Kisszótár
Címszavak véletlenül
|
Maros-Tordavármegye (l. a mellékelt térképet), hazánk királyhágóntuli részének egyik vármegyéje. [ÁBRA] É-on Beszterce-Naszód és kis darabon Románia, K-en Csik és Udvarhely, D-en, az utóbbi és Kis-Küküllő, Ny-on Torda-Aranyos és Kolozs vármegye határolja. Területe 4324,03 km2. M. vármegye nagyobbára hegyes-dombos. A vármegyét keresztülhasító Maros folyótól D-re a Görgényi havasok (l. o.) csoportja emelkedik, melyet a görgényi völgyből a Gyergyó lapályára átvezető Kereszthegyhágó (1422 m.) két részre oszt; az É-iban a Bumásza (1685 m.) és Batrina (1634 m.), a D-iben a Mezőhavas (1777 m.) a legmagasabb emelkedés. Utóbbiból indul ki a Nógrádmelléki hegysor, mely a Bekecsben (1080 m., l. o.) kulminál. A két hegység a Maros völgyéig bocsátja mindinkább alacsonyodó ágazatait. A Maros jobbpartján a Kelemenhavasok (l. o.) kiágazásai borítják a vármegye É-i részét; legmagasabb csúcsai a beszterce-naszódi határán emelkedő Pietroszul (2102 m.), Kelemenhavas (2022 m.) és Sztrunyóra (1994 m.). A vármegye DNy-i része a Mezőség hullámos térségéhez számítható, Folyóvizei közül legnagyobb a Maros, mely Oláh-Toplica mellett lép a vármegye földjére, s eleintén Ny-i, majd DNy-i irányt követve, az egész hosszában keresztül szeli, Szász-Régentől kezdve termékeny, tágas völgyet képezve. Baloldal felől a Görgény, Bölkény, Nyárád és Kis-Küküllő jelentékeny völgyei nyilnak feléje, mig jobbfelől csak néhány nagyobb hegyi patak (Toplica, Ilva, Ratosnya) önti belé vizét. A Mezőségen a Luc és Kapus vize s a mezőbándi és mezőkölpényi tavak emlithetők. Ásványos forrásai közül a szovátai és görgény-sóaknai sós források, s az oláhtoplicai földes viz a jelentékenyebbek. Éghajlata Ny-i részében szelid, K-i hegyesebb részében valamivel hidegebb; az évi közepes hőmérséklet Szász-Régenben 8,8oC., a leghidegebb hónapok a január -38, a legmelegebb a julius 18,9o közepes hőmérséklettel; a hőmérséklet szélsőségei 37,4 és -25,4o, az abszolut ingadozás tehát 62,8o. A csapadék évi mennyisége Száz-Régenben 641, Maros Vásárhelyt 714, Görgényben 718, a hegységek közt jóval több. [ÁBRA] Maros-Torda vmegye címere. Terményei az ásványország köréből nem számosak; a legjelentékenyebb a só, mely Maros-Újvár (l. o.) mellett óriási mennyiségben fordul elő s ott hazánk legnagyobb sóbányájában műveltetik; évi termelése mintegy 500000 q. Helyenkint jó agyag találtatik. A növényvilág gazdag és változatos; a vármegye összes termőterülete 406831 ha.; ebből szántóföld 113598, kert 8655, rét 48418, legelő 38359, nádas 507, szőllő 2256, erdő 195038 ha.; a földadó alá nem eső nemtermő terület 11644 ha. Legjelentékenyebb terményei a búza, zab, rozs, kétszeres, árpa és kukorica; ezenkivül kitünő kender és len terem. Jelentékeny a szőllő- és gyümölcstermelés is; különösen hiresek az itt termő almafajok és a dinnye. Az azelőtt jelentékeny dohánytermelés újabb időben nagyon csökkent. Fája a Mezőség kivételével bőven terem. Az erdők közt van 16744 ha, tölgyerdő, 77299 ha. bükk- és egyéb lomberdő, a többi fenyves. Az állami erdők kiterjedése 42372 ha. Állattenyésztése eléggé virágzó; házi állatainak száma az 1884. évi összeirás szerint volt a vármegyében 68834 db. magyar és 216 nem magyar fajtáju szarvasmarha, 2611 bivaly, 10121 ló, 137 szamár és öszvér, 41020 sertés, 88771 juh és birka és 4646 kecske; továbbá 270082 db. tyúk, 7029 pulyka, 49269 lúd, 31009 kacsa, 12278 galamb és 5010 méhkas. Lakóinak száma 1869-ben 165, 627 volt, jelenleg (1891) 177860; 1 km2-re 41 lélek esik. A lakosok közt van 102572 magyar (57,7%), 6438 német, 140 tót, 62179 oláh (35,0%) s 6531 egyéb; a magyarság tiz évi szaporulata 12730 lélek, vagyis 14,2%. A nem magyar ajkuak közül 23234-en (30,9%) beszélik a magyar nyelvet. Hitfelekezet szerint van 22207 római kat., 40250 gör. kat., 26787 gör. kel., 5826 ág. evang., 71846 helvét, 7212 unitárius és 3735 zsidó. Foglalkozás szerint ekként oszlik meg a lakosság: értelmiségi kereset 1455, őstermelés 46669, ipar 7630 kereskedelem 1334, hitel 32, közlekedés 216, járadékból élők 620 napszámosok 17210, házi cselédek 3666, háztartás 32715, egyéb foglalkozásu 350, foglalkozás nélküli 14 éven aluli 60436, 14 éven felül 4952, letartóztatottak 141. A lakosság főfoglalkozása a föld- s erdőmivelés, jelentékeny a gyümölcstermelés is. Ipara és kereskedelme csekély; műipara csak néhány nagyobb helyen található, de házilag a nép csaknem mindenütt űzi a fonó (kender-, gyapju-, szalma-, gyékény- és vessző-fonás) és szövőipart, ugy hogy ruházati és házi szükségleteit maga födözi, sőt eladásra is készít. Némi jelentősége van a faiparnak (fürészmalmok), az agyagiparnak (Makfalva, Görgény-Szt.-Imre) és malomiparnak (Maros-Vásárhely, Szász-Régen). Kereskedelmének s forgalmának fő cikkei a só, fa, állatok, gabona és nyerstermények; tojáskereskedése is igen élénk. Közlekedésének főere a magyar királyi államvasutak százrégeni vonala, mely 43 km. hosszban érinti a vármegyét. Az állami utak hossza 167 km., a törvényhatósági utaké 274 km.; miből csak 17 km. kiépítetlen. [ÁBRA] Közművelődés tekintetében M. vármegye helyzete kedvezőtlen; a 6 éven felüli lakosságnak 57,0%-a, a női lakosságnak 73,1%-a nem tud sem olvasni, sem irni (Maros-Vásárhely városában csak 24,6 és 41,4%) s a 33395 tanköteles gyermek közül 9569, vagyis 28,6% nem jár iskolába. A vármegye területén összesen 282 iskola van, u. m.: 3 középiskola (ág. evang. fő- és r. kat. algimnázium Maros-Vásárhelyt és ág. evang. algimnázium Szász-Régenben), 6 ipari és kereskedelmi iskola, 1 polgári iskola, 1 felsőbb leányiskola, 160 elemi iskola, 10 kisdedóvó s 1 emberbaráti jellegü intézet. A szellemi élet központja Maros-Vásárhely, mely e tekintetben Erdélyben kiváló helyet foglal el. Közigazgatás. M. vármegye 5 járásra oszlik és 1 szabad királyi és 1 rendezett tanácsu város van benn, u. m.: [ÁBRA] A vármegyében van 1 szabad királyi város (Maros-Vásárhely), 1 rendezett tanácsu város (Szász-Régen), 5 nagyközség, 201 kisközség s 66 puszta és telep. A községek általában kicsinyek, 2000-nél több lakosa csak 10-nek van és legnépesebbek Maros-Vásárhely 14212, Szász-Régen 6057, Oláh-Toplica 4929 és Mező-Bánd 3017 lakossal. Székhelye Maros-Vásárhely (l. o.). Az országgyülésbe M. vármegye 5, Maros-Vásárhely városa 2 képviselőt küld. Egyházi tekintetben M. vármegye 20 róm. kat. egyháza az erdélyi püspöki, 79 gör. kat. egyháza közül 77 a gyulafehérvár-fogarasi, 2 a szamosújvári püspöki, 34 gör. kel. egyháza az erdélyi érseki egyházmegyéhez, 5 ág. vang. s 89 helvét egyházközsége az erdélyi, 13 unitárius hitközsége a kolozsvári egyházkerülethez tartozik; az izraelita hitközségek számla 3. Igazságügyi tekintetben az egész vármegye a marosvásárhelyi kir. tábla és törvényszék területéhez van csatolva; Maros-Vásárhelyt, Mező-Bándon, Nyárád-Szeredán és Szász-Régenben királyi járásbiróságok vannak az utóbbi telekkönyvi ügyekben birói hatáskörrel van felruházva. Illetékes királyi főügyészsége és pénzügyi birósága Kolozsvárt, bányabirósága Gyulafehérvárt, sajtóbirósága Maros-Vásárhelyt van. Királyi közjegyzője az utóbbi helyen és Szász-Régenben van; Maros-Vásárhelyt ügyvédi kamara székel. Hadügyi tekintetben az egész vármegye a marosvásárhelyi 62. sz. hadkiegészítő parancsnokság s a 22. honvéd gyalogezred területét alkotja; alakítja a 71. és 73. sz. I. oszt. és a 167. és 169. sz. II. oszt. népfölkelő zászlóaljat. Csendőrszárny- és szakaszparancsnoksága Maros-Vásárhelyt van. Pénzügyi tekintetben a Maros-Vásárhelyt székelő pénzügyigazgatóság területét alkotja; adóhivatala s pénzügyőrsége ugyanott és Szász-Régenben van. Ipari és kereskedelmi ügyekben a marosvásárhelyi kamara, közutak tekintetében az ugyanottani kerületi felügyelő, posta- és távirda ügyekben a kolozsvári igazgatóság hatásköre alá tartozik; államépítészeti hivatala a vármegye székhelyén van. A vármegyében 11 gyógyszertár van (ebből 4 Maros-Vásárhelyt). Története. M. vármegye nagy részét Marosszék teszi. Történetét a régibb időkben homály fedi. Római telepnek számos nyomára akadunk. Sóvárad környékén Orbán Balázs egy nagyobb szabásu római castrum romjait találta, hol, mint egy római feliratos tégla bizonyítja, a costors pelestris alpensium egy osztálya állomásozott. A vármegyében átvonuló római út Nyárádtőnél a Marosszéket elérve két ágra oszlott s ugy vonult a vmegye területén át. A pápai tizedjegyzékekben a vmegyének majdnem minden községe előfordul már. 1417. Zsigmond idejében Nyárád táján a tatárok ellen kivívott győzelmekben a marosszékieknek nagy részük volt. Fő szerepet a nemzeti fejedelmek korában játszott. Lakóinak régi vitézsége dicsőséget hozott az egész székre, ugy hogy a csatában a fejedelem mellett másodsorban jobbról mindig a marosszékiek állottak. Kitünt a szék Szapolyainak az erdélyi trón alapítása által Magyarország lételét biztosító harcban. A nemzetiségi mozgalmakban, melyekben a székely megtámadott alkotmányt a fejedelmek ellen is védték. M. vármegye derekasan kivette a maga részét. A XVII. sz. hadjárataiban s II. Rákóczi Ferenc küzdelmeiben a nemesség régi dicsőségéhez új babért csatolt. Maros-Vásárhelyt tartotta Rákóczi 1706. a hirneves gyülést, melyen Erdély fejedelmévé választatott s neki a fenséges cím megadatott. Székely Mózest Básta ellen a marosszékiek segitették leginkább, kik 1801. és 1808. az általános inszurrekcióban is részt vettek. Legfényesebb korszaka azonban M.-nak az 1848-49. szabadságharc, melyben a magyar hadsereg legkiválóbb két honvédzászlóalját, a 12. és 87. és egy huszárcsapatot M. állította ki. A 12. zászlóalj már 1848 nov. 5-én a Maros-Vásárhelynél lefolyt csatában részt vett, majd onnan Háromszékre húzódván be, a széknek önvédelmi harcát kezdeményezte s abban tevékeny részt vett. Háromszék felszabadulta után Bem vezetése alatt a 12. zászlóalj részt vett az erdélyi hadjárat majd mindegyik nevezetes csatájában. Ott volt Besszterce és Borgónál, majd az oroszok betörése után a sófalvi csatában, 1849 julius 10. a besztercei csatában, jul. 16. a szeretfalvi visszavonulásnál, a szebeni átvonulásnál aug. 12. Szászsebesnél. 13. Kenyérmezőn, aug.17. Bem alatt Déváig nyomult elő, hol az erdélyi sereg romjai, Bem menekülte után, letették a fegyvert. A 87. zászlóalj szintén 1848 végén Toldalagi Ferenc gr., akkori főkirálybiró felhivására alakult. A zászlóalj Erdélyben küzdött egész a feketehalmi ütközetig, mely után az ország meg lévén az ellenségtől tisztítva, Bem által a Bánságban menő sereghez osztatott, 1849 ápr. 16. a Vaskapunál vívott győzelmes csata után átlépett a zászlóalj a Bánságba, hol részt vett a fehértemplomi ütközetben, mely után Földvárhoz, később Becsére rendeltetett, hol Vetter altábornagy seregébe a Guyon által vezénylett dandárba osztatott be. Legkiválóbb szerepét itt játszotta a Hegyesnél lefolyt ütközetben, fényes győzelmet aratva az ellenségen. Ezután Szegeden át Temesvárra rendeltetett, hol a döntő csatában újból részt vett. Világos után a zászlóalj egy része Déván át Erdélybe menekült, másik része Bemhez csatlakozott s Dévánál tette le a fegyvert. Ami végre Marosszék régi közigazgatását illeti, az első királyok idejében a rabonbánok által a vidéken gyakorolt nemzeti kormányzat később az erdélyi vajdára ment át, ki a kormányzati hatalmat a vajdaszéken gyakorolta. A nemzeti fejedelemség alatt a vajdai tábla helyébe a fejedelmi v. királyi tábla lépett, melytől a fejedelemhez lehetett fellebbezni. A törvénykezést illetőleg M. vármegyében is az első forum a helyi elüljáróság volt, mely 3 frtig itélt érvényesen, mig a dultó 6, az alkirálybiró 12, a főkirálybiró 24 frtig itélt. Nagyobb ügyek az al- és derékszékekben intéztettek el, honnan a fejedelmi táblára és a fejedelemhez, később a Lipót-féle diploma után a királyi tábla és az udvari korlátnokságokhoz lehetett felebbezni. A rendes törvényszéken kivül még cirkáló törvényszékek is voltak, melyeket az alkirálybiró 4 ülnök és jegyzővel alkotott. Ezeken kivül évenkint négyszer, szükség esetén többször is székgyülések (gyrásgyülések) tartattak, melyen minden szabad székely részt vett. Ezek intézkedtek a belkormányzat minden ága fölött, választották az országgyülési képviselőket is, melyek száma azonban nem volt állandó, hanem 2-12 között ingadozott, 1848. a közigazgatás élén a főkirálybiró v. helyettese állott, kik választottak (Appr. Const. III. r. 76. c. 1. p.), azonfelül Marosszék élén egy főkapitány állott, ki azonban tisztán katonai főnök volt s azért, mig a főkirálybirák választattak, ezeket a fejedelem nevezte ki. III. Károly az állandó hadsereg felállitásakor, mint a többi székely, ugy ezen főkapitányságot is megszüntette. Forrás: Pallas Nagylexikon Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is |
|