angol család, mely a XVII. sz. elején nagy szerepet játszott
az angol történetben. E család őse Spencer János, aki 1506 a lovagi, majd a
grófi rangot (earl of Suderland) kapta. A család hatalmának megalapítója
Churchill János, M. hercege, hadvezér és diplomata, szül. Asheben (Devonshire)
1650 jun. 24., megh. 1722 jun. 16. Mint csinos külsejü ifju Jakab yorki herceg
házába került, kinek szeretője, Churchill Arabella, az ő huga volt. A herceg
révén tiszti állást kapott a gárdában 1672. Churchill Németalföldre került, hol
az angol segédcsapat sorában, Turenne fővezérlete alatt a Hollandia elleni háboruban
vett részt. Azután a francia hadseregben szolgált 1677-ig, amidőn Angliába
visszatért és ezredesi rangot kapott. Jakab trónralépése után (1688) a
tábornoki és peeri méltóságot adományozta Churchillnek, aki ezóta Churchill of
Sandbridgenek nevezte magát. A Monmouth herceg által támasztott felkelés
napjaiban Churchill nagy szolgálatokat tett a királynak és nagy része volt a
felkelés leveretésében. De midőn 1688. III. Vilmos Angliában partra szállott,
Churchill mégis cserben hagyta Jakab királyt, amiért őt Vilmos (1688 nov.) M.
grófjává, a titkos tanács tagjává és kamarásává nevezte ki. M. ezután a
fellázadt irek ellen harcolt és meghódolásra kényszerítette Cork és Kinsale
városokat (1690. okt.). Később XIV. Lajos ellen küzdött Németalföldön, de mert Vilmos
király Schomberget és Ginkelt (hollandi tábornokait) jobban kitüntette, mint
őt, II. Jakabbal titokban alkudozásokba bocsátkozott. E miatt a Towerbe zárták
és több évig fogva tartották. 1697. Vilmos király megbocsátott neki, a titkos
tanács tagjává tette, 1701. pedig, a spanyol örökösödési háboru kitörése után,
a Németalföldre küldött angol sereg élére állította. Befolyása és hatalma Anna
királynő trónralépte (1702 márc. 19.) után még fokozódott; az erélytelen
királynő ugyanis mindenben M. nejére, bizalmas barátnőjére hallgatott. Mig M.
neje a palotában, addig M. a csatatéren és diplomáciai tekintetben játszotta az
első szerepet, és sokáig mondhatta magát a szerencse kegyeltjének. 1702.
Geldernből, Venlooból és Lüttichből szorította ki a franciákat, mire a királynő
Blandfort marquisvá és M. hercegévé tette. 1703. Szavójai Jenő császári
fővezérrel egyesülve, Donauwörthnél, aug. 13-án pedig Höchstädtnél (Blenheim)
verte le a bajorokkal egyesült franciákat. E nagy jelentőségü diadal jutalmául
a parlament a woodstocki uradalmat adományozta neki, mig Anna királynő e
birtokon a blenheimi kastélyt építtette számára; Lipót császár pedig német
birodalmi herceggé tette és a mindelheimi hercegséget ruházta reá. 1705. M.
Villeroi fölött aratott diadalt (Németalföldön), akit azután 1706 máj. 23.
Ramilliesnél is teljesen legyőzött. Villeroi utódától, Vendometól pedig
Ostendet és Dendermondet ragadta el. 1708 tavaszán megújult a háboru és
Szavójai Jenőnek és M.-nak újólag egyesült hadai Villarst Oudenardenál (julius
11.) megszalasztották és Lille, Gent és Brügge falaira tüzték ki zászlóikat.
Még nagyobb csapást szenvedett Villars 1709 szeptember 11. Malplaquet mellett,
mely vereség a monsi vár megadását vonta maga után. mig ilyformán M. csillaga
egyre jobban és jobban tündöklött, nejének befolyása az udvarban személyes
jellegü okokból hanyatlásnak indult. Anna királyné már megsokalta a befolyására
féltékeny, kiméletlen magatartásu hercegnő gyámkodását és egy más udvarhölgyet
(Masham) kezdett bizalmával kitüntetni. Ebből ármányos női harc keletkezett
(melyet Scribe Egy pohár viz c. szinművében megörökitett) és midőn a királyné
Masham testvérének, Hillnek egy ezredet adományozott, a boszus M. hercegnő
beadta lemondását. Ez a lemondás azonban annyi aggodalmat szült a közvéleményben
és a kormánypárt soraiban, hogy Anna királyné kénytelennek érezte magát M.
hercegnőt visszafogadni. A parlament pedig új segélypénzeket szavazott meg a
háboru erélyes folytatására. M. ekkor az u. n. barriere-szerződést eszközölte
ki Hollandia számára, mely ennek fejében a háboru folytatására szánta el magát.
De mig M. újabb babérokkal szaporította hadi érdemeit, Angliában kabinetválság
állott be, melynek következtében M. pártja, a whig-párt, megbukott, ellenségei
pedig, a toryk, Bolingbroke alatt a kormányszékbe ültek. A parlament sikkasztás
miatt pörbe fogta; a királyné pedig 1712 jun. 1. összes méltóságaitól és
rangjától megfosztotta. Elitélése azonban, első sorban szavójai Jenő és a volt
szövetséges udvarok közbenjárása következtében, abbanmaradt. V. ö. Coxe,
Memoirs of John duke of M. (új kiad. 1847. 3 köt., németül 1820, 6 köt.);
Murray, Despatches of the duke of M. (London 1845-46, 5 köt.). Életrajzát
megirták többek közt Alison (3. kiadás 1857); Macfarlane (1878); Creghton
(1879); Saintsbury (1885); és legújabban Wolseley lord és tábornok (1894).
Felesége, Sarah Jennings, M. hercegnő, szül. 1660. máj 29.
mint Jennings biró leánya, megh. Londenban 1744 okt. 29. 12 éves korában a
yorki hercegnő udvarába került, ahol Anna hercegnő az elragadó szép leányt
megkedvelte. 1678. a fiatal Churcillnek lett nejévé, Anna pedig udvarhölgyévé
tette, és ebben az állásban M. mindig nagyobb és nagyobb befolyásra emelkedett.
Bukása után falusi magányba költözött és férje halála után egyáltalában nem
szerepelt többé a nyilvánosság előtt. Levelei 1875. jelentek meg Londonban
(Letters of Sarah duchess of M.) V. ö. Histoire secrete de la reine Zarah et
des Zaraziens, ou la duchesse de M. démasquée (Hága 1708-12, 2. köt., pamflet).
Négy leánya volt, kik közül a legidősbik, Henrietta a M. hercegi címet
örökölte, mely halála után (1733) nővérének, Annának fiára, Spencer Károlyra
szállott. - M. Károly Spencer, Sunderland grófja és M. hercege, szül. 1720.,
megh. Münsterben 1758 okt. 28. Részt vett a Dettingen mellett vívott csatában
és az angol segédcsapatokat vezényelte 1758. a hétéves háboruban. - György,
Spencer-Churchill, M. 6-ik hercege, az előbbinek dédunokája, szül. 1793., megh.
1857 jul. 1. Az 1830-iki parlamentben hevesen ellenezte a katolikusok
emancipációját, utóbb pedig a parlamenti reformot. - János Winston
Spencer-Churchill. M. 7-ik hercege, az előbbinek fia, szül. 1822 jun. 2., megh.
1883 jul. 5. 1847 óta ugyszólván állandóan tagja volt az alsóháznak atyja
haláláig (1857), amidőn a lordok házába lépett. Az 1866. tory-kabinetben a
Lord-Stewart udvari méltóságot kapta; 1867. pedig a titkos tanács elnökévé
tették. Az 1876-iki tory-kabinetben Irország alkirályává lett, mely állásban
Beaconsfleld bukásáig (1880) működött. - György Károly Spencer-Churchill, M.
8-ik hercege, az előbbinek fia, szül. 1844 máj. 13., megh. 1892 nov. 9. Mig
atyja élt, a Blandfort marquis nevet viselte, tagja volt a radikális pártnak és
tékozló s hóbortos magatartásával sok botrányra szolgáltatott okot. Első neje,
Hamiljton Alberta, Abercorn herceg leánya, 1883. el is vált tőle. Atyja halála
után M. a blenhelmi gyüjtemény megbecsülhetetlen értékü képeit és kincseit, még
a családi kincset sem véve ki, eladta, hogy adósságainak egy részét
törleszhesse. 1888. nőül vette Price Lilian amerikai nábob leányát (Hammersley
nevü kalandor özvegyét). Végelgyengülésben halt meg. - Öccse a tory-párt
excentrikus tagja, Lord Randolph Churchill (l. o. IV. 344). - Károly Rikárd
Spencer-Churchill, M. 9-ik hercege, az előbbinek fia, szül. Simlában 1871 nov.
13., a család jelenlegi feje. Hogy adósságaitól szabaduljon, Vanderbilt
amerikai milliomosnak leányát, Consuelot vette nőül (1895).
Forrás: Pallas Nagylexikon