Maróthy

1. György, a számtanítás első magyar metodikusa s a legkiválóbb iskolaszervezők egyike, szül. Debrecenben 1715., megh. 1744 okt. 16. Atyja Debrecen tudós tanácsosa, fiát saját tudós hiréhez mért kitünő neveltetésben részeltette. Iskoláit Debrecenben 1731. végezte, azután sorra látogatta a zürichi, berni, baseli egyetemeket, majd a hollandi akadémiákat. 23 éves korában hazahivták, hogy szülővárosa főiskoláján az ékesszólás, történet s mértan tanítását vegye át. M. mint kiképzett tudós, a régibb s újabb nyelvek alapos ismerője jött vissza. Egyenlő ékesszóló volt a zsidó, görög, latin, angol, francia, német, olasz és hollandi nyelvekben. 1738. A tudományoknak a keresztények közötti viszontagságairól tartott értekezéssel elfoglalta tanári székét s azonnal munkához fogott. A főiskola tanügyén sok javítani való volt. A humanizmus alig engedett tért a realiáknak s még az annyi kedvvel művelt klasszikai tanulmányokban sem volt célszerü rend. M. Szilágyi Sámuel tanártársával helyesebbé tette az arányt, nagyobb tért nyitott a realiáknak, jobb kézikönyveket hozott be és a klasszikusok tanulmányozását is az eszközök jobb megválasztása által (egyes klasszikusokat újra nyomatott) biztosabbá tette. Az összes tanszakok közt legelhanyagoltabb volt az ő korában a számtan. M. az elemi iskolázásnál kezdte a dolgot. Hirdette, hogy számolni mindenkinek tudni kell, a gyermekek a számtanulásra már 5-6 éves korukban érettek (amit Pestalozzi majdnem egy fél századdal később hangoztatott) s hogy ne maradjon csak a beszédnél, részint tanítványai használatára, kikből a protestánsok szokása szerint előbb tanítók s azután papok lettek, részint pedig polgártársainak használatára számtant készített. Hogy művét megirhassa, előbb átvizsgálta az egész akkori magyar számtani irodalmat s ennek gyarlóságáról meggyőződve, új módszerrel s új alapon irta: Arithmetion vagy számvetésnek mestersége (Debrecen 1743) cimü könyvét. Munkája mindenfelé elterjedt, a tanítók abból tanítottak, a gyermekek a szerint tanultak. E könyvet a szerző halála után 1763. és 1782. is újból kiadták s annyira átmenet a közhasználatba s szabályai a köztudásba, hogy a magyar ember, ha jól számított, ma is azt mondja: igy van ez Maróthy szerint! A klasszikusok fentebb említett kiadásain s az aritmetikán kivül megjelentek még tőle Osterwald: Szent történeteinek franciából való fordítása, továbbá 1743 egy énektanítási mű, címe: A zsoltároknak négyes nótájik, függeléke az összhangzatos éneklésről szóló Rövid tanítás. A XVIII. sz.-ban 4 kiadást irt Debrecenben, melyben a négy hangu éneklésre s az énektanításra ad útmutatást. Ő volt a debreceni ref. kollégiumi énekkar (népies néven kantus) alapítója s szervezője 1739., ennek számára adta ki négy hangra a zsoltárokat, s e könyv az egész században tankönyve maradt az énekkarnak. Mint hatalmas rendező tehetség kiterjeszté figyelmét a kollégium összes ügyeire. Földgömböket, kótákat, tudományos könyveket hozat, a rendezetlen könyvtárt szerbe-számba szedeti s 1741 elején egyházi és iskolai reformtervezetet (Opiniones) nyujt be Domokosnak. Debrecen főbirájának, melyben korát legalább is egy századdal megelőzi s amely tervezet hatásának nyomai utána a XVIII. sz. tanügyi mozgalmaiban és reformjaiban mindenütt feltalálhatók. (Debreceni ev. ref. főgimnázium Értesítője 1894-95, melyben az Opiniones s M. többi előterjesztései is jellemezve és ismertetve vannak.) E reformtervezetekben különösen nevezetes a «nemzeti iskolák» állításának sürgetése, a gimnázium és a felső oktatás elkülönítésére törekvés, a metodikai utasítások felkarolása s a tankönyvek reviziója, melynek Comenius könyvei is nehézségük s a köz- (latin) beszédhez közeledő nyelvezetük miatt áldozatul estek. A gimnáziumi tantervben nevezetes továbbá a magyar nyelvi olvasás és irás gyakorlásának s a magyar nyelven való levélirásnak és számtannak bevitele az összes osztályokba s ezenkivül a história, geográfia s a művészi éneklés tanitása. V. ö. Szilágyi Sámuel (Piskárkosi) felette tartott beszédét (Museum helveticum II. köt.).

2. M. János, hires hadvezér. A Gütkeled-nemzetségből származott 1366 körül; atyja János volt. Szülei házánál kapott jó nevelése, a királyi udvarnál töltött apródévei alapították meg jellemét. Hosszu élete harcban, háboruban telt s ezek sokszoros babért fontak feje köré. 1386. a királynék védelmében sebeket kapott, fogságba is esett, de innen hamar, megszabadult. 1391. kevesed-magával, mindössze hozzátartozóival egymás után kétszer nyert csatát a törökkel szemben. Zsigmond király igyekezett is a nagyreményü ifjut minél szorosabban füzni trónjához. Testőrévé tette, 1392. Pálülése (ma Paulis) nevü aradvármegyei falut adta neki. A király saját szemeivel győződött meg bátorságáról 1395. Kis-, a következő évben Nagy-Nikápolynál, honnan súlyos sebbel is csak nagynehezen menekülhetett. Alig heverte ki sebét, már Pozsega vármegyében útját állta a török és bosnyák csapatoknak. Ez volt kezdete nehéz új állásának: a mácsói bánoskodásnak 1397. Egy évig Perényi Péterrel, háromig Bebek Ferenccel osztotta meg gondjait, később, a legnehezebb időkben egyedül is helyt állott. Valkó, Baranya, Tolna, a székhelyek és Brassó főispánságát egymás után viselte.Nápolyi László trónkövetelése idején is hive maradt Zsigmond királynak s hadvezéri ügyességével ő gátolta meg az ellenség Magyarországba való bejutását s a magyar és dalmát fölelkelők egyesülését. ez időtől kezdve hullott rá a kitüntetés és jutalom. 1403. kapta Gyulát 43 faluból álló uradalmával, 1408. a sárkány-rend tagja lett, 1414. pedig friauli kormányzó. 1415. már mint hatalmas főúr, fényes kisérettel ment Konstanzba, az egyetemes zsinaton tárgyaló királyát látogatni. Innen hamarosan haza kellett sietnie, hogy a déli határt Hervoja és török segítsége ellen védelmezze. Hervoja ravaszsága tuljárt hadvezéri nagy tehetségén, csatát vesztett s három évi fogságba esett, honnan 40 ezer aranyért bocsátották szabadon. 1426., több mint hatvan éves korában, kemény tél idején indult utolsónak ismert hadjáratára, hogy a Havasalföldön visszaállítsa a magyar fönhatóságot. Hogy harcaiba, kemény hadjáratokra a törökök és eretnekek ellen nemcsak a hiu dicsőség vágya vitte, hanem vallásos lelke is, azt erre valló más tettei állitják. A keresztény harcosok védőszentje: szt. György tiszteletére emelt a szerémvármegyei dombai apátságnak Szt. Márton és Várfalva adóit ajánlja fel; Gyulán ferencrendieket telepít meg; Maróth plébánosát kérelmére pápa préposttá nevezte ki. Tettekben gazdag életét körülbelül 70 éves korában fejezte be. Neje, Orosolya tulélte. Gyermekei László és Anna voltak; László a mácsói bánságra, atyja örökébe is eljutott s egy időben 1442-44. Békés, Zaránd és Arad vmegyék főispánja volt. Anna volt azon hires kisasszony, kinek kezéért véres harcok folytak a Maróthyak és Kórógyiak között. Ennek következtében a pápa 1437. M. Annának Kórógyi Jánossal kötött házasságát (mivel még ugy sem laktak együtt) fölbontotta. M. Anna utóbb Csáky Ferenc biharvármegyei főispánhoz ment férjhez és szép birtokkal gyarapította a Csákyak kőrösszegi uradalmát. V. ö. Békés vmegye Rég. és Tört. Évkönyv XIII. 1-29. old.

Forrás: Pallas Nagylexikon