Martensen
János, dán teologus és püspök, szül. Flensburgban 1808 aug.
11., megh. Kopenhágában 1884 febr. 3. Tanult Kopenhágában, hol 1839. teologiai
tanár; majd 1854. Seeland püspöke lett. Kitünő templomi szónok s korunk egyik
legkiválóbb dogmatikusa volt, ki a kereszténység természetfölötti elvét állítja
rendszere élére. Művei közül, melyek a dán eredetiből német, angol és svéd
nyelvekre is többnyire le vannak fordítva, a legnevezetesebbek:
Erkölcsbölcseleti rendszer alapvonalai (1841, magy. ford. Haberern J. és Molnár
A., Pest 1864); Keresztyén dogmatika (1840); egyházi beszédek (1847); A hitről
és tudásról (1867); Katolicizmus és protestantizmus (1874).
Forrás: Pallas Nagylexikon
Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is
|