Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Martinovics... ----

Magyar Magyar Német Német
Martinovics... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Martinovics

Ignác József, politikai iró, a magyar jakobinusok vezére, szül. Pesten rác nemzetiségü családból 1755 jul. 20., kivégezték Budán 1795 május 20. A gimnáziumi alsó osztályok befejezése után a Ferenc-rendbe lépett s 1773. ápr. 24. Baján letette a szerzetesi fogadalmakat. A bölcsészeti tanulmányokat ugyanitt, a hittudományit Budán végezte. 1778. áldozó pap, 1779. a bölcsészet és mennyiségtan tanára a buda-vizivárosi kolostorban. A szerzetesi élet szigorusága elégedetlenné tette s e kedélyállapota többször összeütközésbe hozta szerzetestársaival s rendfőnökével s ezt még fokozta az is, hogy 1780. a növendékpapok egy részével Bródba helyezték át. Elkeseredésében örömmel fogadta a bukovinai tábori lelkészi állást, melyet 1781 jul. egy hadnagy testvére s őrnagy nagybátyja eszközöltek ki számára s a távozásra engedélyt se kérve, aug. Czernowitzba ment. Itt ismerkedett meg Potocky Ignác gr. lengyel főúrral, akinek kiséretében beutazta Európa nagy részét s vele ment 1782. Lembergbe s itt két évig magántanítással foglalkozott. Időközben természettudományi s matematikai műveivel szerzett hirneve s magas pártfogója útján nyert összeköttetéseivel Van Swietennek, az udvari tanügyi bizottság elnökének figyelmét is magára vonta, akinek eszközlésére 1783 október 17. a lembergi akadémián a természettan rendes tanárává s e mellett okt. 25., a bölcsészeti kar dékánjává neveztetett ki. 1788. a bécsi, 1791. a pesti egyetem fizikai tanszékére pályázott, mindkettőre sikertelenül. 1791. II. Lipót király Gotthardi kormánytanácsos ajánlatára udvari vegyésszé és cs. kir. tanácsossá nevezte ki; feladata volt a királynak vegyészeti kisérleteiben segédkezet nyujtani; ezenkivül politikai célokra is felhasználták. A király halála után (1792 márc. 1.) állása megszünt s azután az I. Ferenc által részére biztosított 1000 frt évdíjra volt utalva; s most régi kellemetlenségei is újra felelevenültek. Új tartományfőnöke, Jezik László, ki ellensége volt, kilépését nem akarta elismerni, ugy hogy királyi kegyelemnek kellett közbelépni, hogy kilépésének szabályszerüségét elismertesse. Ugyanez a királyi rendelet, mely 1792 szept. 29. kelt, szászvári címzetes apáttá is kinevezte s a császári kabinetiroda külügyi osztályába osztotta be politikai munkálatok teljesítése végett. Új állásában szintén nem soká maradhatott. Az udvar legbefolyásosabb emberei, Colloredo gr. miniszter s Schloissnigg nyilt ellenségei voltak s igy aztán még az évben elvesztette évdíját s hasztalan folyamodott a zágrábi nagyprépostságért, majd a kabinetiroda titkárságért; éppen ugy hiába igyekezett ezek rokonszenvét barátainak s a magyarországi szabad mozgalmaknak elárulásával fölébreszteni, nem biztak többé benne. Az udvarnál sem olyan szellem uralkodott többé, mint II. József és II. Lipót idejében, I. Ferenc a sajtószabadság megszoritásával igyekezett gátat vetni a forradalmi eszmék terjedésének s a már megjelent ilynemü művek szerzői ellen nyomozást indított s elkobozta Laczkovics, Hajnóczy, Verseghy stb. ily irányu röpiratait s M. három művét (Oratio ad proceres, O. pro Leopoldo és Status reipublicae in Hungaria), melyek a szerző neve nélkül jelentek meg, s melyeknek szerzőjét ekkor még benne nem is gyanították. Elkeseredésében s ingerültségében, midőn minden reményét meghiusulva látta, titokban az igazgatás terére lépett. Discussio oratoria címü dolgozatában először is a cenzurát támadta meg, egy másik kéziratban terjesztett nyilt levele: Liternae ad imperatorem a párisi Moniteur c. lapnak volt szánva s félrevezetés végett Gorani gróf nevét viseli, I. Ferenc politikáját veszi éles és elitélő birálat alá s a Habsburg-ház Magyarországon folytatott politikájával is bőven foglalkozik. A cenzura megtévesztése céljából két pártfogójának, Józsefnek és Lipótnak kormányzását is elitéli, ez az oka, hogy még gyanuba se vették, noha a stil a szerzőt elárulja. M. műveit különösen a szabadkőmüvesek terjesztették s az u. n. felvilágosodottak (illuminatusok), kik a francia forradalom elveivel rokonszenveztek s a királyság bukását a közel jövőben várták, amilyenek nagy számmal voltak ekkor Magyarországon. Ilyen volt többek között Gyurkovics Ferenc, a pesti egyetemen a politika tanára, aki ez eszmék terjesztése végett titkos társaság szervezésén fáradozott (reformátorok társasága) s e végett egy forradalmi kátét is szerkesztett 1973 szept. M.-ot is beavatta terveibe s csakhamar ezután bekövetkezett halála előtt iratait is ráhagyta. Arra ugyan nem tudta M.-ot rávenni, hogy e társaságba álljon, de más oldalról jött erősebb hatásnak nem volt képes ellenállani. A Francia konventnek politikai szempontból érdekében állott, hogy Európa országaiban a forradalmi eszméknek mennél több hive legyen s e cél titkos társaságok szervezése által igyekezett elérni. Párisban a jakobinusok klubja volt a központ, itt szemelték ki azokat a férfiakat, kiket ily társulatok alakításával meg akartak bizni. Magyarországból Forster I. György ajánlatára M.-ot jelölték ki, aki e megbizást elfogadta s 1794 ápr. megkezdte a tagok toborzását és pedig először Bécsben. Sok volt itt is az elégületlen elem, kik között oly előkelő és tekintélyes emberek találkoztak, mint Riedel br., Ferenc császár volt nevelője, Hebenstreit F., Hohenwart gr. és mások. Magyarországon M. két társaságot alakított: a Reformátorok társaságát elszegényedett mágnásokból s nemesekből, kik köztársaságot akartak két kamarával, a nemesek és nem nemesek képviselőivel, s ezenkivül a nemesi kiváltságok fentartását; e köztársaságban adót senki se fizet, az állami s az elkobzott egyházi vagyon fedezi a köztársaság kiadásait - és a Szabadság s egyenlőség társaságát a forradalmi eszméknek teljes mértékben életbeléptetésével. Az egyik elveit a Gyurkovics szerkesztette káté tartalmazta, a másik számára Az ember és a polgár kátéja (Catéchisme de l"homme et du citoyen) cimen M. maga irt egyet. E szerint a fő hatalom a nép kezében van, amelynek nemcsak joga van eltörölni a királyságot, hanem tartozik is azt megcselekedni, ha a maga szentséges jogaival élni akar. A társaságba beléptekor minden tagnak esküt kell tennie arra, hogy a társaság elveit terjeszti s legalább két új tagot fog szerezni. A főigazgató szerepét M. vállalta el, a közvetlen kormányzás az általa kiszemelt négy igazgató (Laczkovics, Hajnóczy, Szentmarjai és Sigrai gr.) feladata volt. Tervök az volt, hogy mihelyt a tagok száma kellőleg (250000) felszaporodik, a francia forradalom példájára megkezdik a fennálló társadalmi rend felforgatását. Csakhogy a szervezkedésnél nem jártak el kellő óvatossággal s igy történt, hogy alig három hónap mulva, mikor még a magyarországi tagok száma alig volt több 75-nél, Saurau Ferenc gr. egy beavatott Jeline nevü magántanító feladására nyomára jött a bécsi összeesküvésnek, aminek következtében Bécsben jul. 23. éjjel M. több társával elfogatott. M. vallomása s egy pesti szinész feladása a pesti titkos társaságnak nyomára vezetett, aug. 16. Budán elfogták Laczkovicsot, Hajnóczyt, Szentmarjait s aztán többeket. Az elfogottakat kihallgatás végett Bécsbe kisérték föl s csak később 13 vármegye feliratára, kik tiltakoztak e törvénytelen befogatások ellen, szállították nov. 11. és 24. vissza Budára. A befogatások még ezután is tartottak, ugy hogy a foglyok száma az 50-et meghaladta. A királyi táblához s később a Kuriához az 1790. LVI. t.-c. ellenére a kormány külön utasítást küldött mely megszabta a vádeljárást. Az ügyvédeknek a periratokat csak az előadó biró lakásán volt szabad elolvasni, a kihallgatásnak, szembesítésnek a nyilvánosság kizárásával kellett történni. A vádlevél (felségsértés vádja), melyet Németh János királyi ügyigazgató mint közvádló fogalmazott nov. 30. adatott be, dec. 3-ra idézték meg M.-ot s társait. 1795 ápr. 20. fejezték be a vizsgálatokat s ezek alapján mint a királyi méltóság és a közjó ellen irányzott összeesküvésnek fejét, kinek célja volt a királyt a tróntól megfosztani s a népet föllázítani, fő- és jószágvesztésre ítélték. A hétszemélyes tábla (Kuria), mielőtt a per tárgyalásához fogott volna, kérdést intézett a királyhoz, vajjon súlyosbíthatja-e a királyi tábla ítéletét s a király igenlő válasza értelmében járt el s M. halálitéletéhez hozzá tette, hogy a négy igazgató halála után végeztessék ki. Máj. 11. erősítette meg a király ez itéletet, 18. hirdették ki előtte; ezt követte az egyházi rendről való letevés (degradatio), melyet nyugodtan türt végig. A halálos itéletet máj. 20. a budai vérmezőn hajtották végre rajta. Midőn első társát, Sigrait kivégeztetni látta, elájult. Ez időtől kezdve alig tért magához; a földre rogyott s midőn rá került a sor, a hóhérlegények vonszolták a vérpadhoz. A kivégzés után a két katekizmust, a fölvételi szabályokat s a császárhoz intézett nyilt levelet a vesztőhelyen rakott máglyán elégették. M.-ra vonatkozólag kortársai (Szirmay, Kazinczy), mint későbbi életirói (Fraknói, Pauler, Pulszky) megegyeznek abban, hogy kiváló tehetségü férfi s éles eszü politikus volt, ki tisztán látta a politikai helyzetet s akinek állításai igazságát az események későbbi folyama sokban igazolta; de e mellett önmagával meghasonlott jellem, kit sorsa mindig természetével ellenkező áramlatok közé sodort; kielégíthetetlenül nagyravágyó, ki célja elérésében az eszközök tekintetében nem volt válogatós, s elkeseredésében kész volt bárminő kétségbeesett lépésre; könnyelmü ideges ember fizikai bátorság hijával, aki a pillanatnyi benyomások alatt állott s amidőn ügyét veszni látta, a kétségbeesésig gyáva és meghunyászkodó. Pulszky a korban, melyben M. élt, találja ennek magyarázatát; Kossuth lélektani okokat hoz fel védelmére s vértanunak tekinti. Az egész peres eljárást törvénytelennek nyilvánitották, feltétlenül elitélik Deák Ferenc, Pulszky Ferenc; Pauler törvényesnek tartja, habár az a magasabb igazságosság kellékeit nélkülözte is; szerinte rá, mint elrettentő példára szükség volt a komolyabb veszélyek elhárítása végett.

M. művei: I. Természettudományi és mennyiségtani művek: Theoria aequationum omnium graduum (Buda 1780); Mathesis pura (u. o. 1780); Dissertatio physica de iride et halone (Lemberg 1781); Diss, de harmonia naturali (u. o. 1783); Diss, de Micrometro (Pest 1784-86); Diss, physica de altitudine athmospherae (Lemberg 1785); Praelectiones physicae experimentalis (2 köt., u. o. 1787, harmadik kötet kéziratban maradt); Physiologische Bemerkungen über den Menschen (Szt. Pétervár 1789); Oratio funebris, quam praesente cadavere dni Aloisii de Capuano dixit (Lemberg 1791). Egyes cikkek a Crell által szerkesztett Chemische Annalen; Beiträge zu den Chemischen Annalen; Göttling szerkesztette Taschenbuch für Scheidekünstler c. folyóiratokban. II. Bölcsészeti műve: Systema universae philosophiae (Eszék 1781, egy példánya sem ismeretes). III. Politikai művek: Testament politique de l"Empereur Joseph II. roi des Romains (Bécs 1791. 2 köt.); Oratio ad proceres et nobiles regni Hungariae (Páris 1791, magyar fordítása Laczkovics J.-tól); Oratio pro Leopoldo II. (Germania 1792); Status regni Hungariae anno 1792; Discussio oratoria in eos, qui in librorum censuram invehuntur (1793). Mind e művek a nyomtatási hely, nyomda és év megnevezése nélkül. Kéziratban terjesztett: Litterae ad imperatorem et regem Hungariae Franciscum II. de dato 7 octobris 1792.; Catéchisme de l"homme et du citoven par Democrite la Montagne, citozen français Ez utóbbit magyarul kiadta Fraknói Vilmos, id. műve függelékében.

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is