Mars

(Mavors és Marspiter is, a carmen fratrum Arvaliumban Marmar v. Marmor, akit az oszkok Momers-nek neveztek), az ó-itáliai népek és különösen a rómaiak egyik fő istensége. Hogy eredetileg napisten volt, ezt nemcsak neve (M. a. m. fényes, ragyogó), hanem közös tulajdonságai Apollonnal (l. o.) is bizonyítják; később azonban, amint M. jelentősége a harcban mind jobban előtérbe nyomult, rendesen a görög Aresszel (l. o.) azonosították. Különben minden ó-itáliai törzs ugy is tisztelte, mint a tavasz istenét, s ezért ünnepét is tavasz kezdetén tartották; M. hónapjával (március) kezdődött az ó-itáliai esztendő s ennek első napját, mely M. születésnapjának tartott, papjai (Saliares) fegyvertáncokkal ünnepelték. Neki áldozták az év első termékeit, s ebből a szokásból fejlődött ki a Versacrum (l. o.) ünnepe; az Ambarvalia ünnepekben (májusban; ennek maradványa a katolikus keresztjáró napok) áldását kérték ki a vetésekre; azután pedig (okt.) szintén szenteltek neki egy hálaünnepet a jó termésért. Mint a háboru istenét különösen a Ver sacrum áldozataiban tisztelték, meg azért, mert hadat rendesen csak nyáron viseltek. Fő szimbolumai (farkas, ölyv, babér) ugyanazok, mint Apollonéi; kultuszának legrégibb helyei voltak Rómában: a Palatinus-hegyen, hol a pontifices saliares székeltek; ennek lejtőjén volt a regia (királyi vár), melyben M. pajzsait (ancilia) és lándzsáit őrizték; a Via Appián, a Porta Capena előtti M.-templomban szokták fölszentelni a zsákmányolt fegyvereket; az u. n. Marsmezőn (l. Róma) tartották a katonai gyakorlatokat s végül a Quirinalis dombon M.-ot mint Quirinust éppen ugy ünnepelték a szabinok, mint a saliari papok a Palatinuson. Később még a Circus Flaminius közelében, s az új augustusi forumon is volt temploma; ez utóbbit Augustus császár emelte (Kr. e. 2.) Julius Caesar gyilkosai megbosszulásának (M. ultor a. m. boszuló) emlékére. V. ö. Roscher, Apollon u. M. (Lipcse 1873).

Forrás: Pallas Nagylexikon