Márki József
Márki József, pedagogus, szül. Kecskeméten 1815 márc. 3., megh. Budapesten 1888 jul. 4. Alsó és középiskoláit szülőföldjén végezte, majd a pesti egyetemre ment s 1838. letette a bölcsészeti s 1842. a jogtudományi doktorátust, 1843. pedig a közt- és váltóügyvédi vizsgálatot, az ügyvédkedés azonban nem gyakorolt rá vonzerőt s ezért midőn 1843. az ország öt különböző helyén kat. képezdék állíttattak, a pesti képzőintézethez ment tanárnak s 1844 okt. 1. óta ez intézetnél működött egész addig, mig a Bach-korszak alatt 1856-ban hazafias viselkedése (nem akart német nyelven tanítani) s általában az intézet germanizálása ellen való álláfoglalása miatt elbocsátották. 1858-88. az egyetemi könyvtár egyik őre volt. Irodalmi munkássága 1843-ban kezdődik. Nevezetesebb művei: Neveléstan (1843); Módszertan (1844, a bécsi Methodenbuch után); Betü és kis olvasókönyv (1847); Olvasástan (1852); Számvetéstan (1845); Terményleirás (1852); Embertan (1851); Népiskolák könyve Zimmermannal, 1853-72); Népnevelői állás (1865). Ő szerkesztette 1862-63 és 1867-71 közt a Népnevelők lapját. Ezenkivül több jogi, nyelvészeti, irodalomtörténeti és könyvtárnoki művet is adott ki, melyek közül Horatius-, Vergilius- és Lucanus-fordításai, s a magyar irodalom ismertetésére kiadott Kalauza a nevezetesebbek. 1890. a kerepesi temetőben levő emlékét közadakozásból a tanítók állították.
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|