Maroniták

a Libanon vidékén, Sziriában lakó néptörzs és egyszersmind vallásfelekezet. Utódai a 680 kiátkozott monoteletáknak, kik Krisztusban csak egy akaratot vallottak; bár ők és mások is ezt tagadják. Főtelepítvényök a Libanon és Antilibanon hegységben van, Maro nevü kolostor körül, nevezetöket vagy ettől, vagy első patriárkájuk: Maro Jánostól származtatják. Politikai és vallási önállóságukat a mohammedánok támadásai ellen képesek voltak föntartani, sőt bizonyos adó mellett, melyet a török főhatalomnak fizetnek, mai napig is függetlenek. A keresztes hadjáratok azon jótékony hatással voltak reájok, hogy 1182. egyesültek a katolikus egyházzal; de csak 1445. sikerült a pápák buzgólkodásának a teljes egyességet létre hozni és megkötni. XIII. Gergely a M. számára kollégiumot alapított, mely később a Propaganda-kollégiummal egybeolvadt, de XIII. Leo 1891-ben újra megnyitotta. XII. Kelemen pápának sikerült őket, a Mar-Hanna kolostorban 1736. tartott zsinaton, a tridenti zsinat határozatainak elfogadására birni. Papjaik neveltetése végett három általános és több megyei kollégiumuk, ezenkivül számos férfi- és nőkolostoruk van, melyek szt. Antal szabályait követik. A nép száma, mely eddig mintegy 200000-et tett ki, a druzok által közöttünk 1860-61. végbevitt mészárlás következtében, alig tehető 150000-re. A M. földmiveléssel foglalkoznak; termesztményök pamut-, bor- és dohányból áll; csaknem mindig fegyverben járnak sajátjukat védendők; de amellett a tulajdonjognak oly biztossága található náluk, mely a többi mohammedán népek előtt ismeretlen.

Forrás: Pallas Nagylexikon