Markusovszky

1. Béla, a fővárosi hivatásos tűzoltófőparancsnokság tagja, szakbeli iró, szül. Miskolcon (Borsod) 1857 okt. 16. Középiskoláit Miskolcon, Késmárkon és Sopronban végezte. 1875-1880-ig a budapesti tud.-egyetem orvosi karának volt hallgatója. Ez időben szerkesztette a Remedium c. folyóiratot. 1881. a katonaságnál főorvosi vizsgát tett s az Orovosi Hetilapnak volt munkatársa. 1882. hirlapiróvá lett. Mint a Nemzeti belső dolgozótársa, egyidejüleg a magyar országos tűzoltó-szövetség hivatalos lapját, a Tűzoltó Közlönyt szerkesztette. 1885. a fővárosi hivatásos tűzöltósághoz kapott meghivást s azóta a főparancsnokság tagja. A tűzoltó-szakirodalom terén másfél évtized óta nagy munkásságot fejtett ki; jelenleg a Tűzrendészeti Lapokat is szerkeszti és szórványosan a napilapokba is ír. Legutolsó nagy munkájának első kötetéhez, melynek cime Megelőző Tűzrendészet, József főherceg irta az előszót.

2. M. Lajos, orvos, miniszteri tanácsos, szül. Csorbán (Liptó) 1815., megh. Abbaziában 1893 ápr. 21. Orvosi tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, hol 1844. nyerte el oklevelét. Eleinte Balassa, majd Bécsben Wattmann sebésztanár mellett működött mint műtőnövendék, 1848. az első magyar minisztérium megbizásából a honvédorvosoknak a hadi sebészetet adta elő, egyúttal mint főorvos ápolta a klinikán a szabadságharc sebesültjeit. Görgey Arthur tábornok az ácsi csatában súlyos fejsebet kapván, Lumnitzer megkeresésére M. Komáromba ment, hol a megsebesült tábornokot ápolta és gyógykezelte, és mint törzsorvos vele ment Aradra, Világosra, Nagyváradra, sőt Klagenfurtba is. A szabadságharc lezajlása után újra visszatért Budapestre, hol azonban az orvosi fakultás osztrák érzelmü dékánja, Tognio, mint kompromittáltat, megfosztotta állásától. Ekkor Balassa vette őt ismét maga mellé magánsegédül, kinek oldalán virágzó praxisra tett szert. Magántanári kérvényét a fakultás visszautasította, mert «protestáns» volt és igy csak a magánorvosi gyakorlatra adhatta magát. 1857. megalapította az Orvosi Hetilapot, Balassa, Bókai Wagner, Lumnitzer és Hirschler közreműködésével, melynek kiadója és szerkesztője maradt 1888-ig. 1863. alapított az angol New-Sydenham Society mintájára a Magyar orvosi könyvkiadó társulatot. 1867. mint miniszteri titkár belépett a minisztérium közoktatásügyi osztályába, hová Eötvös József báró közoktatásügyi miniszter hivta meg. 1872. osztálytanácsossá, 1883. címzetes, 1887. valóságos miniszteri tanácsossá nevezték ki; e minőségben 1892-ig működött, midőn saját kérelmére nyugalomba helyeztetett. E 25 év folyamán előbb csupán az orvosi később az összes egyetemi ügyek előadója volt. Működéséhez fűződik a magyar orvosi oktatás modern irányba terelése, a kolozsvári egyetem felállítása és mindkét egyetemnek európai szinvonalra emelése. 1886. az országos közegészségügyi egyesületet létesítette, melynek keretében az Egészség címü folyóiratot indította meg. A m. tud. akadémia 1863. levelező, 1888. tiszteletbeli tagjává választotta; a legtöbb hazai orvosi és közegészségi társulatnak alapító- és tiszteletbeli tagja volt. Az Orvosi Hetilap 25 éves fennállásának megünneplése alkalmával a király a vaskorona-renddel, nyugalomba vonulása alkalmával a Lipót-rend kiskeresztjével tüntette ki; ugyancsak ez alkalommal a budapesti orvosi és a kolozsvári természettudományi fakultás tiszteletbeli tagjukká választották.

Forrás: Pallas Nagylexikon