Martin

1. Ernő, német germán és román filologus, szül. Jenában 1841 máj. 5. Tanulmányait szülővárosában, Berlinben és Bonnban végezte, 1863. gimnáziumi tanár lett Berlinben, 1868. freiburgi, 1874. prágai, 1877. strassburgi egyetemi tanár. Különösen ó-német és ó-francia művek kiadásával szerzett érdemeket: Alpharts Tod, Dietrichs Flucht, Rabenschlacht (a Deutsches Heldenbuch 2. kötetében, 1866); Guillaume Le Besant Le roman de Renart (1882-87) stb. Egyéb művei: Mittelhochdeutsche grammatik (1865); Zur Graissage (1880); társszerkesztője a Quellen und Forschungen zur Sprach- und Kulturgeschichte, továbbá az Elsässische Litteraturdenkmäler és Elsässische Studien címü strassburgi vállalatoknak. Kiadta és befejezte Wackernagel jeles német irodalomtörténetét (1879-94).

2. M. Konrád, paderborni püspök, szül. Geismarban (Eichsfeld) 1812 máj. 18., megh. 1879 jul. 16. Gimnáziumi tanulmányainak elvégzése után a müncheni egyetemen bölcsészetet, teologiát és keleti nyelveket tanult, később Halléba, majd Münchenbe ment, ahol teologiai doktorrá promoveálták. Pappá szentelték 1836 febr. 27. Erre igazgató lett a wipperfürthi progimnáziumban 1840. hittanár Kölnben, 1844. teologiai tanár a bonni egyetemen. 1856 jan. 29. paderborni püspökké választotta a káptalan és ugyanaz év aug. 17. püspökké szenteltetett. Mint püspök szavaival és irataival fáradhatatlan munkásságot fejtett ki a kat. hit emelése körül, különösen protestánsok lakta helyeken; fiárvaházat, számos új plébániát (misszió-állomásokat) alapított, templomokat építtetett stb. Irataiban arra törekedett, hogy a protestánsokat a kat. egyházba visszatérítse. Részt vett a vatikáni zsinaton, amelynek egyik határozata az ő tollából ered. Röviddel a vatikáni zsinat után kitört a kulturharc. M. volt első áldozata. 1874 aug. 4. elfogták, a paderborni börtönbe zárták és felszólították, hogy mondjon le püspöki hivataláról. Midőn ezt tenni vonakodott, 1875 jan. 5. államilag letettnek jelentették ki és jan. 19. Weselbe szállították, ahonnan aug. 4. sikerült neki menekülni, minek következtében aug. 15. porosz állampolgárságát itéletileg elvesztette. Rövid ideig Hollandiában tartózkodott, innen porosz nyomás következtében száműzetve Belgiumba ment s midőn innen is száműzték, MOnt-St.-Guibertbe vonult, hol a Paderbornból ide származott u. n. keresztény szeretet nővéreinél mint káplán működött. 1877. Rómába utazott IX. Pius 25 éves pápai jubileumára. Művei számosak: Ein bischöfiches Wort an die Protestanten Deutschlands (1864); Ein zweites Wort etc. (1866); Die Arbeiten des vatikanischen Concils (1873); Vaticani consilii documentorum collectio; Lehrbuch der katholischen Religion für höhere Lehranstalten (15. kiadás Mainz 1873, 2 kötet; magy. ford. Mester István, Eger); Lehrbuch der katholischen Moral; Die Wissenschaft von den göttlichen Dingen; Die christiche und die Zivilehe; Katechismus des römischkatolischen Kirchenrechts; Unsere gegenwärtige Pficht; Kanzelvortgräge (6 kötet) stb. V. ö. Wetzer-Welte, Kirchenlexikon (II. kiadás, 8. köt.).

3. M. Kristóf Reinhard, jogtudós szül. Bovendenben 1772 febr. 2., megh. Gothában 1857 aug. 13. Göttingában tanult, s előbb ennek, majd 1805. Heidelberga egyetemén lett tanár, 1816. pedig a jenai semmítőszék birájának nevezték ki, mely hivataláról 1842. lemondott. M. a XIX. sz. első felének perrendtartási irodalmában kapacitás; főbb művei: Lehrbuch des teutschen gem. bürgerl. Prozesses (Lipcse 1862); Lehrbuch des teutschen gem. Criminalprozesses (u. o. 1857); Lehrbuch des teutschen gem. Criminalrechts (Heidelberga 1829); Anleitung zum Referieren über Rechtssachen (u. o. 1829); hátrahagyott iratait (Lipcse 1857) fia, M. Tivadar adta ki.

4. M. Luis, jezsuita generális, szül. Melgarban 1846. Loyolában lépett be a rendbe (1864), Poyanneban tanult, hol pap lett s azután még két évig teologiát hallgatott; 1881-86. a salamancai szeminárium rektora, azután a Jézus Szive Hirnökének szerkesztője Bilbaóban, 1887-91. Klasztilia provinciálisa. 1891. Anderledy generális Rómába hivta és helytartójává (vikárius) nevezte ki; 1892 okt. 2. pedig a Loyolában összegyült kongregáció, melyben 72 szavazó vett részt, a jezsuita-rend generálisává választotta meg M.-t, kit a pápa is azonnal megerősített.

Forrás: Pallas Nagylexikon