Maró mérgek

csoportjába sorozhatók mindazok az anyagok, amelyek közvetlen érintkezés alkalmával a bőrön vagy a nyálkahártyákon eleinte gyuladást, majd huzamosabb idő mulva olyan mérvü szövetelhalást idéznek elő, amely pörk- és fekélyképződéssel, genyedéssel jár, s amely esetleg az életet is veszélyezteti, ha p. nemesebb, életfontos szerveket ért. A M.-et 5 osztályba szokták sorozni, s ezek a következők: maro savak (kénsav, sósav, légenysav stb.), maró lúgok (káli- és nátronlúg, maró szóda, ammoniak stb.), maró fémsók (kénsavas réz, kénesőklorid, pokolkő stb.) maró szerves anyagok (kőrisbogár, kígyóméreg, krotonolaj stb.) és maró gázok és gőzök (klór, jód, bróm, ammoniak stb.). A M. által létrehozott roncsolás az élő szövetek fehérjéjének megváltozásán alapszik, ami részint direkt kémiai behatás (alvasztás, elfolyósítás), részint oxidálás következménye (leucin, tyrosin s más fehérjeszármazékok képződése). Hogy a maró hatásban nagy szerepet játszik a fehérje megalvadása, abból is világos, hogy a M. bizonyos hígításban, midőn már nem alvasztják meg a fehérjét, nem hatnak marósan, hanem csak izgatóan, esetleg csak összehúzódást okoznak.

Minthogy a M. között nagyobbára elterjedten használt s könnyen hozzáférhető anyagok foglalnak helyet, igen gyakori a velük történt mérgezés. A kezelés és gyógyítás abból áll, hogy a mérgezettnek gyorsan valamely ellenszert nyujtunk, melyek közül mindig az a legjobb, amelyik leghamarább van kéznél, pl. lúgmérgezésnél gyenge ecetet, citromot; savmérgezéseknél szódabikarbonát, mészvizet, krétát, vagy éppen tojáshéját vagy a falról lekapart meszet. Az is jó, ha a beteggel sok vizet itatunk, hogy a maró szert nem maró töménységig felhigítsuk. Ezután a méreg gyors eltávolításáról kell gondoskodni, s itt a rendes gyomormosás helyett alkalmasabb hánytatókat alkalmazni, mert a gyomorcső levezetésével könnyen átlyukasztjuk a vékonyra mart bárzsing vagy gyomor falát. A hányás különben szerencsére magától is beáll, amint a marás a gyomor érző idegeit éri. Maró helybeli hatása még sok olyan méregnek is van, amely egyéb fontosabb hatásuk miatt nem sorozható ide, p. az arzénessav, a foszfor stb.

Forrás: Pallas Nagylexikon