Márkus

1. Dezső, jogtudós és iró, szül. Pakson (Tolna) 1862 okt. 15. Tanulmányait Budapesten végezte, 1885. jogi doktor, 1886. ügyvéd (mint ilyen tagja az ügyvédvizsgáló bizottságnak, jegyzője a tizedik magyar jogászgyülésnek 1889. és titkára a budapesti ügyvédi körnek). 1894. kir. törvényszéki biróvá neveztetett ki és a kir. igazságügyminisztérium kodifikáló osztályában alkalmaztatott, hol jelenleg (1896) is működik. M., aki egyideig a Nemzetnek is belső dolgozótársa volt, 1883 óta működik a jogirodalom terén; cikkei a napilapokban, az Ügyvédek Lapjában, a Jogtudományi Közlönyben és az általa alapított és 1889-93-ig szerkesztett Jogi Szemle c. folyóiratban jelentek meg. Főbb munkái: A végrehajtási törvények (1886); Felsőbiróságaink elvi határozatai (I. kiad. 2 kötet, 1890. 3. pótkötet 1894, 1895; II. kiad., átdolgozva és bővitve 1893-96, 6 kötet), felsőbiróságaink döntéseinek rendszeres, kritikai gyüjteménye; A házassági jog és anyakönyvi törvény kézikönyve (1895) és ugyanez kivonatos kiadásban (1895); Die ungarischen kirchenpolitischen Gesetze (1895); Fodor Árminnal együtt irta a Polgári törvénykezési rendtartás kézikönyve c. háromkötetes munkát (1894. I. köt. 2. kiad. 1895; III. köt. 1896) és a Polgári perrendtartás c. művet (1895). 1896. indította meg a még folyamatban levő nagy vállalatát, a Magyar Törvénytár millenniumi emlékkiadását (1000-1895).

2. M. Emilia, szinművésznő, szül. Szombathelyen 1862 szept. 8. Régi nemesi család sarja lévén, a gyenge testalkatu leánykának nem csekély fáradságába került iskolái bevégzése után környezetét arra birni, hogy megengedjék beiratkozni a budapesti szinész-akadémiára 1874. A szőke, sápadt arcu, ideges leányka itt csakhamar magára vonta Szigligeti, Paulai stb. szinészakadémiai tanárok figyelmét s csakugyan a nemzeti szinházhoz nyert szerződtetést, amint 1877. befejezte a szinészeti akadémián tanulmányait. Tehetségének sokoldaluságával rövid pár év alatt sikerült a nemzeti szinháznál az elsőranguak közé emelkedni. 1882. férjhez ment Pulszky Károlyhoz. Mint szalonhősnő a legkiválóbb európai divákkal egyenrangon áll művészi nagyság tekintetében. Legkiválóbb szerepei: Francillon, Ophelia, Nóra, Claire (Vasgyárosban), Thurán Anna stb.

3. M. István, publicista, szül. Szombathelyen 1847 aug. 14., megh. Kismartonban 1880 aug. 24. Tanulmányait a budapesti egyetemen végezte 1867. s első hivatalbeli alkalmazást a miniszterelnökség sajtóosztályában nyert. A sajtóirodából csakhamar átlépett az igazságügyi minisztériumba mint fogalmazó; itt titkárrá lépett elő 1875. Ugyanez évben a királyt dalmáciai útjában mint magyar levelező kisérte. Publicistai működését a Pálffytól szerkesztett Esti Lapokban kezdte, majd Toldi István «1848» cimü lapjának munkatársa lett, később a Rákosi Jenő Reformjának, ezután a Nemzeti Hirlapnak volt munkatársa, mely lapnál a török-szerb háboru folyama alatt tábori tudósító volt. Visszatérve, a csikszeredai kerület országos képviselőjévé választotta, s a parlamentben egyaránt feltünt beszédeinek tartalmával és formájával. 1878. vas vmegye sárvári kerületét képviselte; ugyanez évben átvette Toldi Istvántól a Nemzet szerkesztését, s folytatta 1879 julius végéig, mikor a lap megszünt. Egy kötet útirajzot is adott ki Törökországból.

4. M. József, Budapest második alpolgármestere, szül. Szombathelyen 1852 aug. 16. Középiskoláit elvégezve, jogot hallgatott a budapesti egyetemen. Irónak készült; 1870-ben a Reform munkatársa lett s 1873. a Nemzeti Hirlap szerkesztőségébe lépett be, hol a fővárosi ügyeknek lett rovatvezetője. Mint ilyen meleg érdeklődéssel viseltetett a főváros ügyei iránt, és búcsut mondva a hirlapirói pályának, 1875. fogalmazógyakornokká lett a fővárosnál. A következő évben már elnöki segéddé választották. 1879. tanácsjegyzővé lett. 1884. a közraktárak és elevátor létesítése körül kifejtett tevékenységeért a koronás arany érdemkeresztet kapta. 1885 ápr. 1. főjegyzővé választották. Gyors emelkedése csak fokozta munkakedvét. 1890 ápr. 1. a székesfővárosi törvényhatósági bizottság tanácsnokká választotta. 1894 febr. 21. Alkér Gusztáv halálával második alpolgármesterré választották a legfiatalabb tanácsnokot. 1895. a budapesti lövészegyesület főlövészmesterévé választotta, e tisztségről azonban 1896. lemondott. M.-nak kiváló gondját képezi, hogy a székesfőváros közigazgatása a fokozódó szükségletek kivánalmainak megfelelőleg reformáltassék, s nagy része van a kerületi elüljáróságok újjászervezésében. Kossuth Lajos temetése alkalmával ő vezette Torinóba a székesfőváros küldöttségét.

5. M. József, iró, szül. Nagyváradon 1854. A gimnáziumot szülővárosában, a jogot Budapesten végezte és szigorlatokat is tett. Közel az ügyvédi vizsgához, szakított a jogi pályával és hajlandóságát követve, az irodalomra adta magát. Az újságiráson kezdte, mint egészen fiatal ember, a Nagyvárad c. napilapnál. A fővárosba kerülvén, a lapokba irt eleven apró elbeszéléseivel vonta magára a figyelmet. Később főfoglalkozásává tette a hirlapirást s eleinte az Egyetértésnek, majd a Pesti Naplónak lett dolgozótársa. Önállóan megjelent munkáinak sorozata ez: Fekete betűk; Omphaale asszony lábainál; Téli estékre; Babám könyve (versek); Köny és mosoly; Tisztességes asszonyok; Erotikus növények; Aquarellek Amor műterméből; Cigarett-szikrák; Mikor Ámor nevet; Az én asszonykáim; Kikapós menyecskék; Csintalan történetek; A szerelem pillangói; Hamis bálványok; A tilosban; Ezek azok; A kulisszák mögül. Ezenkivül irt egy ballépés c. négyfelvonásos társadalmi szinművet, Rika c. operett-librettót (szinre került a népszinházban 1895.).

6. M. Miksa, iró és hirlapiró, szül. Budapesten 1868 jun. 17. Irói működését az Ország-Világban kezdte meg Atropos név alatt. Majd a Magyar Hirlap munkatársa lett, amely lapnak most helyettes szerkesztője és zenereferense. A Magyar Hirlap egyik regénypályázatán nyerte meg a pályadíjat A kis Magda története cimü regénye, mely Katalin asszony címmel jelent meg (Budapest 1895. 2. köt.). Számos novellisztikus és zeneirodalmi dolgozata jelent meg s a gyermekirodalom terén is működik. A nemzeti szinház megbizásából lefordította Sudermenn Otthon és Pillangócsata c. szinműveit.

Forrás: Pallas Nagylexikon