Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Mária Lujza... ----

Magyar Magyar Német Német
Mária Lujza... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Mária Lujza

1. királyné, l. Lipót (2. XI. 544).

2. M. bolgár fejedelemnő, l. Ferdinánd (8).

3. M. Jozefina, Etruria királya, IV. Károly spanyol királynak és Parmal Mária Lujzának leánya, szül. Madridban 1782 jul. 6., megh. Luccában 1824 márc. 13. 1795. Bourbon Lajoshoz ment nőül, aki 1801. az újonnan megteremtett Etruria királyságnak királyává lett. Férje halála után (1803 máj. 27.) fia, Károly Lajos nevében uralkodott. Midőn a franciák Etruriát 1807. elfoglalták, M. Spanyolországba távozott Atyjának lemondása után (1808) Parmában élt, később azonban Nizzát jelölték ki számára lakóhelyül. 1811. Angolországba akart menekülni, tervét azonban elárulták, mire aztán Rómába egy kolostorba vitték, ahol 1814-ig élt. A bécsi kongresszustól Luccfa hercegségét kapta fia részére. 1876. a pápa boldoggá avatta. Emlékiratait Mémoires de la reine d"Étrurie Lemierre d"Argy adta ki (Páris 1814).

4. M. francia császárné. I. Napoleon francia császár neje, utóbb Parma, Piacenza és Guastalla hercegnője, szül 1791 dec. 12., megh. Parmában 1847 dec. 17. Atyja I. Ferenc német, illetve osztrák császár és magyar király, anyja annak második neje, Mária Terézia nápolyi hercegnő volt. Tanuja volt ifju leány korában annak az elkeseredett küzdelemnek, melynek folyamán Napoleon Ausztriát két ízben is legyőzte. Az 1809. háboruban a királyi család újra Budára menekült, ahonnan csak a bécsi béke megkötése után térhetett vissza székvárosába. A béke után Napoleon a régi uralkodó családok nőtagjai közül keresett magának feleséget és végre, Metternich biztatására, M. kezét kérte meg I. Ferenctől, mely kérelmet ez nem mert visszautasítani. M., aki még csak imént Budán kelt és barátnőihez intézett bizalmas leveleiben ócsárló szavakban nyilatkozott Napoleonról, e «rettenetes és gonosz emberről», most megváltoztatta nézetét. 1810 ápr. 2. Párisban egybekelt a császárral és az udvar fényétől és pompájától elkápráztatva csakhamar boldognak nevezte magát. 1811 márc. 20. fiut szült, a római királyt. 1812. férjét Drezdába kisérte, 1813-14. pedig mint régens vitte a távollevő császár helyett a kormányt. Napoleon első lemondása után azonban vonakodott őt Elbára követni és előbb Aixban, majd Schönbrunnban időzött. A 100 nap alatt sem sietett Párisba, még kevésbbé pedig - Napoleon bukása után - Szt. Ilonára. Azóta hol Bécsben, hol Olaszországban élt és a saját udvarnagyát, Neipperg táborszernagyot tüntette ki bizalmával. Napoleon elhatározása után (1821) morganatikus házasságra lépett Neipperggel. 1816 márc. 17. a három említett hercegséget kapta atyjától. Napoleontól született fiát, kit Schönbrunnban neveltek, nem látta többé, pedig ez mindvégig nagy szeretettel csüngött anyján. Neippergtől született gyermeke később a Montenovo nevet és hercegi rangot kapta. Halála után a három hercegség III. Károly luccai hercegre szállott.

5. M., spanyol királyné, IV. Károly spanyol királynak neje, Fülöp parmai herceg leánya, szül. 1751 dec. 9., megh. Rómában 1819 jan. 2. 1765. nőül ment Don Carlos spanyol trónörököshöz, aki azután 1788 dec. 14. a spanyol trónra lépett. Ez a rút, sőt visszataszító külsejü, de okos, számító és nagyravágyó nő eleitől kezdve nagy befolyást gyakorolt férjére és egy csomó szeretőt tartott. Ezek közül említendő id. Godoy, akit iII. Károly utóbb Madridból számkivetett; következett a száműzöttnek testvére, Godoy Manó (l. o.), Alcudia hercege, aki Floridablanca bukása óta (1792) a királyné révén Spanyolország urának tekinthette magát. A királyné, érzéki szenvedélyeinek rabja, annyira ment, hogy szeretője kedvéért saját fiát, Ferdinándot akarta a trónöröklésből kizárni. Eme udvari cselszövények azt eredményezték, hogy I. Napoleon császár a királyi családot Bayonneba csalta és ott a trónról való lemondásra kényszerítette. M. eleinte Compiegneben, azután Marseilleben és Nizzában végül pedig Rómában élt.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is