csoportjába sorozhatók mindazok az anyagok, amelyek
közvetlen érintkezés alkalmával a bőrön vagy a nyálkahártyákon eleinte
gyuladást, majd huzamosabb idő mulva olyan mérvü szövetelhalást idéznek elő,
amely pörk- és fekélyképződéssel, genyedéssel jár, s amely esetleg az életet is
veszélyezteti, ha p. nemesebb, életfontos szerveket ért. A M.-et 5 osztályba
szokták sorozni, s ezek a következők: maro savak (kénsav, sósav, légenysav
stb.), maró lúgok (káli- és nátronlúg, maró szóda, ammoniak stb.), maró fémsók
(kénsavas réz, kénesőklorid, pokolkő stb.) maró szerves anyagok (kőrisbogár,
kígyóméreg, krotonolaj stb.) és maró gázok és gőzök (klór, jód, bróm, ammoniak
stb.). A M. által létrehozott roncsolás az élő szövetek fehérjéjének
megváltozásán alapszik, ami részint direkt kémiai behatás (alvasztás,
elfolyósítás), részint oxidálás következménye (leucin, tyrosin s más
fehérjeszármazékok képződése). Hogy a maró hatásban nagy szerepet játszik a
fehérje megalvadása, abból is világos, hogy a M. bizonyos hígításban, midőn már
nem alvasztják meg a fehérjét, nem hatnak marósan, hanem csak izgatóan, esetleg
csak összehúzódást okoznak.
Minthogy a M. között nagyobbára elterjedten használt s
könnyen hozzáférhető anyagok foglalnak helyet, igen gyakori a velük történt
mérgezés. A kezelés és gyógyítás abból áll, hogy a mérgezettnek gyorsan
valamely ellenszert nyujtunk, melyek közül mindig az a legjobb, amelyik
leghamarább van kéznél, pl. lúgmérgezésnél gyenge ecetet, citromot;
savmérgezéseknél szódabikarbonát, mészvizet, krétát, vagy éppen tojáshéját vagy
a falról lekapart meszet. Az is jó, ha a beteggel sok vizet itatunk, hogy a
maró szert nem maró töménységig felhigítsuk. Ezután a méreg gyors
eltávolításáról kell gondoskodni, s itt a rendes gyomormosás helyett
alkalmasabb hánytatókat alkalmazni, mert a gyomorcső levezetésével könnyen
átlyukasztjuk a vékonyra mart bárzsing vagy gyomor falát. A hányás különben
szerencsére magától is beáll, amint a marás a gyomor érző idegeit éri. Maró
helybeli hatása még sok olyan méregnek is van, amely egyéb fontosabb hatásuk
miatt nem sorozható ide, p. az arzénessav, a foszfor stb.
Forrás: Pallas Nagylexikon