755 nov. 2., lefejeztetett Párisban 1793 okt. 16. 1770 máj. 16. nőül ment Lajos dauphinhoz (a későbbi királyhoz). A vidám kedvü, mulatni vágyó és az etiquette szabályait minduntalan áthágó hercegnő rossz hirbe került. azt suttogták az udvarban, hogy az «osztrák nő» Trianonban erkölcstelen életet folytat és a nyakékpör óta a nép alsó rétegei is elhitték ezeket a képtelen gyanusításokat. M. legveszedelmesebb ellenfele az orleansi herceg volt, ki a trónörökös születése következtében (1781) trónigényeitől elesett. Az országos rendek egybegyülése után (1789) a királyné a harmadik rend követeléseit eleinte helyeselte, de nemsokára a kiváltságos nemességbe helyezte reményét és a reakció szellemében befolyásolta férjét. Részt vett tüntetőleg az 1789 okt. 1. a testőrség tiszteletére rendezett lakomán, ami az ellenzék vezérét, Mirabeaut annyira felingerelte, hogy «a nemzet megsértése» miatt vád alá akarta őt helyezni. Azt okt. 5-iki felkelés napján M. élete ismételten veszélyben forgott és a tömeg egyre kivánta a «Madame Veto» (mint nevezték) fejét. Midőn e jelenetek másnap ismétlődtek, a királyné, a dauphinnel karján, nyugodtan az erkélyre lépett; lélekjelenléte annyira meghatotta a tömeget, hogy megéljenezték. Midőn az udvar Párisba kényszerült visszatérni, a királyné hiába igyekezett gyámoltalan férjét erélyes fellépésre birni és maga bocsátkozott Mirabeauval alkudozásokba, hogy az alkotmányos monárkiát megmentse. De Mirabeau korai halála sirba vitte e terveket és M. mindvégig népszerülten maradt. A királyi család meghiusított futása után (1791 jun. 20.) M. helyzete is rosszabbra fordult, az 1792 aug. 10-iki zendülés napján pedig férjével együtt kellett a nemzetgyülés termébe menekülnie, ahonnan a Templebe kisérték és őrizet alá helyezték. December havában elválasztották férjétől és csak a Lajos kivégzését megelőző napon bocsátották még egyszer urához. 1793 jul. 3. kétségbeesett ellentállása dacára fiát (XVII. Lajost) is kiragadták karjaiból, aug. 1. pedig a Conciergerie tömlöcébe vitték, és oly szigoruan bántak vele, hogy M. néhány hét alatt megőszült. Okt. 14. a törvényszék elé vezették és azzal vádolták, hogy külföldi fejedelmekkel Franciaország ellen összeesküdött és hogy része volt a polgárháboruban. A királyné valamennyi kérdésre bátran és kimerítően válaszolt és lelki nyugalmával szintén zavarba ejté biráit. Midőn pedig Hébert azzal vádolta, hogy saját fiával, a dauphinnel szerelmi viszonyt folytatott, M., a jelenlevő anyákat hivta fel tanuknak arra, hogy ilyen vád nem lehet igaz. Okt. 15-16. éjjel mondták ki fölötte a halálos itéletet, melyet nyugalommal hallgatott végig. Mihelyt meggyónt, fehér ruhába öltöztették s okt. 16. délben a sansculotte-ok szitkaitól kisérve, a vesztőhelyre vitetett, hol ¹/₄ 1 órakor a nyaktilóval kivégezték. Tetemét a Magdolna-sírkertben levő nagy mészgödörbe vetették (ahová XVI. Lajost is temették volt), de 1815. maradványait St.-Denisbe takarították el és egyúttal síremléket állítottak neki.

Forrás: Pallas Nagylexikon