márna

Latin neve: Barbus barbus

Német neve: Barbe

Angol neve: Barbel

Népies nevei: Marcihal, Márnahal, Rozsahal, Tótkeszeg

Jellegzetes folyóvizi hal, teste áramvonalas torpedó formájú. Megnyúlt feje felülről lapított, szája alsóállású, rajta négy bajusz található.

Úszói erősek, színesek a folyóvizi életre jellemzőek. Egész testét pikkely fedi, ami mélyen ül a bőrében.

Természetes elterjedése az Ibériai félsziget és Nyugat-Európa gyors folyású oxigénben gazdag vizei.

A horgászat érdekeben azonban Európa nagyobb részén, még Angliában is meghonosították.

A horgászok kedvelt sporthala, kitartóan védekezik a horogon.

Hazánkban fogás és méretkorlátozással szabályozzák a fogását: fogási tilalom május 2-től június 14-ig, a méret alsó határa 35 cm-ben van meghatarozva.

Magyarországon a nagyobb folyókban találhatjuk, jól alkalmazkodik a szennyezett vizekhez. A Duna fővárosi szakaszán a beömlő csatornák tájékán gyakran előfordul. Mindenevő hal, a nagyobb példányok még halszelettel, kisebb rovarokkal is horogra csalhatók, de kedvenc csemegéje a sajtkocka.

Húsa hasoló a pontyéhoz, de attól sokkal szálkásabb. A dunai halászok a halászlét el sem tudják képzelni márna nélkül.

Konyhai előkészítése:

A pikelyezés nehézkesebb művelet, mint más halaknál, hiszen a pikkelyek mélyen ülnek a bőrében. Ahol sok márnát tisztítanak, erre külön szerszámot készítenek házilagosan, egy sűrűn fogazott és meghajtott fémeszközt.

A letisztított halat megmossuk, hasát felvágjuk, belsőségeit eltávolítjuk. Vigyázzunk, mert a márna ikrája nem fogyasztható! Benne méreganyag van, ami hányingerszerű görcsöt okoz.

Bontás után egészben, szeletelve vagy a nagyobb példányokat filézve használhatjuk fel.

Készíthetünk belőle sütve, főzve és párolva ételeket.

Szerkesztette: Lapoda Multimédia