Marmontel

(ejtsd: marmontel) János Ferenc, francia iró, szül. Bortban (Limousin) 1723 jul. 11. megh. Abbeuilleban, Evreux mellett 1799 dec. 31. A toulousei iskolában tanított s 1745. a Jeux floraux (l. o.) alkalmával három díjat nyert. Ugyanebben az évben Párisba ment és Denys letyran (1749) és Aristomene (1750) c. tragédiájával tekintélyes hirnévre tett szert. Pompadour asszony, aki nagyon kedvelte, 1753. megtette titkárrá a versaillesi építési hivatalban, 1758. pedig kieszközölte, hogy M. a Mercure c. lap szerkesztésére kapott engedélyt. Egy benne megjelent szatira miatt azonban a Bastilleba került és a szerkesztést is elvették tőle. 1763. tagja lett az akadémiának, mely 1783. örökös titkárává választotta. 1771. óta kinevezett hisztoriográfus volt. M. legismertebb munkáinak szentimentális lágyságu, hangulatos, de olykor egyhangu erkölcsi meséit (Contes moraux, 2 köt., Páris 1761. és más ízben) tartják, amelyeknek a mi irodalmunkban nevezetes szerep jutott, amennyiben számos fordításban nálunk is olvasottak voltak. Első fordítójuk (1773) valószinüleg Zalányi Péter volt, akinek kiadásáról azonban nem tudunk. A második fordítás Kónyi Jánosé, amely ugyanakkor (1775) jelent meg, amikor a leginkább számottevő tiszta magyarságra törekvő fordítás: a Báróczyé, aki munkáját M.-nak Párisba is elküldötte. 1808. pedig Fordított Egyveleg Irásaiban (1. köt.) Kazinczy Ferenc adta ki őket M. Szivképzői regék c. alatt. Munkáinak 9 kötetes (1814) gyüjteményeiben is megvannak. Egy M.-féle mese a magyar szinpadra is eljutott: Boér Sándor, Az óbester vagy a hivség jutalma (Erdélyi Játékos Gyüjtemény, 1793) c. drámája tárgyát M. Laurette c. novellájából vette. De ezeken kivül jelent meg M. egyéb munkáinak magyar fordítása is. Bélisaire-jét (1766) előbb a fennebb emlitett Zalányi Péter (Kolozsvár 1773), majd Vargyasi Dániel István (u. o. 1776) magyarította, sőt Horváth Mihály latinra is lefordította (Bécs, évszámnélkül). M. egyéb munkái közül megemlítjük még: LesIncus ott la destruction de l"empire du Pérou (Páris de littérature (6 köt., 1787). Érdekesek Mémoiresjai (2 köt., 1800, új kiad. Páris 1891). Összes művei Villenave kiadásában 1819-20. (u. o. 7 köt.) jelentek meg. V. ö. Beöthy Zsolt, A népprózai elbeszélés a magyar irodalomban (II. köt., Budapest 1887).

Forrás: Pallas Nagylexikon