Ignác József, politikai iró, a magyar jakobinusok vezére,
szül. Pesten rác nemzetiségü családból 1755 jul. 20., kivégezték Budán 1795
május 20. A gimnáziumi alsó osztályok befejezése után a Ferenc-rendbe lépett s
1773. ápr. 24. Baján letette a szerzetesi fogadalmakat. A bölcsészeti
tanulmányokat ugyanitt, a hittudományit Budán végezte. 1778. áldozó pap, 1779.
a bölcsészet és mennyiségtan tanára a buda-vizivárosi kolostorban. A szerzetesi
élet szigorusága elégedetlenné tette s e kedélyállapota többször összeütközésbe
hozta szerzetestársaival s rendfőnökével s ezt még fokozta az is, hogy 1780. a
növendékpapok egy részével Bródba helyezték át. Elkeseredésében örömmel fogadta
a bukovinai tábori lelkészi állást, melyet 1781 jul. egy hadnagy testvére s
őrnagy nagybátyja eszközöltek ki számára s a távozásra engedélyt se kérve, aug.
Czernowitzba ment. Itt ismerkedett meg Potocky Ignác gr. lengyel főúrral,
akinek kiséretében beutazta Európa nagy részét s vele ment 1782. Lembergbe s
itt két évig magántanítással foglalkozott. Időközben természettudományi s
matematikai műveivel szerzett hirneve s magas pártfogója útján nyert
összeköttetéseivel Van Swietennek, az udvari tanügyi bizottság elnökének
figyelmét is magára vonta, akinek eszközlésére 1783 október 17. a lembergi
akadémián a természettan rendes tanárává s e mellett okt. 25., a bölcsészeti
kar dékánjává neveztetett ki. 1788. a bécsi, 1791. a pesti egyetem fizikai
tanszékére pályázott, mindkettőre sikertelenül. 1791. II. Lipót király
Gotthardi kormánytanácsos ajánlatára udvari vegyésszé és cs. kir. tanácsossá
nevezte ki; feladata volt a királynak vegyészeti kisérleteiben segédkezet
nyujtani; ezenkivül politikai célokra is felhasználták. A király halála után
(1792 márc. 1.) állása megszünt s azután az I. Ferenc által részére biztosított
1000 frt évdíjra volt utalva; s most régi kellemetlenségei is újra
felelevenültek. Új tartományfőnöke, Jezik László, ki ellensége volt, kilépését
nem akarta elismerni, ugy hogy királyi kegyelemnek kellett közbelépni, hogy
kilépésének szabályszerüségét elismertesse. Ugyanez a királyi rendelet, mely
1792 szept. 29. kelt, szászvári címzetes apáttá is kinevezte s a császári
kabinetiroda külügyi osztályába osztotta be politikai munkálatok teljesítése
végett. Új állásában szintén nem soká maradhatott. Az udvar legbefolyásosabb
emberei, Colloredo gr. miniszter s Schloissnigg nyilt ellenségei voltak s igy
aztán még az évben elvesztette évdíját s hasztalan folyamodott a zágrábi
nagyprépostságért, majd a kabinetiroda titkárságért; éppen ugy hiába igyekezett
ezek rokonszenvét barátainak s a magyarországi szabad mozgalmaknak elárulásával
fölébreszteni, nem biztak többé benne. Az udvarnál sem olyan szellem uralkodott
többé, mint II. József és II. Lipót idejében, I. Ferenc a sajtószabadság
megszoritásával igyekezett gátat vetni a forradalmi eszmék terjedésének s a már
megjelent ilynemü művek szerzői ellen nyomozást indított s elkobozta
Laczkovics, Hajnóczy, Verseghy stb. ily irányu röpiratait s M. három művét
(Oratio ad proceres, O. pro Leopoldo és Status reipublicae in Hungaria), melyek
a szerző neve nélkül jelentek meg, s melyeknek szerzőjét ekkor még benne nem is
gyanították. Elkeseredésében s ingerültségében, midőn minden reményét
meghiusulva látta, titokban az igazgatás terére lépett. Discussio oratoria címü
dolgozatában először is a cenzurát támadta meg, egy másik kéziratban
terjesztett nyilt levele: Liternae ad imperatorem a párisi Moniteur c. lapnak
volt szánva s félrevezetés végett Gorani gróf nevét viseli, I. Ferenc
politikáját veszi éles és elitélő birálat alá s a Habsburg-ház Magyarországon
folytatott politikájával is bőven foglalkozik. A cenzura megtévesztése céljából
két pártfogójának, Józsefnek és Lipótnak kormányzását is elitéli, ez az oka,
hogy még gyanuba se vették, noha a stil a szerzőt elárulja. M. műveit különösen
a szabadkőmüvesek terjesztették s az u. n. felvilágosodottak (illuminatusok),
kik a francia forradalom elveivel rokonszenveztek s a királyság bukását a közel
jövőben várták, amilyenek nagy számmal voltak ekkor Magyarországon. Ilyen volt
többek között Gyurkovics Ferenc, a pesti egyetemen a politika tanára, aki ez
eszmék terjesztése végett titkos társaság szervezésén fáradozott (reformátorok
társasága) s e végett egy forradalmi kátét is szerkesztett 1973 szept. M.-ot is
beavatta terveibe s csakhamar ezután bekövetkezett halála előtt iratait is
ráhagyta. Arra ugyan nem tudta M.-ot rávenni, hogy e társaságba álljon, de más
oldalról jött erősebb hatásnak nem volt képes ellenállani. A Francia konventnek
politikai szempontból érdekében állott, hogy Európa országaiban a forradalmi
eszméknek mennél több hive legyen s e cél titkos társaságok szervezése által
igyekezett elérni. Párisban a jakobinusok klubja volt a központ, itt szemelték
ki azokat a férfiakat, kiket ily társulatok alakításával meg akartak bizni.
Magyarországból Forster I. György ajánlatára M.-ot jelölték ki, aki e megbizást
elfogadta s 1794 ápr. megkezdte a tagok toborzását és pedig először Bécsben.
Sok volt itt is az elégületlen elem, kik között oly előkelő és tekintélyes
emberek találkoztak, mint Riedel br., Ferenc császár volt nevelője, Hebenstreit
F., Hohenwart gr. és mások. Magyarországon M. két társaságot alakított: a
Reformátorok társaságát elszegényedett mágnásokból s nemesekből, kik
köztársaságot akartak két kamarával, a nemesek és nem nemesek képviselőivel, s
ezenkivül a nemesi kiváltságok fentartását; e köztársaságban adót senki se
fizet, az állami s az elkobzott egyházi vagyon fedezi a köztársaság kiadásait -
és a Szabadság s egyenlőség társaságát a forradalmi eszméknek teljes mértékben
életbeléptetésével. Az egyik elveit a Gyurkovics szerkesztette káté
tartalmazta, a másik számára Az ember és a polgár kátéja (Catéchisme de l"homme
et du citoyen) cimen M. maga irt egyet. E szerint a fő hatalom a nép kezében
van, amelynek nemcsak joga van eltörölni a királyságot, hanem tartozik is azt
megcselekedni, ha a maga szentséges jogaival élni akar. A társaságba beléptekor
minden tagnak esküt kell tennie arra, hogy a társaság elveit terjeszti s
legalább két új tagot fog szerezni. A főigazgató szerepét M. vállalta el, a
közvetlen kormányzás az általa kiszemelt négy igazgató (Laczkovics, Hajnóczy,
Szentmarjai és Sigrai gr.) feladata volt. Tervök az volt, hogy mihelyt a tagok
száma kellőleg (250000) felszaporodik, a francia forradalom példájára megkezdik
a fennálló társadalmi rend felforgatását. Csakhogy a szervezkedésnél nem jártak
el kellő óvatossággal s igy történt, hogy alig három hónap mulva, mikor még a
magyarországi tagok száma alig volt több 75-nél, Saurau Ferenc gr. egy
beavatott Jeline nevü magántanító feladására nyomára jött a bécsi
összeesküvésnek, aminek következtében Bécsben jul. 23. éjjel M. több társával
elfogatott. M. vallomása s egy pesti szinész feladása a pesti titkos
társaságnak nyomára vezetett, aug. 16. Budán elfogták Laczkovicsot, Hajnóczyt,
Szentmarjait s aztán többeket. Az elfogottakat kihallgatás végett Bécsbe
kisérték föl s csak később 13 vármegye feliratára, kik tiltakoztak e
törvénytelen befogatások ellen, szállították nov. 11. és 24. vissza Budára. A
befogatások még ezután is tartottak, ugy hogy a foglyok száma az 50-et
meghaladta. A királyi táblához s később a Kuriához az 1790. LVI. t.-c. ellenére
a kormány külön utasítást küldött mely megszabta a vádeljárást. Az ügyvédeknek
a periratokat csak az előadó biró lakásán volt szabad elolvasni, a
kihallgatásnak, szembesítésnek a nyilvánosság kizárásával kellett történni. A
vádlevél (felségsértés vádja), melyet Németh János királyi ügyigazgató mint
közvádló fogalmazott nov. 30. adatott be, dec. 3-ra idézték meg M.-ot s
társait. 1795 ápr. 20. fejezték be a vizsgálatokat s ezek alapján mint a
királyi méltóság és a közjó ellen irányzott összeesküvésnek fejét, kinek célja
volt a királyt a tróntól megfosztani s a népet föllázítani, fő- és
jószágvesztésre ítélték. A hétszemélyes tábla (Kuria), mielőtt a per
tárgyalásához fogott volna, kérdést intézett a királyhoz, vajjon
súlyosbíthatja-e a királyi tábla ítéletét s a király igenlő válasza értelmében
járt el s M. halálitéletéhez hozzá tette, hogy a négy igazgató halála után
végeztessék ki. Máj. 11. erősítette meg a király ez itéletet, 18. hirdették ki
előtte; ezt követte az egyházi rendről való letevés (degradatio), melyet
nyugodtan türt végig. A halálos itéletet máj. 20. a budai vérmezőn hajtották
végre rajta. Midőn első társát, Sigrait kivégeztetni látta, elájult. Ez időtől
kezdve alig tért magához; a földre rogyott s midőn rá került a sor, a
hóhérlegények vonszolták a vérpadhoz. A kivégzés után a két katekizmust, a
fölvételi szabályokat s a császárhoz intézett nyilt levelet a vesztőhelyen rakott
máglyán elégették. M.-ra vonatkozólag kortársai (Szirmay, Kazinczy), mint
későbbi életirói (Fraknói, Pauler, Pulszky) megegyeznek abban, hogy kiváló
tehetségü férfi s éles eszü politikus volt, ki tisztán látta a politikai
helyzetet s akinek állításai igazságát az események későbbi folyama sokban
igazolta; de e mellett önmagával meghasonlott jellem, kit sorsa mindig
természetével ellenkező áramlatok közé sodort; kielégíthetetlenül nagyravágyó,
ki célja elérésében az eszközök tekintetében nem volt válogatós, s
elkeseredésében kész volt bárminő kétségbeesett lépésre; könnyelmü ideges ember
fizikai bátorság hijával, aki a pillanatnyi benyomások alatt állott s amidőn
ügyét veszni látta, a kétségbeesésig gyáva és meghunyászkodó. Pulszky a korban,
melyben M. élt, találja ennek magyarázatát; Kossuth lélektani okokat hoz fel
védelmére s vértanunak tekinti. Az egész peres eljárást törvénytelennek
nyilvánitották, feltétlenül elitélik Deák Ferenc, Pulszky Ferenc; Pauler
törvényesnek tartja, habár az a magasabb igazságosság kellékeit nélkülözte is;
szerinte rá, mint elrettentő példára szükség volt a komolyabb veszélyek
elhárítása végett.
M. művei: I. Természettudományi és mennyiségtani művek:
Theoria aequationum omnium graduum (Buda 1780); Mathesis pura (u. o. 1780);
Dissertatio physica de iride et halone (Lemberg 1781); Diss, de harmonia
naturali (u. o. 1783); Diss, de Micrometro (Pest 1784-86); Diss, physica de
altitudine athmospherae (Lemberg 1785); Praelectiones physicae experimentalis
(2 köt., u. o. 1787, harmadik kötet kéziratban maradt); Physiologische
Bemerkungen über den Menschen (Szt. Pétervár 1789); Oratio funebris, quam
praesente cadavere dni Aloisii de Capuano dixit (Lemberg 1791). Egyes cikkek a
Crell által szerkesztett Chemische Annalen; Beiträge zu den Chemischen Annalen;
Göttling szerkesztette Taschenbuch für Scheidekünstler c. folyóiratokban. II.
Bölcsészeti műve: Systema universae philosophiae (Eszék 1781, egy példánya sem
ismeretes). III. Politikai művek: Testament politique de l"Empereur Joseph II. roi
des Romains (Bécs 1791. 2 köt.); Oratio ad proceres et nobiles regni Hungariae
(Páris 1791, magyar fordítása Laczkovics J.-tól); Oratio pro Leopoldo II.
(Germania 1792); Status regni Hungariae anno 1792; Discussio oratoria in eos,
qui in librorum censuram invehuntur (1793). Mind e művek a nyomtatási hely,
nyomda és év megnevezése nélkül. Kéziratban terjesztett: Litterae ad
imperatorem et regem Hungariae Franciscum II. de dato 7 octobris 1792.;
Catéchisme de l"homme et du citoven par Democrite la Montagne, citozen français
Ez utóbbit magyarul kiadta Fraknói Vilmos, id. műve függelékében.
Forrás: Pallas Nagylexikon