Marmontel
(ejtsd: marmontel) János Ferenc, francia iró, szül. Bortban
(Limousin) 1723 jul. 11. megh. Abbeuilleban, Evreux mellett 1799 dec. 31. A
toulousei iskolában tanított s 1745. a Jeux floraux (l. o.) alkalmával három
díjat nyert. Ugyanebben az évben Párisba ment és Denys letyran (1749) és
Aristomene (1750) c. tragédiájával tekintélyes hirnévre tett szert. Pompadour
asszony, aki nagyon kedvelte, 1753. megtette titkárrá a versaillesi építési
hivatalban, 1758. pedig kieszközölte, hogy M. a Mercure c. lap szerkesztésére
kapott engedélyt. Egy benne megjelent szatira miatt azonban a Bastilleba került
és a szerkesztést is elvették tőle. 1763. tagja lett az akadémiának, mely 1783.
örökös titkárává választotta. 1771. óta kinevezett hisztoriográfus volt. M.
legismertebb munkáinak szentimentális lágyságu, hangulatos, de olykor egyhangu
erkölcsi meséit (Contes moraux, 2 köt., Páris 1761. és más ízben) tartják,
amelyeknek a mi irodalmunkban nevezetes szerep jutott, amennyiben számos
fordításban nálunk is olvasottak voltak. Első fordítójuk (1773) valószinüleg
Zalányi Péter volt, akinek kiadásáról azonban nem tudunk. A második fordítás
Kónyi Jánosé, amely ugyanakkor (1775) jelent meg, amikor a leginkább számottevő
tiszta magyarságra törekvő fordítás: a Báróczyé, aki munkáját M.-nak Párisba is
elküldötte. 1808. pedig Fordított Egyveleg Irásaiban (1. köt.) Kazinczy Ferenc
adta ki őket M. Szivképzői regék c. alatt. Munkáinak 9 kötetes (1814)
gyüjteményeiben is megvannak. Egy M.-féle mese a magyar szinpadra is eljutott:
Boér Sándor, Az óbester vagy a hivség jutalma (Erdélyi Játékos Gyüjtemény,
1793) c. drámája tárgyát M. Laurette c. novellájából vette. De ezeken kivül
jelent meg M. egyéb munkáinak magyar fordítása is. Bélisaire-jét (1766) előbb a
fennebb emlitett Zalányi Péter (Kolozsvár 1773), majd Vargyasi Dániel István
(u. o. 1776) magyarította, sőt Horváth Mihály latinra is lefordította (Bécs,
évszámnélkül). M. egyéb munkái közül megemlítjük még: LesIncus ott la
destruction de l"empire du Pérou (Páris de littérature (6 köt., 1787).
Érdekesek Mémoiresjai (2 köt., 1800, új kiad. Páris 1891). Összes művei
Villenave kiadásában 1819-20. (u. o. 7 köt.) jelentek meg. V. ö. Beöthy Zsolt,
A népprózai elbeszélés a magyar irodalomban (II. köt., Budapest 1887).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|