Kisszótár


Magyar Magyar Angol Angol
Márton... ----

Magyar Magyar Német Német
Márton... ----

Címszavak véletlenül



Címszó:
Tartalom:

Márton

1. István (mándi), filozofus, szül. Iszka-Szt.Györgyön (Fejér) 1760., megh. Pápán 1831. Tanulását hasonló nevü atyja vezetése alatt a szülői háznál kezdte. A középiskolai tanulmányok végzése után pedig atyja, akiref. lelkész volt, a szentkirályszabadjai gramatikai iskolába s innen 1774. Kecskemétre vitte. A felsőbb tudományokat Debrecenben hallgatta Sinay, Hatvani, Szatmáry és Varjas vezetése alatt. Már itt mutatkozott benne a bölcselet iránt való hajlam. Kunyhója (igy hivták a diák-lakásokat) tanyája lett a Wolf-féle bölcsletért lelkesülő ifjaknak. Majd Hajdu-Nánásra ment akadémikus rektornak, hol három évig maradt. Ez a 3 év annyi pénzzel látta el M.-t, hogy 1789 nyarán külföldre utazhatott. A göttingai egyetemre iratkozott be s itt tanult tizenegy hónapig. Haza jövén, több meghivást kapott. Hódmező-Vásárhely papjának akarta, Pápa iskoláját óhajtotta rábizni. M. tanár lett, hogy a Ny-i részeken lakó ref. magyarságnak olyan főiskolát állítson, minők Patak meg Debrecen voltak az ország más részein. 1790 dec. 14. foglalta el tanszékét. Törekvéseit siker koronázta. A protestánsok élő tőkéje, az önsegély alapján a kollégium megvalósult s a dunántuli egyházkerület már 1797. elismerhette azt anyaiskolájának s az egyetemes magyar ref. egyház 1804. a debreceni s pataki iskolák testvérjének. Az iskola külső fejlesztése mellett M. a belső szervezésről sem feledkezett meg. Tantervet s a tantervhez könyveket készített, vagy mással készíttetett. Mindjárt 1791. elemi latin nyelvtant bocsátott ki magyar nyelven, s időnkint a magasabb osztályok számára is készített latin nyelvtanokat s olvasókönyveket. Hasonlóan járt el a német nyelvre vonatkozólag is. 1795. pedig görög nyelvtant bocsátott ki magyarul. A reáltárgyakra tanártársa, Láczay József Iskolai tanítókönyvét fogadta el. Ő maga dolgozott aztán Scheller után szónoklattant, Kiesewetter után logikát, Weidler után tiszta geometriát. Mikor pedig a teologiát megnyitotta s abban a tárgyak legnagyobb részét elvállalta, egymásután irta a teologiai s kivált filozofiai műveket. A filozófiában Kanelveit fogadta el s 1795. már az ő szellemében tartott magyar filozófiai előadásokat. Ösmeretes az irodalomtörténetből az a harc, melyet a M. kantianizmusa felidézett. A "Rostálgatások" nagy népszerüséggel támadták M.-t s csakhamar más támadások is jöttek s M. késebb a válasszal s a jó későre megjelenő felelet is lanyha volt s M. nagy tehetségével nem állott arányban. Azt az elégtételt ugyan elérte, hogy egyik ellenfele, Rozgonyi holta után a sárospataki főiskola filozofiai tanszékére meghivták, de ő ezt nem fogadta el. 1801. a teologiai tudományok tanitását Tóth Ferenc vette át tőle s ettől fogva ő csak filozofiát és mértant tanított. A "Rostálgatások" hatása alatt elfogulttá lett közvéleményt aztán azzal akarta ismét megfordítani s a Critica philosophia iránt kedvezőbbé tenni, hogy a bölcsészetet rendszeres kidolgozásban közre adja. Magyarul akarta, de az egyházkerület 1815. ráparancsolt, hogy tanítson latinul s igy 1820. Bécsben németül adta ki: Systema Philosophiae criticae c. nagy munkájának első kötetét. A második kötetet 1822. akarta sajtó alá bocsátani, de a kantianizmustól félő bécsi cenzor nem engedte meg. Ekkép az egész rendszer többi része kéziratban maradt. Kéziratai közt a metafizika megvan magyarul is. Szintén kézirat maradt Pedagogiája is, mely hasonlóképen a Kant-féle alapokon áll. Teologiai munkái közül a Ker.theol. morált 1795. Schmid Vilmos D. J. (Jena 1794) műve után adta. Másik erkölcstani kézikönyve a Keresztén morális kis katechismus (Bécs 1817, 125 old.) az egyházkerület megbizásából készült volna, de a gyermeki értelmet meghaladó irásmódja miatt s talán a miatt is, hogy az erkölcsi elvek egyetemes érvényét tanította s a vallást is az erkölcsi elvek alapjáról tekintette, az egyházkerület nem fogadta el. Az elemi iskolák számára is készített 1817. egy Magyar Ábécét, mely szinte tul jár a gyermeki értelmen. Márvány mellszobra a pápai ref. főiskolában van.

2. M. Ferenc, l. Abonyi (1).

3. M. József, magyar nyelvtanár a bécsi egyetemen és a magyar királyi testőrségnél, szül. Iszka-Szent-Györgyön (Fejér) 1771 márc. 2., megh. Bécsben 1840 jul. 26. Iskolai képeztetését 1779-1793-ig Debrecenben a ref. főiskolában nyerte. Eleinte nevelő, majd Lőcsén az evang. gimnáziumban az erkölcstan és természettudomány nyilvános tanára lett. 1799-1800. egy egész évet a magyar hazának nyelvismereti célból beutazására fordított. Ekkor Görög Demeter, Esterházy Pál herceg nevelője által Bécsbe hivatott, hogy ennek a magyar nyelv és irodalom körüli munkásságában segéde legyen, s ez időtől fogva már Lőcsén megkezdett irodalmi működését egész haláláig szorgalmasan folytatta. Bécsben a magyar nyelvet, mint magán nyelvmester, úri családoknál tanította, s e téren magát kitüntetvén, 1806. a bécsi császári egyetemnél a magyar nyelv s irodalom rendkivüli, de fizetést nem élvező tanára, s a magyar királyi testőrségnél díjazott magyar nyelvoktató lett, s nyelvtudományi munkák, szótárak és nyelvtanok hosszabb sorozatát adta ki. Az akadémia a magyar nyelv körül nagy érdemeket szerzett férfiut mindjárt első nagygyülésén (1831) tagjává választotta. Számos és ismételt kiadásokban megjelent nagyobb munkái: Német grammatika, ahhoz tartozó német olvasókönyvvel és szókönyvvel (Bécs 1799-1800), tizenhárom kiadást ért, az utolsó 1840); Német-magyar és magyar-német szókönyv (u. o. 1799-1800), újabban (1803-4 s 1807); Praktische ung. Sprachlehre für Deutsche, sammt einem ung. Lehrbuche und dem gehörigen Wörterbuche (u. o. 1810, 9. utolsó kiadás 1840); Lexikon trilingue lat-hung.-germanicum et hung.-lat.-germanicum (u. o. 1815, 2 köt.); Lexicon trilingue lat.-hung.-germanicum, ad ductum lexici Schelleriani elaboratum (u. o. 1818, 2 köt.); Deutsch-ungarisch-lateinisches Wörterbuch (u. o. 1821-23, 2 köt.); Bertuch természethistoria képes könyve (u. o. 1810-16, 10 darab); Magyar Atlas (kezdete Görög és Kerekes, folytatta s bevégezte M., u. o. 1811, 62 tábla); ehhez Repertorium (u. o. 1812, folió). Ő adta ki Csokonai Vitéz Mihály Poétai munkáit (u. o. 4 köt., 16-rét) s ugyanannak Nevezetesb poétai munkáit (u. o. 1816, 2 köt.). Magyar Kurir bécsi magyar nyelvü hirlapot szerkesztette 1828-34. végeig, többféle, ezek közt a Sokféle c. melléklappal. Szerkesztett Bécsben Pannonia c. folyóiratot is, melyből néhány füzet jelent meg. Utolsó munkája: Gyönyörködtetve tanító magyar olvasókönyv (u. o. 1840). Ennek végső ive még sajtó alatt volt, midőn a nagyérdemü munkás hirtelen elhunyt. V. ö. M.Akad. Evk. (V. köt.); Toldy, Figyelmező (1840); u. a., Jelenkor (1840-63).

Forrás: Pallas Nagylexikon



Maradjon online a Kislexikonnal Mobilon és Tableten is